Emlékezetes mérkőzéseket játszott U17-es válogatottunk az Európa-bajnoki selejtező elitkörében, amelynek végeredményeként kvalifikálta magát a horvátországi kontinenstornára. A korosztály legjobbjai az első meccsen kikaptak Izraeltől, majd Szoboszlai pazar szabadrúgásgóljaival legyőzte az oroszokat, végül szintén a középpályás gyönyörű lövésével a norvégoknál is jobbnak bizonyult, s végül mindez kijutást ért.
A Rangadó.hu megkeresésére Szélesi Zoltán szövetségi edző elmesélte, hogyan élte meg a vonal mellől az utolsóperces találatokat, mit mondott a játékosoknak az Izrael elleni vereség után, valamint melyik együtteseket kerülné el a csoportkörben.
„Azt hiszik, nélkülük futballozik a mez és a cipő”
‒ Néhány nap távlatából, kipihenten, hogyan jellemezné egy szóval az elitkörben történteket?
‒ Azt azért még nem mondanám, hogy kipihenten, talán a hangomon is hallani, hogy még nem értem utol magam. Szerintem még két nap kell ahhoz, hogy újra fitten keljek fel reggel. De hogy a kérdésére is válaszoljak, ez az egy szó a fantasztikus – kezdte Szélesi.
‒ Bővebben kifejtve: összességében hogyan emlékszik vissza erre a három találkozóra?
‒ A csapategységről mutatott képpel elégedett voltam. Támadásban és védekezésben egyaránt szervezettek voltunk. A mentalitást és az alázatot is kiemelném, a pályán és a pályán kívül is csapatként viselkedtek, valamint a fizikai állapot is nagyon rendben volt, jól alakult a felkészülésünk. Nem volt véletlen, hogy a mérkőzések hajrájában tudtunk felülkerekedni az ellenfeleinken.
‒ Az Izrael elleni első, vesztes meccs után mit látott a játékosokon? Nehéz volt őket feltüzelni és lelket önteni beléjük?
‒ Nem azt mondanám, hogy lelket öntöttünk beléjük, inkább kicsit odacsaptunk az asztalra. Jó néhány olyan teljesítményt láttam, amivel nem voltam elégedett. A játékosok sajnos néha hajlamosak arra – és most nem csak az U17-esekről beszélek, ez egy általános jelenség ‒, hogy azt hiszik, nélkülük futballozik a mez és a cipő. Pedig, ez nem működik, az eredményhez ők kellenek. Ebből kifolyólag kicsit paprikássá kellett alakítanom a hangulatot, majd a következőn napon már ismét a felkészülés és az oldott légkör jegyében telt. Azt gondolom, így ismét megtaláltuk a megfelelő koncentrációs szintet és motivációt.
‒ Önnek viszont nem volt egyszerű a szombat éjjele, hiszen Portugáliából repült haza…
‒ Tízperceket sikerült aludnom. Az ottani idő szerint Portugáliában éjfél körül szálltunk fel a charter-járatra, az A-válogatottal repültem vissza, majd háromnegyed hat környékén érkeztünk meg. Hét órakor léptem be a Telki edzőközpontba, majd elmentem a szobámba zuhanyozni és kipakolni, kilenc órakor pedig már reggeli volt a csapatommal.
‒ Mivel tartotta ébren magát?
‒ Kávékkal! Szerintem, aki meglátott engem fél kilenckor, az egyből gondolhatta, hogy inkább jobb, ha nem szól hozzám. A reggelinél kicsit még zord képet vághattam, de ez legyen a legkevesebb. Aztán ahogy a mérkőzéshez közeledtünk és a nap egyre inkább kelt fel, úgy az én szemem is egyre nagyobb lett. A norvégok elleni meccs előtt még volt egy közös séta, valamint egy taktikai megbeszélés, amin Bernd Storck is részt vett és szólt néhány buzdító szót.
Visszaköszöntek a meccseken a begyakorolt elemek
‒ Az edző az utolsó sípszóig bízik a játékosaiban, de így utólag visszagondolva, mit érzett a két meccs hajrájában? Ilyenkor már nem sokat tehet a tréner.
‒ Taktikailag úgy meccseltünk, ahogy kellett. A mérkőzés nagy részén az egycsatáros játékot próbáltuk játszani, majd a végén már két ék volt a pályán az oroszok és a norvégok ellen is. Offenzív játékosokat cseréltem be, valamint feljebb toltam a védőket és a támadókat is, hogy még közelebb legyünk az ellenfél kapujához. Folyamatosan kiabáltam nekik a felkészülési meccseken, valamint a taktikai megbeszéléseken is, hogy legyen hitük, merjenek, harcoljanak ki szabadrúgásokat. Úgy lőnek, mint az ágyú, nagyon jó rúgóink vannak. Elhitték, megcsinálták. Mivel nyertünk? Szoboszlai két szabadrúgásával az oroszok ellen, valamint az utolsó találkozón Kovács Krisztián nem eszetlenül beívelte a labdát a fejjel erős norvég védők közé, hanem levitte azt a tizenhatos sarkára, visszagurított Szoboszlainak, akitől mindig azt kértem, hogy a labda mögött helyezkedjen. Folyamatosan visszaköszönnek a meccseken a begyakorolt elemek és a kéréseim, amik hasznosak, és sikeresek tudunk velük lenni. Boldog vagyok, ha megnézem, honnan indultunk és hová jutottunk el, de azért természetesen a mutatott játékot nézve van bennem hiányérzet, ezen az Európa-bajnokságig még szeretnék csiszolni.
