Nyolc év alatt harmadszor esett ki az MTK az NB I-ből, az utóbbi kettőben személyesen is részt vett. Ilyenkor milyen érzések, gondolatok kavarognak a 37. életévét taposó labdarúgó fejében?
Öt éve tartozom újra az MTK kötelékébe, és egyértelműen rosszul élem meg a kiesést. Nem úgy terveztem, hogy a pályafutásom vége felé ilyen dolgok történnek velem. Senki sem akar kiesni, de a labdarúgás kiszámíthatatlan.
Hogy képes ilyen rükvercbe kapcsolni az a csapat, amely ősszel még dobogós helyen is állt, majd a hatodik pozícióban telelt?
Számos összetevője van a kudarcunknak, hosszasan lehetne sorolni, de nehéz erről még aktív játékosként véleményt formálni.
A legfontosabbakat azért megoszthatná velünk?
Mindenféleképp kiemelendő, hogy az OTP Bank liga 12 fős mezőnyében minimális különbségek vannak a csapatok közt. A Fradi és a Vidi kiemelkedik, ez tény. A Honvéd, Újpest, Debrecen hármas annyival jobb, hogy a játékoskeretük, a játékfelfogásuk régebb óta stabilabb alapokon nyugszik, mint a maradék hét csapaté, amelyik tök egyenlő szinten van. Nem lehet azt mondani, hogy a Paksnál jobb játékosok lennének, mint Szombathelyen, vagy nálunk. E hét csapat között nüanszok döntöttek a két kiesőről – kevesebb sérülés, szerencsésebben alakuló mérkőzések száma, egy-egy játékvezetői ítélet pro vagy kontra..
Sérülésből nem volt hiány a Hidegkuti stadionban.
A tavasszal túl sok hiányzónk volt, ami miatt a keret maradék tagja lényegében konkurencia nélkül játszotta le a meccseket.
Ez miért gond? Nem ad magabiztosságot, nem hat nyugtatóan a „biztos kezdő vagyok ”tudat?
Biztos van olyan, akit feldob, ha csak rá lehet számítani. Mégis, a csapaton belüli versenyhelyzet lehet stresszesebb, de játékosok többsége esetében pont ez sarkall jobb teljesítményre.
A kevésből még kevesebben lettek, amikor a klubvezetés az egyik legrutinosabb, az ősszel a csapat védekezésében még fontos szerepet betöltő játékost, Vass Ádámot, valamint a támadó Diallót április végén, a hajrában kitette a keretből. Ez nem okozhatott újabb gondot?
Így döntött a vezetőség és a szakmai stáb. Ádám teljesítményével nem voltak elégedettek, míg Diallo fizikai állapotát kellett rendbe tenni – legalábbis a játékosok felé ez a kommunikáció hangzott el. Utóbbi egyébként egy hét szünet után ismét pályára lépett.
Lucsánszky Tamás edző érkezése után a védekező középpályás Vassal a kezdőben öt meccsen kilenc gólt kapott az MTK – ez 1,8 gól/meccs –, Vass nélkül négy meccsen tízet – 2,5 gól/meccs. Hovatovább pontot is utoljára vele, még a DVTK ellen szereztek.
Nem hegyezném ki egy játékos jelenlétére, vagy hiányára a kérdést, mert védekezésben nem az utolsó négy meccsen alakult ki a problémánk. Ez nem egyetlen labdarúgó kérdése, ez csapatszinten dől el, a csatártól, a középpályásokon át, a védőkön keresztül a kapusig. Nem tudtuk megoldani, hogy a védekezésünk rendben legyen. Azt szoktam mondani, ha egységes, stabil a csapat védekezése, akkor a legrosszabb eredmény a 0-0. Ehhez képest, amint mi kaptuk az első gólt, olyan mély szintre került fejben a csapat, hogy rendre vereség lett a vége.
Lucsánszky Tamás a kiesés utáni első nyilatkozataiban úgy fogalmazott; a legkevésbé sem a pályán veszítettük el az NB I-es tagságunkat. Hol máshol?
Egységesen estünk ki, ebben az MTK minden alkalmazottja benne volt.
A játékosokkal kifejezetten jó kapcsolatot ápoló és ősszel még remekül teljesítő Feczkó Tamás edzőnek miért kellett távoznia?
Nincs olyan edző, akivel minden egyes játékos megtalálja a közös nevezőt. Feczkó viszont a játékosok 80-90 százalékával megtalálta. Ha a tíz-húsz százalék nem a meghatározó, hangadó labdarúgókból kerül ki, akkor megvan az öltöző az edzőnek. Ez bármely csapat szereplésének az alapja.
Ezek szerint ősszel még megvolt a fontos 10-20 százalék, a hangadók bizalma, amit Feczkó a tavaszi első hat fordulóban elvesztett?
Ha megnézzük, ősszel bár voltak vereségek, de negyedik helyen zártunk. A tavaszi sorsolásunk mindennek mondható, csak könnyűnek nem. A rajton ugyan hazai pályán kikaptunk a Pakstól (1-2), de Mezőkövesden nyertünk (3-2). Utána azonban jött egy Vidi, Honvéd, Újpest, Fradi-sorozat, három vereség, egy döntetlen a lilák ellen, amely után az edzőváltás mellett szavazott a klubvezetés.
Az öltöző is úgy élte meg; olyan negatív spirálba került a csapat, hogy azonnal váltani kell?
Ősszel sikerült egy-egy bravúrt hozni, a hat első tavaszi fordulóban nem.
A négy pont hat meccsből, még mindig több mint utána a három kilencből Lucsánszky Tamással.
Meglepő volt a váltás. A játékosok bizalommal fordultak Feczkó Tamás iránt.
Torghelle Sándor hét góllal a házi gólkirály úgy, hogy mindkét edző hol le-, hol becserélték. 29 bajnokin 1503 percet játszott, ami 52 perces átlag mérkőzésenként. Nem lenne még mindig NB I-es az MTK, ha többet van a pályán?
Így döntöttek. Olykor úgy, hogy kezdőként, olykor úgy, hogy csereként tudom jobban segíteni a csapatot.
Imént azt mondta; ha az MTK előbb kapott gólt, mint ahogy rúgott, bajba került. Nem luxus, hogy többször volt csere, mint kezdő?
Kaptunk ki, szenvedtünk úgy is tavasszal, hogy kezdő voltam.
Hogyan tovább?
A sportigazgatónk, Polyák Balázsazt ígérte a kiesés után, hogy minél gyorsabban megpróbálják eldönteni, hogyan, mekkora erőforrásból képzelik el a jövő évet. Az NB II-ben külföldit csak azon az áron lehet játszatni, hogy a klub lemond az MLSZ-támogatásról – azaz várhatóan az MTK-ban nem marad légiós.
37 évesen újra az NB II-ben folytatja?
Lejár a szerződésem. Az NB I-es tagság elérése esetén már kaptam egy hosszabbítási ajánlatot, de ez vasárnap óta tárgytalan. Teljesen más lett a játékos és a klub helyzete így. Egyelőre fogalmam sincs, futball terén hogyan tovább.
Még az is előfordulhat, hogy befejezi a pályafutását?
Kell még néhány nap, hogy mindenki tisztábban lásson, ahogy mondani szokás: ebben a helyzetben bármi előfordulhat!
Kiemelt kép: Berecz Valter / 24.hu
