Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Lőrincz Emil, Márton Gábor edzőpáros távozott a nehézségek ellenére is kiváló szezont produkáló PMFC csapatától. Lőrincz a másodosztályban szerepelő Zalaegerszeg vezetőedzője lett, ahol a cél: helyi fiatalokkal kiharcolni a feljutást. Az ország egyik legnagyobb szurkolói bázisával rendelkező klubjának újdonsült trénere a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt távozása okairól és világbajnokság aktualitásairól is.
– Kudarcként vagy sikerként élte meg a pécsi időszakot?
– Nagyon jól éreztem magam Pécsen, én mindenképpen sikerként élem meg ezt a két évet. Minden nehézség ellenére úgy gondolom, hogy nagyon szép évet zárt a csapat, és pozitív élményekkel távoztam – kezdte Lőrincz Emil.
– Van hiányérzete? Lehetett volna még jobb?
– Mindig lehetne jobb, és idén is lehetett volna jobb. Ha az utolsó meccset megnyerjük, akkor az ötödik helyen végeztünk volna, de ez a hetedik hely is gyönyörű. Olyan alapot raktunk le, amiben fiatal játékosat építettünk be, és kialakítottunk egy játékstílust, amit meg is fogalmaztunk, hogy szerethető csapat legyen. Azt gondolom, hogy ezt el is értük. Szépen szerepelt a gárda, és helyenként jól is futballozott. Sajnos voltak nehézségek, és én például ezért távoztam.
– Egy ilyen év után az ember azt gondolná, hogy a kispadon nem nagyon lesz változás…
– Egyrészt lejárt a szerződésem, másrészt volt bennem három olyan kérdés, amire nem tudtam konkrét választ adni. Egyik a játékosmozgással, másik az edzői stábbal, harmadik pedig a finanszírozással kapcsolatos. Ha az ember valamilyen szinten bizonytalanságban dolgozik, akkor nem könnyű. Zalaegerszegen a fiatalokra építenek és a feljutás a cél, de úgy gondolom, hogy vannak lépcsőfokok. Először ki kell alakítani egy komoly csapatot, és majd meglátjuk, hogy ez mennyire lesz erős. Mindenképpen az a cél, hogy újra úgy szerepeljen a Zalaegerszeg, illetve ismét NB I-es legyen, ahogy néhány évvel ezelőtt.
– Tehát inkább a másodosztályban biztonságban, mint az élvonalban bizonytalanságban?
– A legfontosabb, hogy az ember olyan helyen dolgozzon, ahol élvezi a munkát, és ahol nyugalom van. Nem mindig az a fontos, hogy NB I-ben, a legmagasabb osztályban edzősködjek, legalábbis én így vélekedek. Itt komoly célokért és sokat kell dolgozni, tehát ez számomra is egy óriási kihívás.
– Matyi Dezső, a pécsi tulajdonos próbálta marasztalni?
– Beszéltem Feleki Attila ügyvezetővel, aki azt mondta, szeretnék, hogy maradjak. Megbeszéltük azonban ezt a dolgot, és elfogadta az álláspontjaimat.
– Márton Gáborral másfél évet dolgoztak együtt. Milyen volt ez a páros munka? Lesz még ennek folytatása?
– Azt nem tudom, hogy lesz-e folytatása, de azt tudom, hogy nagyon jó volt együtt dolgozni. Nem csak a csapat, hanem az edzői stáb is problémamentes volt. Öröm volt együtt dolgozni a csapattal és a kollégákkal is, tehát minden szempontból csak pozitívan tudok visszagondolni erre a másfél évre.
– Kocsárdi Gergely klubigazgató szerint két-három év alatt kell első osztályú csapatot kialakítani. Ez egy méltányos és teljesíthető célkitűzés?
– Ez majd attól is függ, milyen játékosokat sikerül igazolni. Azon dolgozunk, hogy jó futballistákat igazoljunk. A véleményem az, ha egy NB II-es csapat fel szeretne jutni az élvonalba, akkor oda NB I-es szintű játékosokat kell igazolni, illetve olyanokat, akik alázatosak, szorgalmasak, igazán akarnak valamit tenni, és ezt a pályán is bizonyítják.
– Mennyire ismeri a jelenlegi keretet, és mennyire lehet hozzányúlni az utánpótláshoz?
– Az utóbbi két hétben az U21-es csapat három mérkőzését is láttam, hiszen osztályozót játszottak az NB I-be jutásért. Az utóbbi hetekben elég komolyan próbálom megismerni a keretet és azokat a játékosokat, akikkel együtt fogok dolgozni.
– Milyen potenciál van a fiatalokban?
– Kétségtelen, hogy vannak tehetségek, de úgy gondolom, hogy még nagyon sokat kell dolgozni velük. Elsődlegesen nekik kell úgy hozzáállniuk a dolgokhoz, hogy jó játékosok akarjanak lenni. Majd amikor a közös munka során közelebbről megismerem őket, akkor tudok konkrét véleményt formálni.
