A Ferencváros a Bajnokok Ligája 3. fordulójának szerda esti játéknapján a Juventust fogadta a Puskás Arénában, és 4–1-es vereséget szenvedett. Nem is annyira a hazai zakó ténye vagy a különbség mértéke a fájó, mert a két csapat erőforrásai, játékosminősége és nemzetközi rutinja közti különbség miatt ez a papírforma.
Sokkal inkább a Morata 60. percben megszerezett második találata után történtek gondolkodtatják el az embert: az ajándékba adott harmadik és negyedik gól, illetve a tanácstalanná váló a hazai csapat.
Pedig Andrea Pirlo semmiféle újdonsággal nem lepte meg a Ferencvárost. Pont azt a játékot hozta Budapestre, amivel kinevezése óta többnyire próbálkozik: védekezésben 4-3-3-as, támadásban viszont inkább 3-4-3-ra, gyakran 3-3-4-re átalakuló felállással küldte pályára csapatát.
Az egy hete, a Barcelona elleni 2-0-ra elvesztett BL-meccs óta néhány játékost kicserélt ugyan – nem elhanyagolható módon Cristiano Ronaldo is visszatért a pályára –, a rotálás azonban semmiképp sem okozott zavart ebben a már a Barcelona ellen is látott új játékelképzelésben. A Juventus visszatérően arra épített, hogy a szélvészgyors Cuadrado – az előtte játszó szélső középpályás, Ramsey beljebb húzódása után – védőposztból indulva a jobb oldal egészét alapvonaltól alapvonalig bejátszva teremtsen létszámfölényt és veszélyhelyzetet.
Eközben a bal oldali védő Danilo – aki Cuadrado 76. percben történő lecseréléséig szinte egyszer sem segítette a támadásokat – ragaszkodott a posztjához, sőt azonnal betolódott középre harmadik belső védőnek.
A Fradi is is 4-3-3-as felállással kezdett, de Szerhij Rebrovtól megszokott módon feszesebb pozíciós játékot játszott. Az ukrán edző az előző BL-mérkőzésekhez képest annyit változtatott, hogy Kovacevicset a ballábas Dvali váltotta, míg az egyetlen bevethető balbekk, Heister (Civic sérült) helyén Botka Endre kezdett ezúttal.
Tokmac sem centerből, hanem balszélről próbált betörni, feltételezhetően arra alapozva mindezt, hogy Cuadrado felfutásai közben labdát szerzünk, Isael kilép majd a védősorból, ezzel kihúzza magával Chiellinit, és az így létrejövő szabad területet támadhatja majd a norvég.
Pirlo a Fradi első két BL-találkozójából nyilvánvalóan levette, hogy bár tisztességgel próbálkozik, de nehezen áll ellen a magas presszingnek a magyar bajnok. Ezért, ha nem is túl agresszív, de erős letámadással kezdte a meccset. A 7. percben mégsem egy ilyen, a Fradi térfelén kikényszerített labdavesztésből, hanem Bonucci pazar mélységi passzából a jobb oldalon felfutó Cuadrado centerezése végén Morata szerzett vezetést – bizonyítva ezzel is a Juve jobboldalának erősségét.
Az első Juventus-gól:
A Juve játéka azonban egyelőre teljesen féloldalas volt. Ennek okán a Fradinak inkább a vendégvédelem baloldalán akadtak lehetőségei. Amit azonban a Verona, a Crotone és a Roma is kihasznált már egy-egy döntetlen erejéig az olasz bajnokságban, az a Fradinak ezúttal nem sikerült.
Az első félidőben bár hétszer is próbálkozott, de nem tudott kaput eltaláló lövésig felépített akciót vezetni a Juve-védelem szabadabban hagyott baloldalán sem. Pedig az első félidőben Lovrencsics és Zubkov többször szabadon vihette fel a labdát, utóbbi a 26. percben, kecsegtető lövőhelyzetbe is jutott egy kifejezetten szép hazai akció végén, de sajnos ekkor sem derült ki, Szczęsny kapus milyen formában van. Pedig ezekből az akciókból is látszott, ez a Juventus egyelőre keresi a játékát, a csapategységét és nagyon messze van még a a csúcsformájától, pláne régi fényétől.
