Ott van Telkiben, ám Bernd Storck kapitány helyett a nemzeti együttes egészségügyi stábjától kapja az instrukciókat. Amíg a többiek a jövő szombati, lisszaboni meccsre hangolnak, addig ő rehabilitációs munkát folytat. Azt mondja, fáj a szíve, ám hálás a segítségért és a szakértelemért. Guzmics Richárd a Rangadónak mesélt először a másfél hete történtekről…
– Nagyjából az összecsapás hetvenedik perce körült jártunk, amikor az ellenfél egyik játékosa két lábbal rácsúszott a térdemre – kezdte a Jenpien Funde légiósa. – Fájt, de fontos meccs volt, nem akartam lejönni a pályáról. Ez volt az első fellépésem a kínai élvonalban, szükség volt rám, nulla nulla lett a vége. Utóbb kiderült, hogy részleges szalagszakadást szenvedtem…
Guzmics kihasználta, hogy Kínában is szünetel a bajnokság, hazajött, és Telkiben kezelik.
– Jó, hogy kicsit együtt lehetek a csapattal, ugyanakkor szörnyű belegondolni, miről maradok le – mondta a 29 esztendős játékos. – A tavalyi kontinenstornán is fantasztikus volt Portugália ellen futballozni, most pedig az Eb-győztes otthonában szerepelhettem volna. Fáj a szívem, de bízom benne, hogy nagyjából két hónap múlva rendbe leszek. Nem utazom Lisszabonba a magyar csapattal, megyek vissza Kínába.
Ami az új állomáshelyét illeti, Guzmics Richárd elárulta, Jenpien, a maga hatszázezer lakosával majdhogynem falunak számít a hatalmas ázsiai országban.
– Hihetetlenül lelkesek az emberek, nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne állítanának meg egy-egy fotóra – magyarázta a védő. – Remek a stadionunk, és bevallom, pozitív meglepetésként ért, hogy milyen körülmények fogadtak. Novemberig tart a bajnokság, nagyon bízom benne, hogy a lehető leggyorsabban a Funde rendelkezésére állhatok.
