2004. augusztus 11-én a fenti összeállítású csapat 1-0-ra verte a cseh bajnok Sparta Prahát a Bajnokok Ligája selejtezőjének harmadik fordulójában, a főtáblára jutásért vívott párharcban. A visszavágón Prágában ugyan hosszabbítás után a csehek bizonyultak jobbnak (2-0), de a Fradi az angol Milwall elleni playoff megnyerésével így is az UEFA-kupa csoportkörébe jutott abban a szezonban. A szurkolókat pedig azóta sem hagyja nyugodni a kérdés, mi történt volna, ha a Furulyás János-féle vezetőség a sorsdöntő Sparta-párharc előtt nem adja el a West Bromnak a csapat legjobbját, Gera Zoltánt.
Azóta eltelt tizenöt év, és a Fradi nemhogy európai kupasorozat főtáblája közelébe nem került, de meccset sem tudott nyerni a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Egészen szerda estig.
Rebrov máris lepipálta Doll-t
A bolgár Ludogorec Razgrad elleni meccs abból a szempontból tehát mindenképp mérföldkő, hogy a Fradi átlépett egy komoly akadályt, és most már nem nyeretlen a Kubatov Gábor-érában a Bajnokok Ligájában. (Igaz, komoly merítés nem volt, a 2016/17-es szezon elején az albán FK Partizanival vívott egy kétmeccses párbajt az FTC, amelyet két 1-1-re végződő mérkőzés után büntetőkkel bukott el, hazai pályán.)
Beszédesebb statisztika viszont, hogy a Ferencváros 2011 nyara óta először nyert meccset nála magasabban jegyzett ellenféllel szemben. Nyolc évvel ezelőtt a Prukner László által irányított Fradi a norvég Aalesund csapatát verte meg az Albert Flórián Stadionban 2-1-re, igaz, a visszavágón (hosszabbítás után) 3-1-re kikapott és így kiesett az UEFA-kupából.
Sikerült felkészülni, a fiúk értik, hogy mit várunk tőlük, készen állunk. Nagyon fontos ez a párharc számomra is
– magyarázta az újságíróknak a Ludogorec elleni meccs előtt Szerhij Rebrov, az FTC ukrán vezetőedzője. Elődje, a német Thomas Doll ötéves regnálása alatt összesen 16 hivatalos nemzetközi kupameccset vívott a Fradi élén, de ezek közül csak négyet nyert meg (Jelgava ellen kétszer, a Go Ahead Eagles és a Sliema Wanderers ellen egyszer-egyszer), ami harmatos, 25 százalékos mutató. Ha kifejezetten csak a magasabban jegyzett ellenfelekkel szembeni mérlegét nézzük, akkor pedig egészen elkeserítő képet kapunk:
- Rijeka (horvát) 0-1, 1-2,
- FC Midtjylland (dán) 2-4, 1-3,
- Maccabi Tel Aviv (izraeli) 1-1, 0-1.
Hat meccsen összesen egy döntetlen és öt vereség.
Ez a csapat még mindig épülőben van
A medve bőrére persze korai lenne inni, annál is inkább, mivel a hazai győzelem semmiféle garanciát nem jelent a bulgáriai visszavágóra. A razgradiak ugyan kikapni nyilván nem akartak, de minimális céljukat az idegenben szerzett góllal elérték Budapesten, miközben játékban annak ellenére sem maradtak alul, hogy kifejezetten komoly hiányzóik akadtak a meccsen (az egyik legértékesebb játékosuk, a madagaszkári Anicet például épp az Afrikai Nemzetek Kupáján menetel hazája válogatottjával).
A Fradiban szintén két komoly érték, a fehérorosz Szihnyevics és a brazil Isael állt a nem bevethető játékosok listájának élén – mindketten nemzetközi eltiltást hoztak magukkal előző klubjuktól, ami miatt előbbi a visszavágót is ki kell majd hagyja. Rajtuk kívül a tavalyi alapcsapatból a távozó Gorriarán és Petrjak hiányzott.
A Fradi próbált ugyan tanulni korábbi átigazoláspolitikai hibájából, azaz az eddigi gyakorlatával szemben nem nyáron, hanem már a téli átigazolásban megerősítette a csapatot (gondoljunk csak Dvali, Haratin, Isael, Szihnyevics vagy Tokmac érkezésére), ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy a június 19-én érkező szlovák Skvarka, a két ukrán, Ignatenko (06.22.) és Zubkov (06.10.) mellett, még az a Priskin is kezdőként kapott lehetőséget – kényszerből –, aki egy év szombathelyi kitérő után szintén alig egy hónapja tért vissza az Üllői útra.
