A finálé előmérkőzését, a Sport M Kupa döntőjét a Jánossomorjai SE nyerte 2-0-ra a Bólyi SE ellen.
Kondás Elemér, a Debrecen vezetőedzője a Diósgyőr és a Győr elleni bajnoki rangadók között csak a kispadra nevezte Bódi Ádámot, Nagy Zoltánt, Adamo Coulibalyt és Selim Bouadlát. A közelmúltban rosszullétre panaszkodó Nenad Novakovics kapus a keretbe sem került be. A másik oldalon Garami József nem számíthatott Frank Richárdra, Pölöskei Zsoltra és Csiki Norbertre sérülés, Nikházi Márkra és Tischler Patrikra eltiltás miatt, így az ex-debreceni Balajti Ádám a kezdőbe került.
A két szurkolótábornak köszönhetően a hangulatra nem lehetett panasz, de mivel csak négy szektor telt meg, a stadion több mint háromnegyede kongott az ürességtől, és ez lehangoló látványt nyújtott. A Debrecen rögtön nekiesett az MTK-nak, és egy-két percen belül több nagy helyzetet is kialakított. A nézők, illetve a sajtótribünön és a VIP-páholyban ülők ebből csak nagy hunyorgások közepette láttak valamit, mert a nap pontosan a szemükbe sütött.
A 11. percben Rezes László lapos bombalövés alig ment mellé, ez is jelezte, hogy a fővárosiak részéről egyetlen apró védelmi hiba is elég lehet, hogy hátrányba kerüljenek, mert a DVSC képes hatékonyan kihasználni a megingásokat. Nagyjából a huszadik perc táján a debreceni lelátói kórus elkezdett zsidózni, és felhangzott a Sieg Heil! náci köszöntés is. A játékvezetőnek sajnos a szabályokkal ellentétben esze ágában sem volt megszakítani a játékot, és a helyi műsorközlő sem szólította fel a drukkereket, hogy hagyják abba a gusztustalankodást. Ehhez hasonló eset egyébként a Békéscsaba elleni kupameccsen is történt már a közelmúltban, a Hidegkuti Stadionban.
A pályán eközben jelentős labdabirtoklási fölényben volt a DVSC, de ellenfele tizenhatosán belülre csak ritkán jutott. Amint árnyék vetült a pályának egy részére, rögtön oda, a karéj felőli oldalra költöztek a csapatok. Az MTK is igyekezett kihasználni lehetőségeit, de leginkább továbbra is a védekezésre kellett figyelnie. A 32. percben Varga József az alapvonalról, három méterről az oldalhálóba lőtt. Nem sokkal később Korhut Mihály vezette végig a labdát az ellenfél térfelén, az ötös sarkáról nem lőtt, hanem középre passzolt, de ott üggyel-bajjal felszabadítottak a fővárosiak. Hamarosan szinte ugyanez a jelenetsor ismétlődött meg, ezúttal Korhut a tizenhatos alapvonalától adhatott középre zavartalanul, de ezúttal sem jártak sikerrel a hajdúságiak. A 42. percben némileg váratlanul óriási helyzetbe került az MTK, ám ez is kimaradt, nem úgy, mint az első félidő lefújása előtti utolsó lehetőség, amelyet Könyves Norbert egy pontos mozdulattal gólra váltott (1-0). A Debrecen kihagyott ziccerei tehát a szünet előtt megbosszulták magukat.
