A Svédország elleni barátságos mérkőzésen búcsúzott a magyar válogatottól Király Gábor, aki száznyolc alkalommal ölthette magára a címeres mezt. A Haladás hálóőre 17 évesen Glázer Róbert irányítása alatt debütált az NB I-ben, a korábbi magyar szövetségi kapitány így emlékezett vissza a kezdetekre.
– Akkoriban nem muszájból került Király a Haladás kapujába, hiszen nagyszerű kapusok voltak Szombathelyen az azóta elhunyt Szarka Zoltán irányítása alatt, de Hegedűs Péter is besegített Gabi fejlesztésébe. Amikor Szombathelyre kerültem, Gabi már korosztályos válogatott volt, a csapat megnyerte rajt-cél győzelemmel az NB II-t, így kerültünk fel az NB I-be. Gabinak már az NB II-ben is adtam lehetőséget, többször becseréltem edzőmérkőzéseken. Az NB I-ben az volt a célunk, hogy a legjobb formában lévő, a legjobban dolgozó kapus lesz az elsőszámú hálóőrünk. Király Gábor így szorította ki a standard kapusnak számító Derdák Attilát. Mellette jelenlegi kapusedzője, Jakab Csaba is Szombathelyen volt, mindhárman versenyeztek a pozícióért, de a Gabi olyan meggyőző teljesítményt nyújtott, hogy fiatal kora ellenére be kellett tenni a kapuba, igaz, mindig is bátran nyúltam a fiatalokhoz.
Király, a munkamániás
– Gabi már fiatalon nagyon szeretett dolgozni. Amikor vége volt az edzésnek, azok közé tartozott, aki kint maradt túlórázni – úgyis, hogy a stadionban már a villanyt is lekapcsolták. Gabi ezidőtájt szerezte meg a jogosítványát, ezért jelezte, hogy délután nem tud jönni edzésre, de megkért minket, hogy maradjunk kint vele este, mert mindenképpen tréningezni szeretne. Ami az emberi oldalát illeti: nagyon önkritikus, érdeklődő és tanulékony volt, miközben két nagyszerű kapusedző egyengette útját.
– Amikor a Hévíz edzője voltam, Király Gábor már a Crystal Palace-ban játszott, és meghívott egy FA Kupa mérkőzésre. Ha jól emlékszem, a Prestonnal játszottak, és Királyék 2-1-es vereséget szenvedtek, a második gólnál Gabi hibázott. A meccs után mentünk vissza a szálláshelyünkre, amikor megszólalt a telefonom. Király Gábor hívott, és bocsánatot kért, azt mondta: „Robi bácsi elnézést, hogy elrontottam a szórakozásukat azzal, hogy hibáztam, és kikaptunk.” Szóval ilyen típusú, ennyire önkritikus ember Király Gábor.
„Hozzáállásával és tehetségével csúcsra érhet”
– Akkoriban egyébként nagyon nehéz volt elképzelni, hogy valaki akár száznyolc válogatottságig is eljuthat, hiszen az örökranglistát Bozsik József vezette százegy fellépéssel, azt elérni mindenkinek óriási álom volt. A 17 éves Király Gáborról azt tudtam, hogy nagyon nagy karriert fut majd be. Biztos voltam abban, hogy azzal a munkával és hozzáállással, illetve az Isten áldotta tehetségével sikeres lehet a futballpályán. Gabi már 17 évesen remek kapus volt, nagyon örülök, hogy ilyen karriert futott be, boldog vagyok, hogy csúcstartó lett a válogatottban, nagyon sokat dolgozott a sikereiért.
Glázer Róbert a svédek elleni mérkőzést így értékelte:
– Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy egy válogatott meccs, az válogatott meccs – mindegy, hogy barátságos vagy vb-kvalifikációs találkozóról beszélünk. Van bennem egy kis keserűség Vanczák Vilmos és Hajnal Tamás miatt, ők nem léphettek pályára, annak ellenére, hogy aktív játékosok még. Azt gondolom, kedd este a pályán voltak olyanok, akik nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak.
– Meglátásom szerint, ez a svéd válogatott verhető lett volna, de ehhez erősebb magyar csapattal kellett volna nekivágni a mérkőzésnek. Hiányzott Bernd Storck együttesből az irányító, és az első perctől kezdve lehetett látni, hogy a svédek egy fokozattal gyorsabbak, keményebbek és jobban passzolnak. Sajnos mi nagy hibaszázalékkal játszottunk, miközben csak Németh Krisztián előtt adódott két lehetőség a gólszerzésre, ám ennek ellenére ő sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A Németh-Stieber-Lovrencsics hármasnak kellett volna a legtöbbet birtokolni a labdát; mindannyian fürge, gyors és technikailag képzett játékosok, ám ezen a találkozón ők sem tudták megtartani a labdákat.
– A svédek jobban játszottak, a pontrúgásaik is jobban ültek, ezentúl egységesebbek is voltak, így megérdemelten nyertek idegenben. Én személy szerint a vasárnap játszó játékosok közül többet szerepeltettem volna Svédország ellen, éppen az eredmény szempontjából, hiszen amint az elején említettem: egy válogatott mérkőzésen mindig fontos az eredmény. Ennek ellenére ez az év jól sikerült válogatott-szempontból, pozitív az is, hogy a csapat és a közönség újra egymásra talált – értékelt Glázer Róbert.
