Diogo Jota szeptemberben igazolt a Wolverhamptontól a Liverpoolhoz, és ugyan nehezen indult be a portugál karrierje az Anfielden, de erőt vett magán, és idővel húzóemberré vált. Jota távozása jó anyagi feltételekbe hozta a Wolvest (41 millió fontot kaptak érte), egyúttal új lehetőségeket nyitott a Farkasok szélsőinek: a kezdőből távozott egy játékos, így valaki átvehette a portugál helyét. Miután Jota szélsőként vagy csatárként focizott Nuno Espirito Santo taktikájában, Adama Traoré is feljebb léphetett a fontossági ranglétrán, ami a csapatban betöltött helyét jelentette. Persze már addig is a nagy névnek és húzóemberének számított Wolverhamptonban, ám
Csakhogy Traoré előbb vállsérülést szenvedett, később elkapta a koronavírust. Közben új szerződésről akart tárgyalni a Wolverhampton vezetőségével, az egykori Barcelona-akadémista úgy érezte, fizetésben nem mutatkozik meg, hogy mennyire fontos láncszeme saját csapatának.
Valahol joggal gondolhatta:
- a 2019/20-as szezonban remek statisztikákat hozott, például Pep Guardiola Cityje ellen az ő két góljával győztek az Etihadban, sőt hazai pályán, a Molineux-ban is gólt szerzett a manchesteriek ellen,
- ezeken kívül robbanékonysága és elképesztő végsebessége miatt megkapta a leggyorsabb Premier League-játékos címet,
- 4 gólt és 9 gólpasszt jegyzett, többek között ezek miatt végzett a Wolves a bajnokságban hetedikként.
A koronavírus-járvány miatti szünet után padra szorult a Wolverhamptonban – részint a csapat portugál támadókülönítményének felbukkanása, részint pedig a képességeiben kiütköző deficitek miatt, melyeket az sem tett láthatatlanná, hogy Traoré erős, erőszakos és rettenetesen gyors.
Amikor európai focit játszol, de az NFL-ből szerződtetének
Traoré nemcsak játéka miatt számít meghatározó futballistának a pályákon, de egészen elképesztő testfelépítése miatt is, ugyanis tömör izomnak tűnik a 24 éves spanyol támadó, aki sok évvel ezelőtt még a La Masia akadémián nevelkedett. Csakhogy ott nem tartották elég jónak, így előbb az angol Aston Villához, majd a Middlesborough-hoz, végül közel 20 millió fontért a Wolveshoz került. Ezekben az időkben a katalánoknak lett volna lehetőségük visszavásárolni Traorét, de továbbra sem láttak benne extrát, Nuno Espirito Santo azonban igen: az általa kedvelt taktikába jól passzolt Traoré, akit kipróbált szárnyvédőként, szélsőként és csatárként is, hogy végül kiderüljön, a kiváló indulósebessége (mely egyre inkább fontosabbá válik a modern futallban) újfajta taktikai fegyvert jelent a csapatnak.
A spanyol kitűnően focizta végig a 2019/20-as idényt, amit a bajnokságban szerzett statisztikáival ugyan nem lehetne megfelelően szemléltetni, hiszen nem szórta úgy a gólokat, mint Mo Salah, Marcus Rashford vagy Raheem Sterling tették saját csapataikban. De Traoré kiemelt figyelmet kapott a védőktől, mert a Wolverhamptonnál felismerték, hogy a spanyol egy az egyben úgy veri meg ellenfeleit, ahogy kevesen a ligában. Rekordot is döntött abban az évben: a Watford ellen 15 sikeres megindulása volt, erre korábban egy PL-játékos sem volt képes. Sokat elmond az előző szezonjáról a SkySports statisztikai mutatója, melyből kiderül, januárig a meccs/sikeres megindulás mutatókat tekintve a toplista első hét helyéből négyet ő birtokolt (a Watford, Aston Villa, Brighton, Manchester City ellen bizonyított).
Felmerülhet a kérdés, ha ennyire jó volt a megindulásokban Traoré, miért nem állítottak rá több embert az ellenfél edzői. Meg is tették, de a Wolvesnak ez sem jelentett túl nagy hátrányt. Kétoldalú taktikai fegyver vált Traoréból, aki kimozgatta a belső védőket az oldalvonalig, ezáltal Raúl Jiménezéknek könnyebb dolga volt a tizenhatoson belül. A spanyolnak pedig megvan a tehetsége ahhoz, hogy több emberrel felvegye a harcot fizikailag.
Ha ennyi emberrel a nyakamban is tudok focizni, az jót tesz a csapatnak. És ha nálad van a labda, akkor bármilyen szituációból előnyt tudsz kovácsolni
– nyilatkozta a lapnak a rá védekezésben különös figyelmet fordító menedzserek kapcsán. És bár klasszikus vonalszélsőként viselkedett a pályán, aki rekordokat döntve terrorizálja a szélsővédőket, abban a szezonban jóval kevesebb sikeres megindulást produkált meccsenként, mint korábban a Championshipben (a PL-ben 6 megindulás/meccs volt a mutatója, a Middlesborough-ban 10 jutott egy találkozóra).
Abban, hogy ennyire eredményesen szaladgált le és fel a vonal mellett, saját fizikuma és rettentően pimasz megoldások segítették. Saját elmondása szerint súlyokat sosem emelget, egyszerűen olyan a genetikája, hogy az edzéstől rakódik rá az izomzat. Hatalmasnak tűnik, de mindössze 178 centiméter magas és 72 kiló, izomzata ellenére, 37,8 km/h-ás sebességet is produkált már a pályán. A védők persze arra utaznak, hogy az ilyen megindulások alkalmával visszarántsák a játékost, ez több vállsérüléshez is vezetett már, így a Wolves stábja kitalálta, miként lehet ez ellen védekezni: a meccsek előtt és közben is folyamatosan olajozzák Traoré karjait, hogy szó szerint kicsússzon az ellenfél védőőrizetéből.
