Andrés Iniesta, Sergio Busquets, Xavi Hernández – nem túlzás azt mondani, hogy ez a trió alapjaiban határozta meg az FC Barcelona és a világverő spanyol válogatott középpályáját. Nem csak a nemzetiségük közös az egyenként is kimagasló képességű futballistáknak, hanem az is, hogy mindannyian a katalán sztárcsapat akadémiájának, a La Masiának „termékei”.
Egy évvel később a katalánok aktuális edzője, Tito Vilanova olyan kezdőcsapatot állított ki a Levante ellen, amelynek mindegyik tagja a barcelonai akadémián nevelkedett. Akár úgy is fogalmazhatunk, azon a bajnokin hatvan percen át a La Masia felnőtt csapata játszott a Levante otthonában – és 4-0-ra nyert.
A történelmi mérkőzés óta immár nyolc év telt el és nemhogy egy kezdőcsapatot nem tudnak már a saját nevelésű játékosok kiadni, a La Masiának lassan hírmondója sem marad. Miközben az alapemberek apránként kiöregednek a csapatból, nem sorjáznak ott az újabb Iniesták, Gérard Piquék és Messik a felnőttöltöző ajtajában.
Egy farm, ami élelmiszer helyett futballistákat adott
A La Masia 1702-ben még csak egy farm, majd 1979-től már nem élelmiszert, hanem Barcelonán kívülről érkező futballistákat adott Katalóniának. A modern labdarúgás egyik legjobb és legkorszerűbb utánpótlásműhelyéről van szó, nyugodtan említhetjük egy lapon az Ajax, a Southampton, vagy a Sporting CP akadémiájával.
A katalánok képzését azonban nem csak a technikai felkészítés határozza meg, ennél többről szól. A Barca ma ismert identitását Yohann Cruyffnak köszönheti, a holland zseni a pályán elért sikerei után a nehéz anyagi helyzetben lévő felnőtt csapat irányítását is elvállalta 1988-ban. Hitt abban, hogy az általa is fémjelzett totális futball a helyes út: magasszintű labdakezeléssel rendelkező játékosok gyors, rövidpasszos támadó focit játszanak.
Cruyff egyik növendéke, Josep Guardiola pedig továbbgondolta a rendszert és kialakította a mára tiki-takaként ismert stílust, amely továbbra is a gyors passzjátékról szól, de már nem feltétlenül a letámadás került középpontba, hanem a labdatartás. Ha nincs az ellenfélnél a labda, gólt sem tud rúgni. Ezt fejlesztette tökélyre a Guardiola-féle csapat, amellyel tonnányi trófeát besöpört és amelyhez olyan La Masián pallérozódó játékosokra volt szükség, mint Iniesta, Xavi és a többiek.
A klub sikere annak köszönhető, hogy kialakítottuk saját filozófiánkat, azt a mentalitást, amely tetőtől talpig átjárja az egyesületet. A legfiatalabb futballistáktól a sztárjátékosokig
– magyarázta 2010-ben Pep Segura sportigazgató a Barcelona képzésének kulcsát.
Csakhogy az Iniesta, Piqué és Messi-féle aranygeneráció óriási előnnyel indult a késöbbiekkel szemben: az akkori FC Barcelona sokkal nehezebb helyzetben volt a mainál. A 2000-2001-es szezon előtt hármas csapás érte a katalánokat, távozott Josep Lluís Núñez elnök, Louis van Gaal vezetőedző, ráadásul a csapat egyik legnagyobb sztárja, Luis Figo az ősi rivális Real Madridba szerződött. A csapat széthullott, három szezonon át nem tudott a negyedik helynél előrébb végezni.
A döntés bevált, a katalán játékosokkal könnyen tudtak azonosulni a szurkolók is és az egységes nevelés, a barcelonai filozófia eredményességgel párosult. A 2004-2005-ös idényben a Barca újra bajnok lett, majd 2008-tól Guardiola-féle Barca letarolta az európai futballt, játékosai pedig a spanyol válogatottal a világ labdarúgását is gyökeresen megváltoztatták.
Nincs idő a fejlődésre
A mai modern futballban óriási az eredménykényszer, ebből adódóan a nyomás is. Nincs már idő futballisták útjait egyengetni, mert ha a csapat nem hozza a pontokat, rengeteg pénztől eshet el a klub, akár az egész szezon is kárba veszhet.
Imádnám, ha két-háromévente jönne egy generáció, tele Puyollal, Xavival, Iniestával, Valdéssel és Messivel, de nem megy. A Barcelona olyan magasságot ért el, amelynél már nincsi idő kísérletezni, csak a különleges képességű játékosoknak lesz lehetőségük. Ha az első csapat gyengébb lenne, sokkal könnyebb lenne az akadémiáról felkerülni
– mondta Ivan Rakitic, a Barca középpályása egy 2018-as interjúban.
Ez pontosan az, ami Iniestáéknak megadatott és ami a mai futballistákat ellehetetleníti. Az eredményességhez vezető utat ugyanis inkább a kész játékosok megvásárlásában látja a jelenlegi barcelonai vezetés. Az elmúlt években viszont több igazolás is csúnyán sült el,
- André Gomesért 37 millió eurót fizettek 2016-ban, de óriási csalódást okozott a játéka,
- Ousmane Dembélé már 125 milliót ért egy évvel később, de a francia támadó helyét a mai napig keresik a Barcánál,
- Philippe Coutinho pedig 145 millióba került 2018 telén, de másfél évvel később már a Bayern Münchenben találta magát kölcsönben.
