Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hosszú út állt előttem kedden reggel négykor, amikor hatod magammal nekivágtam a manchesteri útnak. Ami az egész kiruccanást jellemezné az az optimizmus volt, tudtuk ugyanis, hogy Ferguson tapasztalatlan hátvédsort fog pályára bocsátani, növelvén ezzel a KVSC esélyeit. Már az utazásról is lehetne egy terjedelmes elbeszélést írni, de a fantáziatokra bízom ezt elképzelni…
Manchesterbe érkezésünk nem maradt észrevétlenül, ugyanis sokan megszólítottak minket, és nemcsak a City drukkerei, hanem a Vörös Ördögök is sok sikert kívántak – lehet még máig se dolgozták fel a vereséget! Az Old Traffordnál megkóstolható a Sir Matt Busby-burger, alkudozni lehet az utcai árusokkal, és nem utolsó sorban vásárolni lehet a Megastore-ból. Bevallom nektek, libabőrös lettem, amikor a lelátóról végignéztem a stadionon… Itt még közönség nélkül is élmény játszani (erre később visszatérek).
Nagyjából hatszáz KVSC-szurkoló üdvözölte a melegíteni kifutó csapatunk tagjait, és ekkor már nagyon erős volt az a bizonyos „feeling”, amit a címben említettem: 1. Felgueiras, a kapusunk hatalmas meccset fog játszani; 2. A végeredmény legalább döntetlen lesz. A kezdés előtt öt perccel hirtelen megtelt a stadion is, 71.521 néző várta a megmérettetést: a hazai csapatból említésre méltó De Gea, Giggs, Rooney, Hernandez és Welbeck, míg a KVSC a Braga elleni csapatot (látszólag csatárnélküli felállás) küldte pályára. A fekete-zöld kolozsvári mez már szerencsés volt a Braga elleni első mérkőzésen, és csapatunk jó focit mutatva vágott bele a meccsbe.
Az Andone-korszak csapata egy félénk, kiscsapathoz illő focit mutatott be Kolozsváron az angolok ellen, de Paulo Sergio férfias hozzáállása két győzelmet hozott a BL-ben. A Camora, Sougou, Bastos, Rui Pedro négyes nyomást gyakorolt az ellenfélre, így a középpályán sok labdát megszereztünk (Scholes sárgalapja jó példa erre). Felgueiras mellett ki szeretném emelni Gabriel Muresan és Ivo Pinto teljesítményét: az eddig minden meccset végigjátszó védekező középpályásunk sokkal magabiztosabb volt, mint a törökök ellen, Kolozsváron, portugál hátvédünk elképesztő felfutásai pedig sokszor megkavarták az angolok fiatal védőit.
Most már arra vagyok kíváncsi, hogy a téli átigazolások után hányan maradnak Kolozsváron? Jó lenne ezt a csapatot nyárig megtartani, mert így az Európa Ligában továbbjuthatunk! Jó jel volt számomra a Manchester első félidő végén történt cseréje, amikor Scholes átvette Cleverley helyét. Az United megpróbálta visszanyerni a középpályát Scholes, Giggs és Rooney tapasztalatával, de a második félidő elején ez hatalmas kudarcba fulladt: Scholes hibázott a középpályán, a labda Luis Albertóhoz került, és az eddig falábúnak hitt játékos egy önző rúgással kiütötte a pókot De Gea kapujából. Hatalmas öröm tört fel a galeriben, magam is szétordítottam a hangszálaimat. Hihetetlenül nagy gól egy hihetetlenül fontos meccsen (0-1)!
Az angol szurkolók még mindig csendkirályt játszottak! A cikk elején említettem az üres stadiont – annyira nem érdekelte őket ez a meccs? Csalódtam a manchesteri drukkerekben. Szerettem volna, ha megmutatják, mire képesek szurkolás terén (71 ezer emberből elég, ha öt százalék énekel, de itt még annyi sem volt). A meccs végén csalódtam a Sporting Bragában is: az, hogy nem Beto volt náluk a kapuban, számomra nagyon gyanús, de hiába is ugatok.
Nekünk megmarad a dicsőséges győzelem és a továbbjutás az Európa Liga következő fordulójába. Emelt fővel hagytuk el a stadiont, történelmet írtunk! Befejezésképp annyit szeretnék még elmondani, hogy ez a győzelem felelősséggel jár, úgy a játékosok, mint a szurkolók és vezetőség részéről: még jobban focizni, még jobban szurkolni és még jobban tervezni/irányítani!