Kondás Elemér kettős cserével reagált a hátrányra, és a második félidőre beküldte Coulibalyt és Bouadlát. Az újrakezdés pillanatában végképp eltűntek a napsugarak a felsőkaréj mögött, s ezzel viharfelhők kezdtek gyülekezni az MTK feje felett, hiszen Selim Bouadla öt perc játék után elképesztően nagy góllal egyenlített (1-1). Szűk harminc méter lehetett a távolság, és miután megrezdült a háló, mindenki csak a száját tátotta ámulatában, s csak utána kezdett tapsolni vagy kiabálni, vérmérséklettől függően…
Hamarosan a másik támadócsere, Coulibaly is hallatott magáról, félfordulatos ollózását bravúrral védte Hegedűs Lajos, de a szöglet után már ő is tehetetlen volt, az 56. percben Szakály Péter fejesével átvette a vezetést a DVSC (1-2). A folytatásban tovább rohamoztak a hajdúságiak, de a 61. percben Nikolov Balázs talán némileg szigorúan megkapta második sárgalapját, tehát a játékvezető kiállította, így az gólelőnyben lévő együttes emberhátrányba került. Zajlott az élet a pályán, hiszen a piros lap felvillanása után nem sokkal a fővárosiak egyenlítettek, ehhez a Debrecen védelmi rövidzárlata, és Verpecz István kapus megtorpanása kellett, de a gólszerző Ladányi Tibor érdemei természetesen elvitathatatlanok (2-2).
Az MTK játékosai azonnal felismerték a lehetőséget, és minden alkalmat megpróbáltak kihasználni az emberhátrányban játszó rivális védelmének elbizonytalanítására. Ennek megelőzésére Kondás Elemér pályára küldte Nagy Zoltánt. A DVSC drukkereinek repertoárján a második félidőben némi palesztinázás és gá-gá-gá… szerepelt, de megint nem szólt rájuk senki. Ez MLSZ-rendezvényen ez azért meglehetősen furcsa dolog, és a tilt, tűr, támogat hármasból sajnos semmiképp nem a tiltást jelenti, márpedig vétkesek közt cinkos, aki néma!
Időközben világossá vált, hogy a játékvezető kosárlabdás felfogásban ítélkezik, talán az indokoltnál gyakrabban adott sárgát. Az MTK a hetvenedik percben kihagyott egy nagy helyzetet. A támadásépítés kísértetiesen hasonlított az első félidőben látott Korhut-akciókra. Tíz emberrel nem tudott úgy dominálni és irányítani a DVSC, ahogy a második felvonás elején, de a fővárosiak sem mentek fejjel a falnak, de kezdtek őrül rohamozásba. A támadószándékon azért mindkét oldalon egyértelműen látni lehetett, hogy nem feltétlenül ragaszkodnak a hosszabbításhoz a csapatok, és mivel négy perccel a vége előtt egy újabb pontos akciónak és Zsidai László remek befejezésének köszönhetően az MTK visszaszerezte a vezetést, úgy nézett ki, nem is lesz ráadás (3-2).
Kicsi a rakás! A fővárosi játékosok a szögletzászlónál egymás hegyén-hátán ünnepeltek, és a pályára befutó cserék is úgy ugráltak társaik nyakába, mintha már nem is akarnák folytatni a meccset. Pedig ekkor még csak a 87. percben járt a meccs, és muszáj volt folytatni! A boldog MTK-sok elkövették azt a hibát, hogy nem figyeltek Szakály Péterre, aki bámulatos szóló végén tökéletes pontossággal célzott, így született meg a hatodik gól (3-3).
Letelt a kilencven perc, mégis jöhetett a hosszabbítás! Közben a debreceni szurkolók és a biztonsági erők között elcsattant néhány pofon.
Érdekesség, hogy legutóbb 2007-ben volt hosszabbítás a Magyar Kupa-döntőben, a Debrecen akkor is érintett volt: végül tizenegyesekkel kapott ki egy másik fővárosi csapattól, a Honvédtól.
A hosszabbítás első félidejében egy-egy ígéretes lehetőség alakult ki mindkét oldalon, az iram pedig ugyanolyan lüktető maradt, amilyen a második félidőben volt. Coulibaly őrzésére továbbra is kiemelt figyelmet fordítottak a fővárosiak, de többször előfordult, hogy nem jártak szerencsével. A robosztus francia rendkívül rutinosan használta ki fizikai adottságaiból származó fölényét. A ráadás második negyedórája is jó játékot hozott, az MTK-nak volt egy nagy helyzete, a másik oldalon egy ígéretes fejes tűnt veszélyesnek, de gól egyikből sem született, így hát jöhettek a tizenegyesek!
Magyar Kupa-győztes a Debrecen!