‒ Néhány héttel ezelőtt azt nyilatkozta nekünk, hogy van két-három olyan játékos a keretben, aki néhány éven belül a felnőtteknél is bemutatkozhat. Feltételezem, Szoboszlai Dominik az az egyik…
‒ Ezt az állításomat most is fenntartom, volt is erre néhány példa az utóbbi hetekben, hiszen két játékos már edzésen be is mutatkozhatott az A-válogatottnál a felkészülés első hetében. Dominikről már többször is elmondtam, hogy kiváló rúgótechnikával rendelkezik, benne van az a hanyag elegancia, amivel a labdaérintéseknél és a mélységből való beindulások során könnyedén meg tudja verni egy az egyben az ellenfelét. Van benne egy kis lezserség, csibészség, ami viszont kell ehhez a játékhoz. Nem véletlenül választottam őt csapatkapitánynak, látszott rajta, hogy megfelelő játékintelligenciával rendelkezik, valamint a csapaton belül is vezető szerepet tölt be.
‒ A norvégok elleni meccsen volt olyan szituáció, amikor Szoboszlai a szája elé tette az ujját és lecsitította az ellenfelét ‒ ez az után volt, amikor sárga lapot kapott műesésért a második játékrészben ‒, valamint többször is parázs hangulat alakult ki körülötte. Ez a túlzott győzni akarás és az ön által említett csibészség miatt volt így, vagy a viselkedésén kell még azért egy picit finomítani?
‒ Őszintén szólva nekem nincs meg ez a jelenet, élőben nem arra fókuszáltam, valamint az ismétlés során sem láttam. De azt gondolom, hogy ennek nem kell nagy feneket keríteni, kezelni kell, ha szükséges a csapaton belül. Az említett játékszituáció a szemem előtt van, és biztos vagyok benne, hogy a norvég játékosok a felmenőit nem illették szép szavakkal. Profi hozzáállásról tett tanúbizonyságot, hogy nem kezdett el kakaskodni, nem szólt vissza, higgadtan reagált ezekre a szavakra és maximum annyit csinált, amit ön említett.
„Hollandiával, Németországgal és Angliával nem szívesen találkoznék”
‒ A meccs végén láthattuk a pályán az ünneplést, hogyan folytatódott ez az öltözőben?
‒ Még nagyjából egy órán keresztül folyt a buli és az alkoholmentes pezsgő az öltözőben, a srácok ünnepeltek, szólt a zene, énekeltek. Voltak olyan stábtagok, akiket megfürdettek a srácok a nyolcfokos vízzel teli jégkádakban. Volt, aki öltönyöstől úszott, volt, aki tréningruhában. Storck is bejött hozzánk, gratulált a srácoknak.
‒ Milyen volt a fogadtatás a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről?
‒ Vági Márton főtitkárral és Berzi Sándor elnökségi taggal találkoztam közvetlenül a meccs után, valamint Dunai Antallal és Gellei Imre bácsival is beszéltem még a helyszínen, mindannyian gratuláltak nekünk.
‒ Az utóbbi napokban elég sokat foglalkozott a sajtó az U17-es válogatottal, a magyar foci következő reménységeinek titulálják a srácokat. Mit kell ilyenkor tennie egy edzőnek, hogy a földön maradjanak a játékosok és ne bízzák el magukat?
‒ Folyamatosan nyirbálni kell ezeket a vadhajtásokat, még nem annyira kiforrott férfiak, most mennek át ezen a váltakozó időszakon. Tudják, hogy ez nem klubcsapat, hanem a korosztályuk legjobbjaival alkotnak egy csapatot. Azokat az elveket kell követniük, amiket a válogatott címeres meze megkövetel, és ezeket én is elvárom tőlük edzéseken és edzéseken kívül, gondolok itt például az étteremben való viselkedésre, a kommunikációra.
‒ Jövő héten sorsolják az Európa-bajnokság csoportjait. Végigfutott már a névsoron?
‒ Természetesen, tisztában vagyok az ellenfelekkel. Van néhány olyan csapat, amit jó lenne elkerülni a csoportkörben – Hollandiával, Németországgal és Angliával nem szívesen találkoznék. A csapaton belül egyelőre még nem beszéltünk a célkitűzésekről, az utolsó meccs óta eltelt időszak az ünneplésé és a pihenésé volt. Nem szeretnék jósolgatni egyelőre, sem eredményeket, sem pedig azt, hogy melyik ellenfél lenne jó. Akár az is előfordulhat, hogy a fent említett csapatokat kapjuk a csoportunkba és ellenük jutunk tovább, az Eb-n majd minden kiderül.
