A magyar válogatott péntek este 1-0-ra kikapott Andorra vendégeként világbajnoki selejtezőn. A mérkőzésről a Rangadó.hu állandó szakértőjét, Glázer Róbert korábbi szövetségi kapitányt kérdeztük.
Az oroszok ellen látszott, hogy baj lesz
– Már a mérkőzés előtt is feszegettem, nehogy visszaüssön az oroszok elleni mérkőzés. Az ottani összeállítás, és úgy általában az egész kerethirdetés egyszerűen botrányos volt, ahogyan a játék is. Előrevetítette, hogy a magyar csapat bármilyen összetételben is lesz, nem fog jól játszani – azzal együtt, hogy a közhangulat teljes mértékben azt mutatta, akárhogy is, megverjük Andorrát – kezdte Glázer.
A felállás sem volt egyértelmű
– Az is egyértelmű, hogy júniusra a magyar válogatottnak nem szabad lekötnie mérkőzést. A legnagyobb kudarcok mindig ebben az időszakban születtek. A mérkőzésről: egyértelműen a kapitány felelőssége, hogy ilyen gyenge keretet állít össze. Egy lelkes, megyei első osztályú csapat egy gyengén játszó NB III-as csapatot vert meg. Rendkívül rossz mérkőzés volt rendkívül sok hibával. Semmilyen átütőerőt nem éreztem, semmilyen elitérzetet, hogy ez a válogatott. Az andorraiak 5-4-1-es szerkezetben álltak fel, a mieink pedig egy teljesen érthetetlen katyvaszban. Hogyan nézett ki a középpályás sor, nem is tudom. Talán Nagy Ádám volt a védekező, és minden más játékos csak úgy lógott a pályán, kivéve Dzsudzsák Balázst.
– Megjegyeztem, hogy a 11. percben sikerült először kettőnél többet passzolnunk az ellenfél térfelén. Később voltak két-háromperces időszakok, amikor birtokoltuk, járattuk a labdát, de számomra érthetetlen módon nem az alapvonalig vittük le, hanem beívelgettük. Ez semmiféle veszélyt nem jelentett. Passzív futballt játszottunk – nyilatkozta Glázer.
– Az andorraiak agresszívan letámadtak minket, és három-négy labdarúgó annyira meg tudta zavarni a passzjátékunkat, hogy rendre elvették a labdát vagy hibázásra késztették a mieinket. Mind a négy hátvédünk az ellenfélhez passzolgatott, de azt is hozzá kell tenni, hogy semmiféle mozgás nem volt a pályán. A középpályásaink kocogósra vették, és nem lehetett megtalálni őket. Gyurcsó Ádámot csak a rossz pontrúgásainknál lehetett észrevenni. Abszolút nem nyújtott semmit.
A gól
– A gólt kontratámadásból kaptuk, rettenetesen szervezetlen volt a védekezésünk, felkészületlenek voltunk. Mindig elmondjuk, hogy a XXI. században már minden rendelkezésünkre áll az ellenfélről, tudjuk, mit játszanak, felkészültünk. Ehhez képest a magas védőikre ívelgettük a labdát, amiből Eppel Márton talán egyetlen egyet sem tudott elfejelni. Nyilvánvaló, hogy semmiféle támadásunk nem lehetett ebből.
Hiányzott egy irányító
– Az első 10-15 percet kicsit megpörgettük, de azt, amit elvárnánk egy edzőtől, hogy feltérképezi az ellenfelet és tudja, mire van szükség – hát ilyet nem láttunk. Nem volt irányítójátékosunk, aki finomította volna a passzainkat, jobbra-balra kitette, kényszerítőzött volna. Olyan egyszerűen nincs, hogy egyezséget kötünk egy labdarúgóval, klubbal, ezzel-azzal. A játékosok előtt egyetlen egy cél lebeghet, hogy szerepeljen a válogatottban. Ez mindent überel. A Magyar Labdarúgó Szövetség minden feltételt megad, hogy pályára lépni élmény legyen, a csúcs. Ez megengedhetetlen, hiányoztak a meghatározó, irányító játékosok!
A beépítésről
– A fiatalokat természetesen lehet és kell is beépíteni, de egy kialakult csapatba szépen fokozatosan, és nem egyszerre rájuk rakni a terhet, mint az oroszok ellen vagy most. Ezzel együtt persze a játékosok felelőssége is megvan, hiszen például az egyéni vállalkozásokra egyáltalán nem emlékszem. Együttes mozgás és csel sem volt. Beleszürkültünk a mérkőzésbe, középszerű teljesítménnyel lehoztuk…
