Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Január 31-én, szerdán ünnepli harmincadik születésnapján a Ferencváros csapatkapitánya, Józsi György. Zalaegerszegi születésű és nevelésű játékosként az egész pályafutását meghatározó élmény volt számára, hogy fiatalon tagja lehetett a 2001–2002-es szezonban bajnoki aranyérmes ZTE-nek. A jelenlegi mezőny egyik legrutinosabb középpályása egészen 2007-ig erősítette a zalai klubot, majd a Győri ETO-hoz, 2010-ben pedig a Ferencvároshoz igazolt. Négyszeres bajnoki bronzérmes, de a külföldi karrierből csak fél év jutott neki a cseh Slavia Praha együttesénél. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a tavaszi időszak végén akkor lenne elégedett, ha teljesen felépülne a sérüléséből, és meglenne az ötödik bronzérme, vagy az első ezüst…
Érdekesség, hogy csapattársa, Gárdos Andris egy ünnepi videóval lepte meg Józsi Györgyöt a FradiMédia stílusában és segítségével.
– Mit szólt Gárdos András ajándékvideójához?
– Tudtam róla, mert egy-két napja már szerkesztgették, de nem sejtettem, hogy ilyen jó lesz! Nagyon tetszett, és nem csak nekem, hiszen az egész öltöző szakadt a röhögéstől! Jova Leventének kedden volt a születésnapja, nekem pedig ma, ezért megleptük a csapatot egy tortával, ahogy nálunk szokás. De mivel ma és csütörtökön is két-két edzésünk van, különleges ünneplésre, bulira nem kerül sor. A szüleim és a barátok felköszöntöttek, de ennyi, hiszen edzünk ezerrel.
– Milyen hangulatban találta ez a jeles évforduló?
– Annyira nem figyelem az idő múlását, nem nagyon foglalkozom vele. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget a születésnapoknak, most sokkal inkább az foglalkoztat, hogy egy makacs talpsérüléssel bajlódok. Lassan gyógyul, az őszi szezon végén előfordult, hogy beinjekciózva játszottam. Napi hat-hét órát edzek külön, és szeretnék már újra a társsakkal együtt készülni. Ha sikerül tökéletesen felépülnöm, akkor leszek igazán boldog.
– Ha egy visszatekintünk az időben, hogyan emlékszik vissza a zalaegerszegi bajnoki címre?
– Tizennyolc éves voltam akkor… Nagyon erős csapatunk volt, tele válogatott labdarúgókkal. Nekem fiatalként megtiszteltetés volt, hogy ott lehettem a keretben. Csak egy-két meccsen játszottam, inkább a kispadon ültem, de akkor is szép emlék, hogy átélhettem egy ilyen sikert. Sokat profitáltam belőle, szép időszak volt, bár annyira nem érzem a magaménak, hiszen a pályán nem tudtam hozzátenni.
– Elégedett a pályafutása eddigi alakulásával?
– Mindig van hiányérzetem, hiszen nehéz kihozni a maximumot, bármiről legyen is szó. Voltak lehetőségeim az életben, és Magyarországon mindig olyan csapatokban tudtam futballozni, amelyek az élmezőny elején voltak. Úgy érzem, ezt magamnak köszönhetem. Persze, szerencse is kell hozzá, hogy jó időben, jó helyen legyen az ember. Elégedett lehetnék, de sosem vagyok az. Légiósként csak fél évig játszhattam, pedig jó lett volna hosszabb ideig megmaradni külföldön.
– Fontos tavasz előtt áll a Ferencváros. Hogy készül erre az időszakra?
– Motiváltnak érzem magam. Fél év múlva lejár a szerződésem, ahogy több csapattársamé is. Szeretnék mielőbb egészséges lenni, és visszatérni a csapatba, hogy azokért a célokért küzdhessek, amelyeket az öltözőben megfogalmaztunk. Szeretnénk a maximumot kihozni magukból, és Európa Liga-selejtezőt érő helyen végezni. Ha ez sikerülne, akkor elégedett lennék.
– A spanyolországi Impact Cup megnyerése egyértelműen jó jelnek tűnik…
– Óvatosan kell bánni az eredményekkel. Nagyon jó, hogy megnyertük ezt a tornát, hiszen önbizalmat ad, és mi is látjuk, hogy jó úton járunk. Sok bajnoki mérkőzésünk azonban nem úgy alakul, ahogyan ezek a nemzetközi meccsek, hiszen ezek a külföldi ellenfelek nyílt játékot játszanak. Furcsán hangzik, de ellenük könnyebb játszanunk, mert nem betömörülő védelemmel álltunk szemben, nekünk is volt területünk. Itthon az ellenfelek tördelik a játékot, beássák magukat a kapu elé, ez még nem fekszik nekünk, de azon vagyunk, hogy ezen változtassuk.
– Cél a dobogó?
– Nagyon jó a csapat, de ősszel sok pontot elhullajtottunk. Nagy a lemaradásunk a Győrrel szemben, ezért szerintem tavasszal a második-harmadik helyért küzdhetünk, az lehet a reális cél. Hétről-hétre erősebbek és egységesebbek vagyunk, egyre jobban megszokjuk egymást.