– A stáb kialakítása hogyan zajlott?
– Vlaszák Géza kapusedzőnek adott volt, ő zalaegerszegi és több évtizede ott sportol. Balogh Istvánt is ismerem több mint harminc éve, tehát én választottam őt ki.
– Pécsről visz magával játékost?
– Vannak olyan játékosok, akikkel szeretnék együtt dolgozni, de ez sok mindennek a függvénye. Pécsen tavaly volt egy csapat, amelyik jól és eredményesen szerepelt, és nem biztos, hogy onnan bármelyik játékos az NB II-ben szeretne játszani. Úgy gondolom, hogy aki el akar menni Pécsről, annak lesz NB I-es ajánlata, tehát ebből a szempontból rettentően nehéz.
– Zalaegerszegen mindenhez megvan a hosszú távú stabilitás?
– Ami biztos, hogy jelen pillanatban rendezett körülmények vannak, és minden adott ahhoz, hogy jól lehessen dolgozni. A legnagyobb problémánk most az, hogy kialakítsunk egy keretet, amely eredményesen és ütőképesen fog szerepelni az NB II-ben.
– Az ország egyik legszenvedélyesebb és legkritikusabb szurkolótábora is várja…
– Szerintem azzal a csapattal nem fog kötekedni a szurkoló, amelyik eredményesen és jól futballozik. Aktív és eredményes futballt kell játszani, és a játékoskerettől függ, hogy ez mennyire lesz látványos. Lehet szuper játékosokkal látványos megoldásokkal, de eredménytelenül futballozni, és úgy gondolom, hogy az nem jó. Az a legfontosabb, hogy kialakuljon egy olyan csapategység, amely alázatos, szorgalmas, sokat dolgozik a pályán. Természetesen fokozatosan törekszem majd arra, hogy a futball szép is legyen, de mindenképpen eredményes.
– Hogyan látja a konkurenciát? Mennyire lesz nagy a tülekedés jövőre a feljutó helyekért?
– Szerintem öt-hat csapat rettentően erős. Valamennyire képben voltam tavaly is, hiszen Pécs mellett van Kozármisleny, és jó néhány mérkőzést megtekintettem. Majd meglátjuk, de nagyon nehéz.
– A világbajnokságon is az egyik legfőbb tanulság, hogy az adott országban lévő sok légiós a válogatott gyengüléséhez vezet. Egyetért ezzel?
– Maximálisan. Egyrészt az adott ország játékosaitól és fiataljaitól veszik el a lehetőséget. Az ország válogatottjára van negatív hatással, ha egy csapatban van tíz-tizenkettő és abból nyolc rendszeresen játszik.
– Eddig mely válogatottak nyerték el a tetszését a világbajnokságon?
– A németek rettentően erősek, és a futball szépségét tekintve is sokat léptek előre. Tetszenek még a dél-amerikai csapatok – például Chile – amelyek dinamikusak, gyorsak és remek futballistáik vannak. Minden válogatottról tudok mondani pozitívumot, hiszen aki ide kikerül, az nem véletlenül van ott. Azt látom, hogy amelyik országban sok a légiós, például angolok, olaszok, azok a csapatok ritmusban egy kicsit más futballt játszanak és ez az eredmény rovására megy.
– Minek tudható be a latin-amerikai válogatottak stílusos és látványos előretörése? Agresszívan, de szépen futballozva sokszor az európai csapatokat is megbénítják.
– Egyrészt annak tudom be, hogy rengeteg olyan játékosuk van, aki európai topbajnokságokban játszik. Amit felhoztunk negatívumnak a spanyol és angol csapatnál, az nekik pont pozitívum. Abban is látok nagyon sok előnyt, hogy ezek az országok abban a klímában élnek, ahol a világbajnokság zajlik.
– Milyen újdonságokat vélt felfedezni, amiket esetleg hasznosítani tud a munkájában?
– Azt látom, hogy nem passzívak a csapatok. Nem kivárásra játszanak, hanem próbálnak úgy nyerni, hogy tesznek is érte, gólt akarnak rúgni, bátran felvállalják a támadójátékot. Ez a világbajnokság szerintem sokkal dinamikusabb, mint az előző, és ezért is van több gól. Mindenki felvállalja támadójátékot, ezáltal az ellenfélnek nagyobb területei vannak és gyorsabban átváltanak védekezésből támadásba. Aktívabb az egész világbajnokság.
– Melyik válogatottakat tartja alkalmasnak arra, hogy világbajnokok legyenek?
– A németekkel mindig számolni kell. Egy döntőt tippelnék, ami szerintem Németország és Brazília vagy Argentína fog játszani.