Ugyan nem csak és kizárólag rossz üzletet kötnek a katalánok, a fenti három példából is látszik, mekkora vagyont spórolt volna meg a klub, ha inkább valamelyik saját nevelésű játékosát próbálja ki a pénzszórás helyett.
A klub filozófiája teljesen megváltozott a futball átalakulása mellett. Mi versenyzésre, tiszteletre és a fair play szellemiségére tanítottuk a játékosokat, csak ezután jött a győzelem. Cruyff mindig azt kérdezte az utánpótlásról, hogyan játszott a csapat, az eredmény sosem érdekelte. Manapság erős játékosokat keresnek, nem tehetségeseket. Győznie kell a Barca B csapatának is, amelyben idős játékosok is szerepelnek, akik nem nálunk nevelkedtek. Ez csalás
– idézett a Goal.com egy neve elhalgatását kérő, korábban a La Masiánál dolgozó edzőt, aki ebben látja az akadémia bukását.
Egyes katalán újságírók szerint egyébként is túl sok játékost tartanak meg az akadémián, így aztán a csapat java része nem kapja meg a kellő mennyiségű játékidőt, amivel tapasztalatot, rutint szerezhetne és amely a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú lenne.
Nincs más esély, mint elmenni?
Miközben a Barcelona felnőtt csapatába alig-alig jut el néhány játékos, egyre több olyan futballista játszik magas szinten, aki a La Masián kezdte, mégis máshol vált elit játékossá. Ott van például Dani Olmo, aki a ritka kivételek egyike és már nagyon fiatalon úgy döntött, neki nem lesz esélye a katalánoknál játszani. Tizenhat évesen átigazolt a Dinamo Zagrebbe, ahol fél év után már be is mutatkozhatott a felnőttek között, nemrég pedig megkapta 21 évesen az első felnőtt válogatott meghívóját a spanyol csapatba – Málta ellen góllal debütált.
De említhetjük Hector Bellerínt is, aki a katalánoknál nem bízott benne, hogy valaha az első csapatban kaphat helyet, mára mégis az Arsenal oszlopos tagja lett, vagy Mauro Icardit, aki három év után inkább előbb kölcsönben majd végleg a Sampdoria játékosa lett a több játéklehetőség reményében.
Miközben az első csapat keretének kialakításában megváltozott a klub hozzáállása, más kérdésekben megmaradt. Ilyen például, hogy a rendelkezésre álló büdzsét a felnőtt csapat fizetésére fordítja a Barca, minthogy engedjen a tehetséges játékosok, vagy még inkább azok ügynökeinek követeléseinek. Ebből adódóan több focista is elhagyta a katalánokat, mert máshol sokkal több pénzt kereshettek. Ennek egyik aktuális példája a nyáron a Paris Saint-Germainbe igazoló Xavi Simons, akit évek óta a La Masia egyik legnagyobb ígéreteként tartottak számon, mégsem engedtek a magas fizetési igényének.
Ici c’est Paris!!! ✍🏽⚽ pic.twitter.com/TryCEFp3Lu
— Xavi Simons (@xavisimons) July 23, 2019
Sőt olyan extrém esetek is előfordulnak, mint a kényszerből szélnek eresztett tehetségek. 2014-ben ugyanis büntetést kapott az FC Barcelona 18 éven aluli játékosok szerződtetéséért, akiket így nem tarthatott meg a klub. Közöttük volt az Ajax remek kapusa, André Onana is.
Ezek alapján joggal gondolhatnánk, hogy esélytelen ma már a La Masiáról az első csapatba kerülni, csakhogy erre is akad példa. Ott van például a számtalan sérült támadó miatt lehetőséghez jutó Ansu Fati, aki 16 évesen is bizonyítani tudott: szeptember 14-én először volt kezdő bajnoki mérkőzésen a Valencia ellen és hét perc alatt már gólt lőtt és gólpasszt adott.
A kerethez tartozik az a Sergi Roberto is, aki hosszú évekig kitartóan várt a sorára, míg végül a 2015-16-os szezonban rendre játéklehetőséghez jutott, mára pedig több mint 250 meccse volt a Barca színeiben.
Évek óta nagy kérdés a védelem összeállítása is az FC Barcelonánál, ezekre a posztokra is akadnak ígéretes játékosok a B csapatban, mint például a 19 éves Jorge Cuenca, aki a spanyol U21-es válogatottat erősíti, vagy az a Ronald Araújo, aki már bemutatkozott a felnőttek között, igaz egy piros lappal.
Azt tehát nem lehet sziklaszilárdan kijelenteni, hogy a La Masiának nincs jövője és keresztet vethet a pályafutására, aki nem lép meg idejében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a futball mostani helyzetében, különösen egy olyan sztárcsapat esetében, mint a Barcelona, nincs idő és türelem a fiatalok felépítésére. Csak az extra játékosok kapnak majd lehetőséget, eközben pedig csak hullik a forgács és az idő dönti el, kit nem lett volna szabad elengednie a katalánoknak.
