A magyar válogatott vasárnap este félidőnként két-két góllal bizonyult jobbnak Andorránál vb-selejtezős mérkőzésen. A találkozót a Rangadó.hu állandó szakértője, Glázer Róbert korábbi szövetségi kapitány értékelte.
A mérkőzéstől azt kaptam, amit vártam, teljesen megérdemelt, négy-nullás győzelmet aratott a magyar válogatott. Az andorrai együttes négy-három-kettő-egyes felállásban kezdett, ez talán kicsit váratlan is volt, igaz, végig a saját térfelükön védekeztek. A magyar együttes alapfelállása a négy-egy-négy-egyes hadrend, de lényegében Guzmics Richárd és Lang Ádám közé visszalépett Nagy Ádám, így több esetben ők hárman hozták ki a labdát. Bese Barnabás és Korhut Mihály több ízben ment fel jobb-, illetve balszélső pozícióba, szóval gyakorlatilag hét játékosunk rendszeresen támadásban volt.
Az első huszonöt percben egy nagyon gyenge mérkőzést láttam, úgy éreztem, nincs meg az átütőerő a magyar együttesben és a vállalkozó kedv is nagyon kevés volt, illetve átlövéseink sem voltak. Dzsudzsák Balázs bizonyította, hogy van keresnivalónk a széleken, két nagyszerű beadása után pedig gólokat is tudtunk szerezni. A szabadrúgásaink ezen a mérkőzésen nem sikerültek jól, viszont szögletekből jóval veszélyesebbek voltunk.
A második félidőben meglátásom szerint fantasztikusan feljavult Korhut Mihály játéka, örömteli volt, hogy a bal oldalon is remek támadásokat vezettünk, egész egyszerűen nyomasztóvá vált a fölényünk. Ugyanakkor a húsz-harminc méterről eleresztett átlövéseket még ekkor is hiányoltam, persze nem szabad elégedetlennek lennünk… A kétgólos előny birtokában azt játszotta a csapat, amit ilyenkor kell: türelmesek voltak a játékosok, kipasszolták az ellenfelet, és jöttek az egyéni vállalkozások is. Azt gondolom, akár több gólt is rúghattunk volna.
Ami az ellenfelet illeti: nem durva, de nagyon sportszerűtlen csapat volt a rivális. Rengeteget húzták az időt – minden egyes kirúgásánál, szabadrúgásnál, bedobásnál ezt láthattuk. Ezen kívül feleslegesen maradtak lent a földön, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a játékvezető mindezt engedte. Egy rutinosabb, erélyesebb játékvezető már az első játékrészben időhúzás miatt legalább két-három sárga lapot kiosztott volna, és akkor a vendég csapat játékosai ezt nem merték volna megcsinálni. Nagy hibái a bírónak nem voltak, de az andorraiak sportszerűtlen játékát engedte.
A magyar csapat jól és sportszerűen játszott, megérdemelten nyert ilyen arányban. Akkor lennék igazán boldog, ha a hazai bajnoki mérkőzéseken is olyan szurkolás, hangulat uralkodna, mint a magyar válogatott fellépésein. Biztos vagyok abban, ha nagyobb szurkolótábor előtt játszanának a hazai klubok, sokkal jobb teljesítményre lennének képesek a játékosok is. Jó lenne, ha a szurkolók és a csapatok újra egymásra találnának, és hétről-hétre olyan futballünnep lehetne a lelátókon, mint amilyen most is volt a Groupama Arénában.
Összességében csak gratulálni tudok a magyar válogatottnak az idei szerepléshez! Még előttünk áll egy búcsúmérkőzés, Király Gábor anno nálam debütált az NB I-es Haladás kapujában, így neki is sok sikert kívánok a továbbiakban az élvonalbeli szerepléshez, a keddi találkozó biztosan egy nagyon szép mérkőzés lesz.
