Egykori csapata, a Milan nem tud kilábalni a hetek óta tartó hullámvölgyből, és a hétvégi fordulóban 2-0-ra kikapott a Torinótól, így kénytelen volt átadni a Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik helyet az AS Romának. Hogy lesz ebből így BL az ősszel?
Csak rajtunk áll, mi lesz a vége. Nem szabad többet hibáznunk, van három-négy nagyon erős rivális, akiket meg kell előznünk. Nem reménytelen a helyzet, de kétségtelenül megnehezítettük a dolgunkat.
1 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, ez az elmúlt nyolc tétmeccs mérlege. Mi állhat az utóbbi hetek kudarcsorozata mögött: a keret nem elég erős vagy Gennaro Gattuso nem a megfelelő személy a csapat kispadjára?
Szerintem jól teljesített a Milan a bajnokság nagy részében, az utóbbi időben tényleg volt egy visszaesés, de korai lenne még következtetéseket levonni vagy bárkit is kinevezni bűnbaknak. Várjuk meg az utolsó négy bajnokit, aztán majd a klub kielemzi a tanulságokat.
A klub legendájaként hogyan éli meg, hogy a csapat évek óta nincs harcban a bajnoki címért, 2014 tavasza óta nem játszott a BL-ben, ráadásul még belefutott egy kínos szituációba is, amikor kiderült, hogy Silvio Berlusconit váltó kínai tulajdonos csak ígérget, de komoly pénz nincs mögötte?
Az biztos, hogy megszenvedjük mindannyian, az összes szurkoló és én is. A múltja alapján megérdemelné a csapat, hogy az élmezőnyben legyen, de ez egy nehezebb időszak a klub életében, és mindent meg kell tenni, hogy visszatérjenek a sikerek. Az új tulajdonos eddigi beruházásai és lépései jó irányba mutatnak.
A Mauro Tassottival, Paolo Maldinivel, Alessandro Costacurtával alkotott hátvédnégyesük a futballtörténelem egyik legtökéletesebb védősora volt, az 1987-1988-as bajnokságban például olyan jól teljesített, hogy a Milan 30 meccsen csak 14 gólt kapott. Azt tudni, hogy emberileg is közel álltak egymáshoz, de mi tette ennyire különlegessé ezt a négyest?
Fiatalon, 22 évesen lett a Milan csapatkapitánya, de amolyan csendes vezérnek számított, aki a tudásával és a személyiségével szerzett elismerést. Kik voltak a hangadók a 80-as évek második, a 90-es évek első felében a csapatnál? Akik néha az asztalra csaptak, ha arra volt szükség, vagy tüzelték a többieket az öltözőben.
Lehet, meglepő, amit mondok, de nem volt rá szükség, hogy bárki is felemelje a hangját. Néha csak egy árt egy csapatnak, ha valaki sokat beszél. A példaadás fontosabb.
Manapság meglehetősen kétes a megítélése Berlusconinak, aki 31 éven át vezette a klubot. Nem lehet, hogy most is egy hozzá hasonló karakter hiányzik a klub éléről?
Berlusconi nagyon fontos szereplő volt és az ő személyének is betudható, hogy a Milan sikerszériája két és fél évtizedet ölelt át, amelyet más klub nem is igazán mondhat el magáról, hiszen 1986 és 2017 között a csapat 29 trófeát nyert, köztük nyolc bajnoki címet, öt BEK-et/BL-t és három Világkupát/klubvébét. De most is fellelhető a klubnál a megfelelő szellemiség, pozitívnak kell maradni és előre tekinteni.
1989-ben csapattársa, Marco van Basten lett az aranylabdás, aki azt mondta, mindenhonnan azt hallotta, Baresi fog nyerni, ám végül ő lett az első és ön a második. Teoretikus a kérdés, de ha ilyen játékintelligenciával és képzettséggel védő helyett csatárt játszott volna, hány aranylabdája lenne?
Tetszik a kérdés, de azt hiszem, akkor nem lett volna olyan pályafutásom, mint amilyet végül befutottam.
Ki most a világ legjobb védője?
Egyet nem tudnék kiemelni, mondhatnám Sergio Ramost és Raphael Varane-t a Real Madridból, Gerard Piquét a Barcelonából, Virgil van Dijkot a Liverpoolból, de az Ajax fiatal csapatkapitánya, Matthijs de Ligt is nagyon ígéretes.
Érdekes, hogy egyetlen olaszt sem mondott. A 2018-as vébére nem jutott ki hazája válogatottja, és akik szeretik a csapatot, azt találgatják egy ideje, mikor lesz ismét egy Andrea Pirlója vagy egy Francesco Tottija az olasz focinak, vagy mikor jöhet össze egy olyan aranygeneráció, mint a 2006-os?
Mindenkinek óriási csalódást jelentett Olaszországban, hogy lemaradtunk a 2018-as világbajnokságról, úgy láttam, hogy nem volt igazán nagy merítési lehetősége akkoriban a szövetségi kapitánynak, Gian Piero Venturának. Ma már nagyobb a választék, és biztatónak ítélem meg a jövőt.
A Juventus 1996 óta hajszolja a Bajnokok Ligája-győzelmet, és úgy tűnt, Cristiano Ronaldo megszerzésével a kirakós utolsó darabja is a helyére került, ehhez képest az Ajax elleni negyeddöntőben kiesett a csapat. Mi kell még a Juvénak, hogy végre összejöjjön, amire régóta várnak és vágynak?
Nehéz megmondani, sokszor láttunk már olyat, hogy nem a legerősebb játékosállománnyal bíró csapat lesz a végső győztes. A BL-ben minden évben lehet mondani 4-5 csapatot, amely favoritnak számít, és ezek fizikailag, technikailag szinte tökéletesen fel vannak készítve, idén akár a Juve is befutó lehetett volna, de az Ajax meg tudta lepni őket.
