Hírek

Minimál-fizetés, maximál-bunda!

A kisköltségvetésű REAC csúcstartónak számít a bundázó játékosok számát tekintve.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Szántai Levente, Farkas Balázs, Pomper Tibor, Somorjai Tamás, Nyerges Krisztián, Torma Gábor, Sallai Balázs, Kapcsos Vince, Cseri Gergő, Kőhalmi András, Varga Zoltán, Kovács Balázs, Erős Károly, Horváth Gábor.

A fenti névsor a fennállása századik évfordulóját éppen idén ünneplő REAC All Star csapatának kerete is lehetne a gálamérkőzésen. Ehelyett annak a 14 egykori vagy jelenlegi rákospalotai labdarúgónak a neve szerepel a felsorolásban, akiket fogadási csalással gyanúsítanak. Egy komplett futballcsapatra való játékost bevittek tehát, és alakul a cserepad is…

Velük konkrétan gazdálkodó szervezet dolgozója által kötelességszegéssel és üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúját közölték. A megalapozott gyanú lényege szerint 2007 és 2009 között összesen nyolc NB I-es bajnoki vagy Ligakupa-mérkőzés eredményét befolyásolták, esetenként 2000, 2500 euró, illetve egy esetben 100-110 ezer forint ellenében.

A Rangadó.hu megpróbált utánajárni, miért éppen ennél a klubnál ilyen magas a gyanúsítottak száma. A fenti névsorból jól látszik, hogy több megkeseredett, jobb sorsra érdemes játékos szerepelt a REAC-nál, aki többre vihette volna, de nem kellett máshova, így kikötött egy leszállóágban lévő klubnál, ahol a költségvetés és az infrastrukturális háttér sem volt adott egy ütőképes élvonali csapat fenntartásához.

A választ azonban szerintünk elsősorban a fizetéseknél kell keresni: a REAC híresen az egyik legalacsonyabb költségvetésű csapat volt az élvonalban. Ha néha egy-kéthetes csúszással is, de mindenki megkapta a fizetését, és a hírek két-háromszázezer forintos a havi bérekről szólnak, de állítólag akadt, aki hatszázezret vitt haza havonta. A klubhoz közelálló forrásunk elárulta, több olyan fiatal volt a keretben, aki teljesen ingyen játszott, de a legnevesebb labdarúgók fizetése a havi félmilliót is elérte, vagy meghaladta!

És akkor itt álljunk is meg egy szóra! Nézzük meg, mennyi árbevétele volt a klubnak, és számoljuk ki, mennyi lehetett a játékosok fizetése! Legalábbis papíron…

Az Opten Kft. Cégtár rendszerének adatai szerint a pécsi PMFC Szolgáltató Kft. 12 évvel ezelőtt nevet és székhelyet változtatott, ebből lett a REAC Sport Szolgáltató Kft, amely a mai napig üzemelteti csapatot. A cég 2008-as nettó árbevétele 78 millió 537 ezer forint volt, egyedül ez szolgálhat számunkra kiindulópontként. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 80 millióval. Tételezzük fel, hogy van 20 profi szerződésű játékos, plusz két edző. Legyen mindenkinek 150 ezer forint bruttó a havi fizetése, és mondjuk azt, hogy mindenki más társadalmi munkában dolgozott!

Tehát a képletünk: 22 x 150.000 x 12 x 1,29

Ez nagyjából 51 millió forintos bérkiadás közteherrel együtt (az 1,29-es szorzó a munkáltatói közteher)!

A 2009-es nettó árbevétel 41 millió 463 ezer forint volt. Erre az évre egyébként a cégadattár 23 millió 469 ezer forint kötelezettséget is jelez. Mi lehet ez? Esetleg tagi kölcsön? Ki tett be a klubba külön még pénzt? Erre is szerettünk volna választ kapni, de sajnos a kérdésünk költői maradt, mert Forgács József elhárította az érdeklődésünket, nem nyilatkozott.

A 2009-es esztendő második felét az NB II-ben töltötte a csapat, az első felét azonban még az első osztályban. Az őszi-téli időszakra számoljunk 10 millióval, az élvonalbeli hónapokra pedig 30 millióval, nagy jó indulattal! Ebből következtetve: ha az NB I-ben fél év 30 millió volt a REAC-nál, akkor egy teljes szezon 60 millió. Ezt erősíti a 2008-as 80 milliós mérlegfőösszeg is (ennyi pénzből tudott csak gazdálkodni, mert ennyi pénze volt hivatalosan a cég saját bevallása szerint), mi a két összeg átlagával, 70 millióval számolunk, a lehető legszűkebben!

