Bernd Storck szövetségi kapitányon kívül két játékos, a Jenpien Funde védője, Guzmics Richárd és a Kajrat Almaty középpályása, Elek Ákos válaszolt az újságírók kérdéseire Telkiben.
– A sérülésem már a múlté, a térdem jó, folyamatosan játékban vagyok és jó formában érzem magam – kezdte Guzmics. – Jó csatárok ellen kell bizonyítanom, mint például Lavezzi, Oscar, Tévez. Nagyon sokat fejlődött a kínai bajnokság, sok válogatott játszik ott. Mi egy kis csapat vagyunk, többnyire védekezünk, ez nekem jó, sokat vagyok játékban, ezáltal pedig remélem, hogy jól felkészültem a válogatottra. Mindent próbálnak megadni, hogy csak a focira koncentráljunk. Kína teljesen más kultúra, de csak pozitív dolgokat tudok mondani, szép a város, jó a bajnokság, jól érzem magam.
– Megpróbáltam a kínai nyelvet megtanulni, de nem sikerült elsajátítani – folytatta Guzmics. – Két szép feladat előtt állunk, szeretnénk a szurkolók szeretetét, bizalmát visszaszerezni. Én a lettek ellen játszottam utoljára, az pozitív volt, bízom benne, hogy itthon is sikerül behúzni a három pontot. Örömmel érkeztem haza, jó újra a társakkal edzeni, pozitív a hangulat, Storck is azt kérte, hogy ne foglalkozzunk az andorrai mérkőzéssel. Azon a meccsen nagyon kevesen játszottak a jelenlegiek közül, most szinte az Eb-csapattal készülünk.
– Egészségesnek érzem magam, vasárnap érkeztem meg Telkibe – ezek már Elek Ákos szavai. – Boldog ember vagyok, hihetetlen profi klubban játszom rendszeresen. Utoljára a svédek ellen léptem pályára a nemzeti csapatban, nagyon várom már ezért a következő találkozókat, tele vagyok önbizalommal. A nemzetközi porondról azonban sajnos kiestünk. Amikor megkérdezte a tulajdonosunk, hogy mi a baj, mindenki csendben ült, egy dolgot nem tudtunk mondani, hogy mit nem kapunk meg. Sajnálom, hogy 28 éves koromban sikerült megtapasztalnom, hogy milyen egy igazán profi együttesben játszani.
– Két jó eredmény kellene ahhoz, hogy a válogatottbeli boldogság is meglegyen – folytatta a kazah bajnokság középpályása. – A lettek ellen mi, a portugálok ellen pedig ők az esélyesek. Akkor lennék elégedett, ha a szurkolókkal együtt énekelnénk a meccsek után a himnuszt. Az a cél, hogy újra közel hozzuk egymáshoz a csapatot és a drukkereket. Tanulom az oroszt, szükségem van még néhány hétre, hogy teljesen jól menjen. Úgy érzem emiatt, jobban tisztelnek a csapattársak, már az első napokban oroszul köszöntem az öltözőben. A lettek elleni meccstől azt várom, hogy mi fogunk dominálni, a portugálok ellen pedig ennek az ellenkezője várható. Egyik meccstől sem tartok – folytatta Elek, majd zárásként összehasonlította a kazah és a magyar ligát.- Az Asztana és a Kajrat Magyarországon is az aranyért harcolna, de a magyar középcsapatok jobbak, mint a többi kazah. Infrastruktúrában egyértelműen előrébb járunk. Volt olyan időszak, amikor 6-8 meccsen keresztül középhátvédként játszottam, de az előző hetekben már visszatértem az eredeti posztomra, a védekező középpályásra.
