Nemcsak Európa, hanem a világ labdarúgásának is meghatározó mérkőzése volt az 1953. november 25-én a Wembley Stadionban lejátszott angol-magyar – mondta Szabó Lajos sporttörténész, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója a 6:3-as magyar győzelemmel zárult találkozó 63. évfordulóján.
Az M4 Sport pénteki Sportreggeli adásában Szabó kiemelte, hogy korábban egyetlen nem angolszász válogatottnak sem sikerült otthonában legyőznie az angolokat, csupán a skótoknak. Az évszázad mérkőzésének nevezett összecsapás végén még a közönség is megtapsolta a magyar játékosokat, akik az akkoriban megszokottnál gyorsabb labdarúgást játszottak, stílusuk eltért a házigazdákétól. A találkozóra „rákészült” Sebes Gusztáv szövetségi kapitány: a helyszín tanulmányozása során lemérte a pályát, minden részletre figyelt, még arra is, hogy nehezebb labdával játszanak majd.
A mérkőzés statisztikáiból az is kiderült, hogy az Aranycsapat nemcsak sok gólt lőtt, hanem sok lövést küldött kapura, a „lőlap” tanúsága szerint annak minden oldalára, míg a házigazdák a magyar kapunak csak a jobb oldalára támadtak. A világsajtó címlapon, szenzációként hirdette az eredményt, míg az angolok katasztrófaként aposztrofálták. Magyarországon a politika propagandaként használta a „nyugati világ” legyőzését.
Mint az MTI írásából kiderül, a visszavágóra nagyon készült az angol csapat, mondván: kétszer nem eshet meg a szégyen, nem kaphatnak ki. Ám nem sikerült a visszavágás, Budapesten 7:1-es vereséget szenvedtek az angolok, akik – mint a szóvicc megörökítette – egy hétre jöttek, és hét-eggyel mentek.