Igen ám, de a klub egykori edzője, Hevesi Tamás a Bors című bulvárlapnak azt nyilatkozta, hogy a játékosok átlagban két-háromszázezer forintot kerestek! De akkor nem stimmelnek a számok, hiszen átlag bruttó 300 ezerrel számolva a bérköltség közteherrel együtt 102 millió forint. Korábban egyébként azt is mondta, hogy a premizálás nem volt jellemző az ő idejében, és ezt erősítette Szántai Levente kapus is, tehát ha hiszünk nekik, akkor más kifizetéseket nem kell figyelembe vennünk, ezeket egyébként a mérleg sem engedné. De valaki akkor is hazudik, hiszen a 102 milliós összeg meghaladja a hivatalos mérlegben szereplő adatokat.

Hevesi Tamás pályafutását is befolyásolta, ami a REAC-nál történt, hiszen a gyanú szerint a játékosok manipulációi is belejátszottak a csapat 2009-es kiesésébe. Ő sem volt túlságosan bőbeszédű…

– Tény, hogy minden egyesület jobb anyagi körülmények között működött, de nincs magyarázat arra, ami történt. Nem lehet belemagyarázni, hogy azért bundáztak, mert itt volt a legkevesebb fizetés. Akkor nem kellett volna odajönni játszani! Senkinek nem volt kötelező – vélekedett a Rangadó.hu érdeklődésére a korábbi tréner. – Egyébként ez nem csak a REAC-ról szól. Át van hálózva a volt és a jelenlegi NB I is ilyen játékosokkal! Ennek az egésznek szörnyű üzenete van, mert gondoljunk csak bele, mit csinál egy szülő, akinek most hatéves a gyereke?! Hova viszi őt sportolni?! Mivel folyamatosan a bundázásról hall és olvas mostanában, biztosan nem valamelyik futballklubhoz… A profizmust meg kellene szüntetni Magyarországon, és teljes amatőrré tenni a labdarúgást. Csak annyi pénzt lehetne adni a játékosoknak, amennyi a magyar átlagfizetés! Nemzetközileg el kellene érni, hogy a magyar meccsekre sehol ne lehessen fogadni, Ázsiában sem. Talán ettől az egész közeg megtisztulna, és csak azok maradnának a rendszerben, akik szeretik a futballt. Sajnos, ez egy utópiának tűnik részemről…

Rendteremtést!

Az adóhatósághoz havonta be kell jelenteni, hogy a cég munkavállalóinak mennyi a bérük, erről tehát a labdarúgócsapatokat működtető cégek esetében az APEH-nek, valamint az MLSZ-nek is tudomása van, hiszen a szövetségnek kell pecséttel ellátnia a munkaszerződéseket. A REAC bíróságnak leadott mérlegéből egyértelmű, hogy az MLSZ irreálisan alacsony költségvetéssel fogadta el a klub licenckérelmét.
Addig nem lesz rend a magyar fociban, amíg az MLSZ nem akar rendet teremteni, és nem kényszeríti a klubokat arra, hogy a valósággal megegyező tartalmú licenckérelmeket készítsenek. Egyszerűen nem kellene elhinni, hogy százezres fizetések vannak egy első osztályú csapatnál!
Hogy létezik az, hogy a Vasas és a Zalaegerszeg megkapja a licencet, de már két hónappal a bajnokság kezdete után nem tud fizetni a játékosainak?
És mikor indít fegyelmi eljárást a szövetség a REAC ellen? Hiszen a fegyelmi szabályzat 109. paragrafusa kimondja, hogy amennyiben egy sportszervezet egynél több játékosa mérkőzés befolyásolásában részt vett, fegyelmi eljárást kell indítani a sportszervezet ellen is. Erre az esetre egyébként nem vonatkozik az elévülés, mert bár a kormányrendelet kimondja, hogy nem indítható sportfegyelmi eljárás, ha a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés óta 30 nap, illetve a kötelezettségszegés elkövetése óta egy év eltelt, ez a rendelkezés nem foglalkozik a sportszervezetekkel, csak a sportvezetőkkel és a játékosokkal, mert a kormány ezzel az egyén élethelyzetét akarta szabályozni.

Tettes vagy áldozat?

Hevesi Tamásnak nyilván tele van a gatyája, hiszen egykori csapatának jelentős részét már meggyanúsították, főnöke pedig öngyilkos lett, ezért nyilatkozik butaságokat. Kíváncsiak vagyunk, ha annak idején Aczél Zoltán előállt volna olyasmivel, hogy ő a bundaügy áldozata, és beperli a csaló játékosokat, mi lett volna néhány újságíró, és a közvélemény reakciója… Bizony, van több olyan meccs a gyanús találkozók közül, amelyen nem ő, hanem a REAC-nál Nagy Sándor, Hevesi Tamás, a Siófoknál Détári Lajos, a Diósgyőrnél pedig Benczés Miklós ült a kispadon vezetőedzőként. Valakik azt akarják elhitetni, hogy csak Aczél Zoltán vett részt a mérkőzések befolyásolásában, mindenki más áldozat!
Vagy lehet, hogy napokon belül ránk cáfol az ügyészség, és nőni fog a meggyanúsított edzők száma?

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik