NB I

Közel, s mégis távol

Bécs földrajzilag közel van Budapesthez, de Czár Richárd szerint a futballtérképen nagyobb a távolság.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

December hatodikán volt az utolsó edzés az osztrák másodosztályú First Vienna csapatánál, Czár Richárd együttesénél. A Budapest Honvéd komlói születésű kölcsönjátékosának január hetedikén kell ismét tréningre jelentkeznie, tehát kereken egy hónapot itthon tölthet, bár Bécs közelsége miatt szezon közben is gyakran Budapestre látogatott. A húszéves középpályás a Rangadó.hu érdeklődésére elmesélte, hogy rendszeres játéklehetőséget kapott a kiesés elkerüléséért küzdő csapatban, és az őszi szezon jelentős részében védőfeladatai voltak.

– Milyen volt az elmúlt néhány hónap?
– Nagyon jó élmény volt, nagyon sokat fejlődtem. Örömteli, hogy az összes meccsen pályára léptem, és kettő kivételével végig is játszottam a mérkőzéseket. Érdekesség, hogy mivel megsérült a balvédőnk, három találkozó kivételével abban a pozícióban kellett szerepelnem, de ez sem probléma, legalább ott is fejlődtem – mesélte Czár Richárd.

– Milyen körülmények fogadták a klubnál?
– Bécs legrégebbi csapatáról van szó, ezért a létesítmények hagyományosak, régi stílusúak, de a felszerelések, a feltételek és a körülmények adottak. Több edzőpálya, a stadiontól tíz kilométerre pedig egy edzőközpont van. Mindenki profi módon áll a labdarúgáshoz, mindenki szereti a focit.

– Milyen a színvonal?
– A legszembetűnőbb, hogy az iram nagyon erős. Megállás nélkül megy mindenki. Mi a kiesés ellen küzdünk, az iram minden meccsen kegyetlen. Játéktudásban is elől tartanak, főleg a tabella elején lévő csapatok játszanak nagyon jó, gyors, egy-kétérintős focit.

– Magyarul egyáltalán nem bánta meg, hogy belevágott?!
– Amikor kint voltam a kétnapos próbajátékon, és megtudtam, hogy kellek, tehát szerződtetnének, egy percig sem gondolkodtam. Ki akartam próbálni magamat külföldön, és úgy éreztem, hogy jót fog tenni a környezetváltozás. Az első néhány héten szokatlan volt, hogy senkivel nem tudtam magyarul beszélni, de mivel elég jól megy az angol, mindenkivel megértetem magam. Egyébként mindenki rendes, közvetlen és segítőkész. Közel van Budapest, és mivel pénteken játsszuk a meccseinket, minden második hétvégén haza tudok jönni a barátnőmhöz, Budapestre.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik