A magyar futballban ritkán fogadják el a szókimondó embereket, talán ezért is számított megosztónak Kiss László, aki irányította a Debrecent, valamint a Pécs csapatát is, és az MTK-nál, a Honvédnál, a Fradinál is dolgozott másodedzőként.
Kiss edzősködött külföldön is, a Maldív-szigeteken kupagyőztes és bajnoki ezüstérmes lett. A 72 éves Kiss a Blikknek azt nyilatkozta, a koronavírus-járvány kitöréséig jó sora volt, egy ausztriai csapatnál foglalkoztatták, ahol az volt a dolga, hogy tehetségeket kutasson fel.
„Aztán kitört a világjárvány, elköszöntek tőlem, és azóta a budafoki panelház kilencedik emeletén nézek ki az ablakon, és keresem, kutatom egykori önmagam, és azt kérdezem, mi a bűnöm, mi az, ami miatt sehová sem kellek? Én soha nem tudtam bratyizni, jópofizni. Azt mondták nekem, bundázzunk, mert akkor bennmarad a csapatom. Én meg azt feleltem, játsszunk, mert ezt a sportágat ezért találták ki.
Katasztrofális helyzetben vagyok, és ezt nem panaszképpen mondom, csupán érzékeltetni szeretném, hogy a becsületesség, a sportág iránti alázat, a szókimondás hová vezet. A nyugdíjam nem éri el a százezer forintot sem
– mondta Kiss.
Azt is hozzátette, a korábban keresett pénzeit már felélte, és fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe Magyarországon. Kiss legszívesebben egy magyar csapatnál is azzal foglalkozni, ami legutóbb Ausztriában a munkája volt, vagyis járná a pályákat, és igyekezne kiszúrni a tehetséges fiatalokat.
