A veszprémi nevelésű Tóth Bence az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn mutatkozott be a magyar válogatottban. Pechére, hiszen a mieink történelmi, csúfos vereséget szenvedtek (0-1) a miniállam csapatának vendégeként. A 19 éves játékos eredetileg belső védő, a német szakember azonban balhátvédként számított rá.
‒ Nem ilyen bemutatkozásra számítottam. Az oroszok ellen a keretben voltam, de ott sajnos nem kaptam lehetőséget. Az andorrai meccs előtt Kádár Tamás megsérült, Bernd Storck kapitány pedig hivatott és jelezte, hogy valószínűleg kezdő leszek. Azt mondta, tudja, hogy képes vagyok megoldani a feladatot. Nem számítottam rá, úgyhogy izgultam kicsit, hiszen eddig csak a televízióban láttam a csapatot, de mindenki nagyon segítőkész volt, könnyen befogadtak – mesélte Tóth Bence a Veszprém Megyei Naplóban.
Hozzátette, a bemelegítésnél azt érezte, jól megy a csapatnak és simán meg lehet nyerni a mérkőzést.
‒ A meccs elején sem volt gond, jól ment a játék, pontos volt az első néhány passz. Egyszer helyzetbe is kerültem, de lepasszoltam Eppel Mártonnak, sajnos kimaradt. A kapitány azt kérte tőlem, fussak sokat, passzoljak pontosan, segítsem a támadásokat. Azt gondolom, ezt sikerült megvalósítanom. Nagyon szerettünk volna gyorsan gólt szerezni, ám ez nem sikerült és a csapat görcsössé vált. A második félidőben a betömörülő hazaiakkal szemben hiába próbálkoztunk, és bár voltak lehetőségeink, nem sikerült betalálnunk. Ellenfelünk önfeláldozóan védekezett, a kapusa pedig remek napot fogott ki. Talán tudat alatt elhittük, hogy ez egy könnyű meccs lesz.
Tóth Bence elmondta, hogy a lefújás után, amikor odamentek a vendégszurkolók szektorához, ha nem lettek volna ott a biztonsági őrök és a rendőrök, félt volna.
‒ Az is rosszul esett, hogy levetették rólunk a mezt, ugyanakkor megértem őket. A szurkolók sokat utaztak, buzdították a csapatot, készültek a sikerre, amelyet sajnos nem tudtunk megadni nekik. Szóval teljességgel érthető volt a felháborodásuk, viszont tényleg rossz volt megélni, főleg, hogy ez volt az első mérkőzésem.
Az öltözőben hét-nyolc percen keresztül mindenki lefelé nézett, fogta a fejét, meg sem szólalt. A kapitány is kereste a szavakat.