A második félidőre csak egyetlen változást eszközölt a két edző: a Juventusban Arthurt váltotta Rodrigo Bentacur a középpályán. A vendégek már nem erőltették a letámadást, kivártak, a Fradiból pedig láthatóan hiányzott az a dinamika és mindent elsöprő elszántság, amely a Celtic, a Dinamo Zagreb vagy a csoportkörben a Dinamo Kijev ellen átsegítette a nehéz időszakokon.
Az a Barcelona ellen is szembetűnővé vált, hogy amikor a Fradi játékosai az ellenfél térfelén tartózkodnak, a labdavesztést követő visszarendeződés hagy kívánni valót maga után.
Morata 60. percben szerzett második gólja előtt – az első találathoz hasonlóan – a Fradi-védelem baloldalán körülményesen foglalták el a védekező pozíciókat a zöldek, ezért adhatott senkitől sem zavartatva gólpasszt Ronaldo.
Amikor a Fradi vezetése már a csoportkör kezdete előtt, Lovrencsics Gergő a mérkőzést megelőzően, Rebrov pedig a vereség utáni nyilatkozatában úgy fogalmaz,
- hajtanak becsülettel, de a Barcelona, Juventus elleni mérkőzések a hab a tortán,
- és a jövő évi Bajnokok Ligája-szereplés miatt már-már fontosabb a bajnokság, mint a BL,
akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy egy idő után nem tudják a játékosok leadni azt a 110 százalékos teljesítményt, amely ahhoz kell, hogy meccsben, vagy legalább egy-két gólon tartsák magukat egy-egy világklasszis csapat ellen.
Azaz ha a fej feladja, a láb is lebénul.
A Fradinak augusztus 14. óta, azaz két és fél hónap alatt ez volt a 16. mérkőzése (hét a bajnokságban, egy a kupában, nyolc a BL-ben). Különösen október 16 és november 4. között vált feszítetté a tempó,
Mivel Rebrov a kezdetektől 16-17 labdarúgóval játszatja végig a hazai és a nemzetközi meccseket, a Ferencváros egyre fáradtabbnak tűnik. Nem elsősorban fizikailag látszik ez meg, sem technikai pontatlanságok tucatjában lett tetten érhető, sokkal inkább a labdakihozataloknál és a védekezésnél elengedhetetlen pozíciófelvétel döntéshozatalának sebességében.
Ha kritikát lehet megfogalmazni Szerhij Rebrovval szemben az épp az, talán van olyan mély a Fradi kerete, hogy a rendre használt 16-17 labdarúgón túl a magyar bajnokikon tán bátrabban rotálhatott volna annak érdekében, hogy a megszokott kezdő tizenegy tagjai frissebben léphessenek pályára a BL-meccseken.
Kritika lehet az is, hogy ezen a találkozón tán hamarabb válthatott volna. Ragaszkodott például ahhoz az Isaelhez, akin talán a legjobban érződik, lehet a magyar mezőnyben kiemelkedő a technikája, de ezen a szinten centerként nem tud olyan hatékonyan küzdeni a belső védőkkel, mint a helyére a 73.percben beálló, és 17 perc alatt sokkal több labdát megtartó, majd szépítő találatot szerző Boli.
Összegzésként megállapítható, a két csapat közti háromgólos különbség reális, a végeredmény kialakulásának módja azonban komoly hiányérzetet hagy. Beleértve a BL-selejtező öt meccsét és a Barcelona, illetve a Kijev elleni csoportkörös találkozókat, most játszott a leghalványabban a Fradi. Az is igaz, az elmúlt hónapokban jóval magasabbra tett a mércét, avagy van honnan engedni, és a visszaesés mértéke nem utal krízisre.
Sőt, a szerda este látottak ellenére – bár mindenképp bravúr lenne –, de nem tűnik irreálisnak vágynak, hogy bő egy hónap múlva, december 8-án, Kijevben a Fradi újabb pontot, pontokat szerezzen.
Kiemelt fotó: Marjai János/24.hu