Roman Saïss, a Wolverhampton belső védője egyszer azt mondta a szélsőnek, hogy ezzel a fizikummal és robbanékonysággal az amerikaifutball-ligában (NFL) kellene inkább játszania, mire Traoré elmondta neki, hogy több ajánlatot is kapott onnan.
A portugál különítmény
Traoré figyelemre méltó játéka és képességei Európa topklubjainál is útjukra indították az elemzőket, megfigyelőket, és megkezdődtek a puhatolások azt illetően, vajon mennyiért engedné el a szélsőt a Wolverhampton. A 100 millió fontos álomhatárt lőtték be kivásárlási összegként, amit a Bayern München vezetése nem tartott korrektnek, így elálltak az üzlettől. A kérők között ott maradt a Liverpool és a két manchesteri csapat is, végül egyik sem szerződtette Traorét – még annak ellenére sem, hogy Klopp nem egyszer körüludvarolta a sajtóban a játékost. Ezzel párhuzamosan a spanyol új szerződést szeretett volna kicsikarni a vezetéstől, olyan feltételekkel, melyek a heti 43 ezer fontnál jobban tükrözik klubon belüli szerepét (João Moutinho és Rui Patrício keresik a legtöbbet, heti 100 ezer fontot). Az Athletic úgy tudja, a Wolves impozáns feltételeket kínált a szélsőnek, hogy meghosszabbítsák a szerződését, de Traoré elutasította, mert nem érezte, hogy financiálisan is kifejezné a klub, mennyire fontos nekik.
Itt kezdődtek a hónapok óta tartó problémák, amire csak rátett egy lapáttal, hogy vállsérülése nehezen akart rendbejönni, majd a 2020/21-es idény kezdetén koronavírussal diagnosztizálták.
A Traoréval kapcsolatos gondok és Jota távozása egyben azt is jelentették, hogy két játékost kellett találni a kezdő tizenegybe: erre a feladatra Daniel Podence-t és Pedro Netót találta alkalmasnak a menedzser. Mindketten bevethetők a támadó harmad összes pozíciójában, Podence a jobb oldalt bérelte ki magának, teljesen kiszorítva a kezdőből a lassan felépülő Traorét. A portugál duó bejátszotta magát a kezdőbe gólokkal, gólpasszokkal igazolva, hogy aligha akad helyettük jobb választás a 9-es Jiménez mellé. És kihívóként az egylábas Traoré – akinek a gyorsaságán és erősségén túl több kiemelkedő képessége nincs – egészen harmatosnak tűnt, ha lehetőséget kapott.
Traoré előző szezonban összehozott impozáns statisztikái azonban csalókák is lehettek, mert a spanyolnak nagyon is megvannak a maga határai, melyek legfőképp a kapu előtt jönnek ki igazán.
A 713 passzából 183 beadást jelentett, ebből született a 9 asszisztja, ezek a statisztikák pedig kétségtelenül elfeledtetik azt az előnyt, melyet Traoré a megindulásaival szerezni képes.
Ezzel szemben Podence (aki javarészt Traoré helyén szerepel idén) gólokban (4) és asszisztokban (2) is erősebb, kapura lövések terén is jobb statisztikákat mutat. Nem mellesleg több kulcspasszt is felmutatott már ebben a szezonban, cselezésben szintén sikeresebb spanyol kollégájánál, olykor Eden Hazard-t megidéző mozdulatokkal véteti észre magát a pályán. Magyarán: jóval komplexebb játékosnak tűnik Traoréval szemben, hiszen utóbbi vonalszélsőként működik a legjobban, de ha kiismerik a stílusát, nagyon könnyen kiszedhető a játékból. A Liverpool ellen elszenvedett 4-0-ás vereség alkalmával igen látványos volt páldául, ahogy Klopp 19 éves középpályása, Curtis Jones többször is elnyomta a fizikailag sokkal erősebb játékost. Traoré idén még se gólt, se gólpasszt nem jegyzett, Santo mindenesetre látja a fényt az alagút végén:
Szerintem jól dolgozik. Szélsőhátvédként kezdte a szezont, aztán elment a válogatotthoz, ahol összeszedett egy bokasérülést. Ez nem segített neki, kihagyta a felkészülés javarészét. De jobb lesz. Fejlődnie kell, de elkötelezett, hogy újra top szinten játsszon.
Szintén az Athletic hivatkozik klubhoz közeli forrásokra azzal kapcsolatban, hogy Traoré úgy véli, a szerződéshosszabbítási kálváriája miatt tette ki őt a kezdőből Santo, ily módon nyomást gyakorolva rá, hogy írja alá a klub által kínált szerződést. Eközben állítólag a menedzser futballszakmai okok (Podence és Neto remek formája) miatt szerepeltet másokat a spanyol helyén. A Wolverhampton filozofiája a hosszútávú építkezésben rejlik, nemrég Jiménezzel, Netóval, Conor Coadyval és Espirito Santóval is több évre szóló szerződést írattak alá, pont ezt szeretnék Traoréból is kicsikarni.
Kétségtelen, hogy Adama Traoré egy sajátos alakja a futballközegnek jelenleg, aki egy látványos és eredményes szezon után mintha kissé a helyét keresné klubjában és a pályán is. Lecsúszva még semmiről sincs, elvégre 25 éves lesz januárban, ám ha az új évben sem tudja visszanyerni helyét a kezdőben, könnyen rárargadhat az „egyszezonos csoda” jelző.
