„Hová mész, ha kenyeret szeretnél?” – kérdeztem tőle. „Egy pékségbe, gondolom.” „És hová mész, ha báránycombot akarsz?” „A henteshez.” „Akkor miért jársz folyton abba a rohadt buzibárba?”
Ez a párbeszéd az angol labdarúgás legendás edzője, Brian Clough és játékosa, Justin Fashanu között zajlott le, valamikor negyven évvel ezelőtt. Clough a Nottingham Forest edzője volt, Fashanut pedig nem sokkal korábban szerződtette a klub egymillió fontért, ami akkor hatalmas összegnek számított. A nigériai származású csatár hatalmas ígéretként robbant be az angol labdarúgásba, előző klubjánál, a Norwichnál ontotta a gólokat, a Forestnél azonban nem találta meg a számítását, és ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy Clough teljesen kiakadt a Fashanu homoszexualitásáról szóló pletykáktól. A viszonyuk hamar elmérgesedett, végül az edző el is tiltotta Fashanut az edzésektől.
Fashanu végül 1998-ban, 37 éves korában öngyilkos lett, miután Amerikában szexuális zaklatással vádolta meg egy tizenhét éves fiú: Fashanu búcsúlevelében azt írta, a szexuális kapcsolatba mindketten beleegyeztek, de nem lát más kiutat, mert a homoszexualitása miatt nem kapott volna tisztességes tárgyalást: „Rájöttem, hogy már előre vélelmezték a bűnösségemet. Nem akarok még több szégyent hozni a barátaimra és a családomra” – írta Justin Fashanu. Azóta sem volt egyetlen aktív labdarúgó sem, aki comingoutolt volna.
Egészen 2022 májusáig, amikor Jake Daniels, a másodosztályú Blackpool fiatal játékosa bejelentette, hogy meleg.
Pedig akár azt is hihetnénk, hogy a nyolcvanas évek azért már régen volt, kismillió dolog változott azóta a világon, és ma már senkit nem érdekel egy futballista szexuális irányultsága. Főleg, hogy számos aktív sportolóról tudni, aki nem titkolja, hogy meleg, köztük női futballistákról is. Ám a férfi labdarúgás világa a jelek szerint négy évtized alatt sem változott sokat, legalábbis ami a homofóbiát illeti. Nem véletlen, hogy ugyan történt néhány labdarúgó coming out, de jellemzően ők is csak a visszavonulásuk után mertek kiállni a nyilvánosság elé. Közülük a legismertebb játékos a német Thomas Hitzlsperger volt, aki sokszoros válogatottként több topligás klubnál is megfordult játékos pályafutása során (így Angliában is), miközben akadt néhány, az amerikai vagy ausztrál ligákban játszó, aktív futballista is az elmúlt években, aki comingoutolt, de a profi, nagy, európai bajnokságokban egyelőre nem volt ilyen.
A játékos nevét a Blackpool szurkolói már ismerhették egy ideje, hiszen a tavalyi idényben őt választották a klub legjobb fiatal játékosának, majd most májusban, a Championship-idény utolsó fordulójában bemutatkozhatott a felnőttek között is. A várakozáson felül szereplő Blackpool a már kiesett Peterborough otthonába látogatott, ám a zárómeccset láthatólag a hazaiak vették komolyabban, és sikerült szépen búcsúzniuk, öt-nullra verték a Blackpoolt, amelybe a 81. percben Daniels is beállt. Akkor még senki sem sejtette, hogy egy héttel később a tinédzser csatártehetség nevével lesz tele a sajtó.
Viszont a két coming out körülményei már jól mutatják, a világ nagyon sokat változott pár évtized alatt: Fashanu a legbotrányosabb bulvárlapnak, a Sunnak adta el a sztoriját, amely jó szokásához híven egy valótlanságokat sem nélkülöző bulvársztorit faragott egy ember drámájából, és ez akkor teljesen el is nyomta Fashanu bejelentésének a jelentőségét. Most viszont Daniels kiállása egészen más visszhangot kapott: a brit sajtó és a futballközeg különféle szereplői egymásra licitálva dicsérik a fiatal futballista bátorságát, hozzátéve, hogy ezzel a gesztussal átszakadhat a gát, és több meleg futballista is kiállhat a nyilvánosság elé. Hiszen egészen biztosan nem Jake Daniels az egyedüli.
De méltatta őt Boris Johnson miniszterelnök és Vilmos herceg is, miközben kiállt mellette nemcsak a saját klubja, de számos más angol futballcsapat is üdvözölte Daniels bejelentését.
Nagyon örülök neki, mert úgy gondolom, hogy sokan mások is követni fogják, és szerintem a játéknak is a javára válik. Ha egyszer látják, hogy az emberek túlnyomó többsége elfogadja, mások is követni fogják a példáját
– mondta Gary Lineker, hozzátéve, hogy valójában már rég túl kellett volna lépnie ezen a ponton a labdarúgásnak. Egy másik egykori válogatott labdarúgó, Gary Neville pedig egyenesen történelmi pillanatnak nevezte Daniels bejelentését.
Bár Magyarországról nézve nem feltétlenül látszik, de a brit labdarúgásban egy ideje már komoly problémát jelent a homofóbia. Nem feltétlenül a lelátókon hallható rigmusok miatt (ezekre egyébként Daniels azt mondta, fel van készülve, hogy kiabálni fognak neki), hanem sokáig a közeg kifejezetten ellenezte, hogy egyáltalán beengedjék a témát az öltözőbe. Az elsősorban alsóbb osztályokban edzősködő Alan Smith (nem összekeverendő az azonos nevű, élvonalbeli futballistákkal) a futball utolsó tabujának nevezte a homoszexualitást, és egy találó párhuzammal világított rá a helyzet abszurditására:
Azt hiszem, nyíltan melegnek lenni nagyon nehéz lenne a futballban…. Az ember berúghat és megverheti a feleségét, és ez teljesen elfogadható, de ha valaki azt mondaná, hogy „meleg vagyok”, azt szörnyűnek tartanák. Ez nevetséges.
Daniels példája viszont azt mutatja, felnövőben van már egy olyan generáció, amely nem hogy nem fogadja el azt a hozzáállást, amelyet mondjuk Brian Clough mutatott Fashanuval szemben, de nem is érti. Ha már az élethez hozzátartozik, hogy nem mindenki heteroszexuális, akkor miért pont a futball lenne kivétel? És ugyanerre utal Gary Lineker is, amikor azt mondja Danielsről:
Szerintem teljesen elfogadják majd. Nemcsak a saját öltözőjében, hanem azok a játékosok is, akik ellen játszik. Azt hiszem, összességében az öltözők nem gondolkodnának rajta. Azt fogják mérlegelni, hogy jó focista vagy-e vagy sem – csak ez számít.