Hiába tehát Orosz Pál nyilatkozata arról, hogy ezúttal már az európai selejtezőket megelőző télen elkezdenek építkezni, a Fradi kezdőjében tíz mezőnyjátékosból négynek nagyjából alig négy hete maradt megismerkedni Rebrov edző elképzeléseivel.
Rebrov a meccs után elmondta, mindkét csapat tartalékolt az erejével a visszavágóra, és ezt a statisztikai adatok is bizonyítják elég például megnézni, hogyan alakultak a Fradi labdabirtoklási mutatói a meccs bizonyos szakaszaiban:
Az első tizenöt-húsz percben döntően a Fradi akarata érvényesült, majd miután kicsit visszaesett a hazaiak játékának intenzitása, jöttek a bolgárok percei (és az egyenlítő góljuk is az első félóra végén). A második félidőt ellenben ismét nagyon erősen kezdte az FTC és a 45-60. perc között lényegében saját kapuja elé szegezte a Ludogorecet – meg is szerezve a győztes gólt a meccsen.
Rebrovtól a kezdeményező stílus alapvetően nem szokatlan, még akkor sem, ha egyébként következetesen azt szoktuk mondani: magyar csapatoknak a nemzetközi porondon hatékony és szervezett labda elleni játékkal van a legtöbb esélyük jó eredményeket elérni. Ebből a szempontból tanulságos például megnézni, hogyan alakult a Fradi letámadásának intenzitása a meccsen, amire abból következtethetünk, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban hány passzból álló labdabirtoklási periódusokat tudtak felmutatni a bolgárok, mielőtt egy Fradi-játékos megkísérelt volna közbeavatkozni (PPDA = passes per defensive action allowed).
Jól látszik a hullámzás, ami a meccset élőben nézve is feltűnő volt: a Fradi játéka akkor működött igazán, amikor kellő erő és energia koncentrálódott a labdavesztések utáni gyors visszatámadáshoz. Rebrov alapvetően a szovjet futballhagyományok alapját képező parád-riposzt (védés-visszatámadás) stílusban hisz, nem véletlen, hogy az FTC akkor tudott leginkább veszélyeztetni, amikor az ellenfél térfelén szerzett labdát.
Rebrov a párharc-erősséget is elvárja a játékosaitól, különösen a pálya közepén – de jelzés értékű lehet az is, hogy a bolgárok tizenhatosan belül is hét(!) megnyert párharcot tudnak felmutatni az FTC-játékosai. Az is világos viszont, hogy ez a stílus hatalmas energia-befektetést igényel, és a Fradi kerete egyelőre még nem képes arra, hogy edzője elképzeléseit kilencven percen keresztül megvalósítsa.
Kiváló lakmuszpapírja mindennek az FTC lőlapja: a meccs első 26 percében a Fradi összesen négy lövéssel próbálkozott (három talált kaput), hogy ezt követően a lefújásig már csak összesen hat kísérletre (és két kaput találó lövésre) fussa a csapat erejéből.
A letámadás azért is fontos eleme a zöld-fehérek játékának, mert szemmel látható, hogy a labdakihozatalokkal – különösen nyomás alatt – komoly gondjai adódnak egyelőre a csapatnak. A bolgárok közepes intenzitású letámadással is kifejezetten sokszor meg tudták zavarni az egyelőre összeszokatlannak tűnő Ignatenko-Haratin kettős játékát, igaz, Sigér beállásával ebben kifejezetten látványosat lépett előre a Fradi. Ettől viszont még a probléma létezik, és magasabb minőségű, jobb erőállapotban lévő ellenfelekkel szemben még komolyabba problémaforrás lehet.
A Ferencváros a helyzetek minőségét tekintve nem alkotott maradandót – az úgynevezett xG-modell szerint 1,03-ig jutottak el, míg a bolgárok neve mellé 2,16 került. De jelzésértékű, hogy viszonylag sokszor jutott el a csapat az ellenfél védőharmadáig – 47 passzból 33 volt sikeres, ami 7 százalékos hatékonyság –, cserébe ugyanezt viszont sokszor megengedte a bolgároknak is – 27/47 jó passz, 72 százalékos hatékonyság.
Összességében két, meglehetősen hasonló szintet képviselő, sőt, hasonló stílusban játszó csapatot láttunk szerda este. A Fradi esetenként meggyőzően használta a letámadást, cserébe viszont a passzjátéka és a labdakihozatalai is sebezhetőnek bizonyultak. Rebrov jó érzékkel szorította a bolgárokat a vonalak mellé (3/26 jó beadásig jutott a Ludogorec), de a pálya közepét hiába uralta többségében, néhány eladott labda és komolyabb egyéni hiba – elsősorban Ignatenkótól – kevés híján megpecsételte a sorsát.
Döntés egy hét múlva Razgradban.
Kiemelt kép: Czeglédi Zsolt /MTI
