Tömegpusztító fegyver lett a PSG-ből, csak nehogy visszafelé süljön el

A kissé hektikus átigazolási szezon végére még beesett egy bombaüzlet, a Paris Saint-Germain kölcsönvette az Inter balhés, de kétségtelenül kiváló támadóját, Mauro Icardit. Az argentin játékosnak nem volt maradása Milánóban, miután annyira elmérgesedett a helyzet közte és a klubja között, hogy beperelte az Internazionalét, és hiába várt arra is, hogy majd a Juventus kimenekíti, a torinói hajóról nem dobtak neki mentőövet.

Így jött képbe a PSG, amelynek kerete egyszerre lett még az eddiginél is jóval veszélyesebb, de ketyegő bomba, amely ki tudja, mikor robban fel, maga alá temetve az egész szezont.

🎥💪 #WelcomeMauro 🇦🇷

Here’s an up-close look at @MauroIcardi‘s arrival in Paris. 🎉 pic.twitter.com/OFKczZALEb

— Paris Saint-Germain (@PSG_English) September 2, 2019

Amikor tavaly májusban Thomas Tuchel leült a párizsi kispadra, akkor legalább annyian sajnálhatták, mint amennyien irigyelték. Persze ki ne akarna világsztárokkal dolgozni együtt hétről hétre, csakhogy a PSG nem az a hely, ahol móka és kacagás jellemzi a mindennapokat, mert a hazai triplázás – bajnokság, Francia Kupa, Ligakupa – alap elvárás, emellé pedig a Bajnokok Ligájában is virítani kellene. Na, ez az, ami nem sikerült, megint elvérzett a nyolcaddöntőben a párizsi csapat, közben a kupa és a Ligakupa is kicsúszott a kézből, így a simán besöpört bajnoki cím mellett maradt a magyarázkodás és a fogadkozás, na meg a cikkek, hogy Tuchelt és a stábját – benne Lőw Zsolttal – le kell cserélni. A német vezetőedző aztán maradt, a problémák azonban nem változtak.

A bajok elsődleges forrása a 2017-ben 222 millió euróért igazolt Neymar. Amióta a brazil betette a lábát a Parc des Princesbe, mást sem hallani, mint hogy mikor és hova fog majd eligazolni a PSG-ből. Erről szólt ez a nyár is, igazából egy kicsit biztosan mindenki fellélegzett, hogy bezárt a piac, és most legalább a télig csak minden másnap érkeznek hírek arról, hogy a Barcelona-Juventus-Real Madrid trióból épp melyik készül visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot tenni.

Neymar a góljai és a gólpasszai mellett azért állandó beszédtémát szolgáltat és generál némi feszültséget is a csapaton belül: Edinson Cavanival volt már több látványos vitája, amit szívesen felkarolt a világsajtó. Ezeket a helyzeteket elég nehéz lehet kezelni, főleg, hogy közben az eredményeket is szállítani kell.

Ebbe a közegbe még betenni Mauro Icardit minimum rizikós vállalás – még ha csak kölcsönben is érkezett, azaz kisebb a felelősség, mintha végleg megvették volna.

A 26 éves Icardit talán nem kell nagyon bemutatni, és ha a pályán nyújtott játékára fókuszálunk csak, akkor bizonygatni sem, miért lett vele még erősebb a PSG. Már fiatalon Spanyolországba került, ahol a Barcelona akadémiáján éveket töltött el, majd a Sampdoriánál futott be az argentin támadó. Egy felnőtt szezon után vitte el az Inter 2013-ban, az évek során pedig a világ egyik legveszélyesebb tizenhatoson belüli játékosává nőtte ki magát, csak kevesen érkeznek úgy a labdára a kapu elé, mint ő. 219 mérkőzésen szerzett 124 góljához és 28 gólpasszához túl sokat nem kell hozzáfűzni.

Icardi esetében azonban nem lehet csak a pályán mutatott játékára koncentrálni. Ugyanis ő az,

• aki csapatkapitányként már évekkel ezelőtt megutáltatta magát az Inter-táborral, amikor a könyvében hazugságokat írt, ennek tetejébe még meg is fenyegette a szurkolókat;
• majd a karszalagot ugyan sikerült visszaszereznie, de miután az ügynöke, egyben felesége, Wanda Nara a tévében szállt bele páros lábbal a klubba és annak vezetésébe, megint megfosztották attól, amire válaszul nem utazott el egy Európa Liga-meccsre, és hónapokig nem is játszott.

Ebből is látszik, hogy Mauro Icardi nem a könnyen kezelhető játékosok táborát erősíti, a pályán kívüli dolgai miatt egyre többen utálják. Argentínában azért, mert Wanda Narát elszerette mentorától, Maxi Lópeztől, Olaszországban pedig – a fenti példák mellett – azért, mert az egész nyarat azzal töltötte, hogy az Intertől valahogyan a legutáltabb riválishoz, a Juventushoz kerüljön. Ennek lett a vége, hogy az új vezetőedző, Antonio Conte végleg lemondott róla, az edzésekre nem hívták, simán jegelték volna akár a szerződése 2022-es lejártáig. Emiatt a bánásmód miatt perelte be aztán másfél millió euróra a klubot.

Lehet, hogy világklasszis, de mindenki gyűlöli

Elszerette barátja feleségét, csapata szurkolói gyáva szarnak nevezték, majd megtagadta a játékot, miután elvették tőle a csapatkapitányi karszalagot. Mauro Icardi még csak 26 éves, de már rengeteg botránya volt.

Az nem volt kérdés, hogy valamit kezdeni kell a helyzettel, és a PSG-s lehetőséggel még jól is járhat mindenki. A párizsiak kivásárlási opcióval rendelkeznek, azaz egy újabb sztárjátékosra vetették ki a hálójukat, az Inter pedig legalább egy évig csak a távolból figyeli, hogy a legbalhésabb játékosa mire megy egy másik bajnokságban, vagyis nem ellenük. Icardi pedig először életében trófeákat nyerhet. Win-win megoldásnak tűnik minden oldalról.

A Neymar, Kylian Mbappé, Mauro Icardi, Edinson Cavani, Angel Di María támadósor tényleg világszínvonalú, olyan minőség és variációs lehetőség rejlik benne, amivel a Paris Saint-Germain végre megugorhatja azt a szintlépést a Bajnokok Ligájában, amit korábban nem sikerült. Csakhogy ez a fegyver bármikor elsülhet visszafelé is, és akkor Icardi megszerzése csak egy újabb ballépés lesz a párizsi klub közelmúltjában.

Nyitókép: Giuseppe Maffia/NurPhoto via Getty Images