Sztancsik Tamás a múlt hónap eleje óta nem dolgozik a hazai futballszövetség alkalmazásában. Az MLSZ és a válogatott egykori sajtófőnöke az Indexnek adott interjúban beszélt valamennyi (hat) szövetségi kapitányról, akivel az elmúlt években munkakapcsolatba került. Sztancsik 2006 óta volt a kommunikációs stáb tagja, akkor még Bozsik Péter irányította a nemzeti együttest. Meglehetősen érdekeseket mondott a Dárdai- és a Storck-korszakról is.
Dárdai Pál szerepvállalása
– Hatalmas felüdülés volt az érkezése – véli Sztancsik Tamás. – Már az elején más volt, önzetlen. Azt mondta, ha már az összes általa kijelölt stábtaggal megállapodtak, akkor szóljanak neki és jön. A tervezettségben, a munkában és főleg a csapatmunkában hitt az első perctől, odafigyelt a segítőire.
– Végig olyan érzésem volt, mintha egy olyan osztálykiránduláson lettünk volna, ahol az osztályfőnök helyett egy nagyobb diáktársunk jött volna velünk.
– Született zseni. Kevesebb mint egy év alatt, annyi mindent éltünk meg vele, hogy abból könyvet lehetne írni.
– A személyiségében, és a terveiben is maximálisan hittek a játékosok. Amikor 2015 nyarán világossá vált, hogy bármennyire is akarja, nem tudja a két pozíciót együtt vállalni, a játékosok is nehezen élték meg.
– Ő azt szerette volna, ha Szabics Imre marad a másodedző, a kapitányi posztra pedig Giovanni Trapattoni érkezik. Ez az ötlet az elején sokaknak tetszett, aztán elhalt. Szabics végül maradt, de Storck lett a kapitány. Aztán Iminek is mennie kellett, és nekem is. Dárdai biztosan lesz még kapitány. Csak idő kérdése, de ahogy ismerem, egy itthoni Eb-t nehezen hagyna ki, ha már a nyári nem jött össze.
A fedélzeten Bernd Storck
– Az első pillanattól rosszban voltunk – jelenti ki a korábbi sajtófőnök. – Ő végig Pali embereként kezelt engem és szinte az egész stábot. Sokan máig azt gondolják, hogy ő a Pali-vonal, de ez csak részben igaz. Valójában két nagyon külön világ. Dárdaival ellentétben Storck egyáltalán nem csapatjátékos, mindenről maga szeretne dönteni, olyan témákban is, amihez nincs meg a tudása. Ebben inkább Pintérhez áll közelebb. Nem delegál feladatokat, mert nem bízik meg a saját kollégáiban sem igazán.
– Természetesen joga van saját stábot összerakni, akikben megbízik. Mi nagyon másként láttuk a közös munkát, így normálisnak látom, hogy nem akart velem dolgozni. Azt viszont igazságtalannak tartom, hogy Szabics, Sallói és Andrusch, akiknek Pali mellett óriási szerepük volt a kijutásban, végül nem lehettek ott az Eb-n. Hatalmas érdemük, hogy a görög meccs utáni nehéz pillanatokban, ők szó nélkül viselték el a méltánytalan bánásmódot. Storck nehezen viselte, hogy mindenki Palihoz mérte őt, tudom, hogy azóta is frusztrálja. Ott voltam az átadás-átvételen a berlini házban, amikor Dárdai a csapat használati utasítását átadta, tanulságos délután volt. Tartotta magát sokáig az előd elveihez, aztán saját útjára lépett. Amit a két norvég meccsen vagy a kinti Eb-meccseken láttunk tőle, szép volt. Itt kifejezetten előny volt, hogy olyat mert meghúzni, amit korábbi magyar kapitányok aligha mertek volna, mert nem érezte azt a nyomást, hogy mi van, ha elszúrja. Nehéz önállóan értékelni, hiszen egy összerakott csapatot vett át, ami aztán vele, a módosításaival még sikeresebb lett. Igazából most dől majd el, hogy mit tud, amikor új csapatot kell építenie.
– Munkamániás és semmitől sem fél. Jó néhány területen tanulhatna tőle a szakma, de vezetői képességei, agresszivitása és megosztó személyisége nem teszi alkalmassá, hogy mögé sorakozzon fel a teljes magyar labdarúgás.
