Válogatott

Feröer ellen hiányzott egy jó játékszervező

A Rangadó.hu állandó szakértőjének, Glázer Róbertnek nem tetszett a válogatott mostani játéka.

Feröeren játszott 0-0-s döntetlent a magyar válogatott kedd este világbajnoki selejtezőn. A mieink egy nagy helyzetet alakítottak ki a meccs végén, miután Feröer ziccere a kapufánkon csattant – a játék képe alapján sajnos nem igazán érdemeltünk három pontot. A találkozó után Glázer Róbertet, korábbi szövetségi kapitányt, a Rangadó.hu állandó szakértőjét kérdeztük a mérkőzéssel kapcsolatban.

Nagyon vártam ezt a mérkőzést, kíváncsi voltam, hogy az Európa-bajnokság után mit mutat a csapat. Már megy a bajnokság és a nemzetközi kupák is, illetve egy háromhetes felkészülése is volt a csapatnak, ezek után sima győzelemre számítottam – nem lenézve ezzel Feröert. Úgy véltem, egy összeszedett, komplett taktikával játszó válogatottat fogok látni.

Feröer a négy-négy-kettes hadrendben játszott, míg a mieink felállását azért nehéz meghatározni, mert Kleinheisler sokszor fellépett Priskin majd Szalai mellé. Most viszont nem ültek azok a letámadások, amiket az Eb-selejtezőn, illetve a nyári tornán tapasztaltunk. Nagyon messze voltak egymástól a játékosok, és gyakorlatilag Elek nem védekező középpályást játszott – tehát mi is játszottunk egy négy-egy-három-kettes rendszerben, ami a végére már teljesen elsimult. Az igazság az, hogy a meccs összességében jobb volt Feröer, közelebb állt a győzelemhez. Sajnos ezt ki kell mondani. Több gólhelyzete volt, bár az utolsó öt percben felgyorsultak az események.

Az első és a második félidőben sem érettem a játékunkat. Nem volt szélsőjátékunk; Németh nagyon passzív volt, Dzsudzsák pedig rendre bejött középre vagy mélységben kérte a labdát. Passzív volt a játékunk. Lang és Guzmics hátul szélességben eltávolodtak egymástól, közéjük lépett be labdát kérni Nagy Ádám, ezzel teljesen lelassult a játékunk. Elek feltolva játszott, a két szélsőhátvédünk is feltolta magát. Ez ugye régebben működött, Kádár és Fiola is rendre szép támadásokat vezettek, de most Fiolának volt egy vagy két ilyen megmozdulása, Kádár nem vezetett támadást úgy sem, hogy Németh és Dzsudzsák megcsinálták a helyeket a szélen. Kádár sokszor elpasszolta a labdáit, majd amikor már sokadjára nem sikerültek a passzok, Guzmics kezdett el ívelgetni, de a fejpárbajokat is rendre a hazaiak nyerték. Az első félidőben nem volt középpályánk. Nem játszottunk jól. Ilyen van. Azt nem lehet mondani, hogy nem hajtottunk, de a szerkezetet, tervszerűséget nem láttam. Az ellenfél térfelén abszolút nem vállalkoztunk, nagyon passzívak voltunk.

A második félidő elején tíz-tizenöt percig éreztem, hogy most megnyerhetjük a meccset, de sajnos nem játszottunk jól. A végén pedig Feröer egyre jobban futballozott, igaz nekünk is volt egy nagy helyzetünk. Rossz egyéni játék, tervszerűtlenség jellemezte a magyar csapatot – nem érdemeltünk győzelmet, pedig itt nyerni kellett volna. Nem az Európa-bajnokság függvényében, hanem mert jobb csapat a magyar. Viszont ma nem éreztem ezt – hogy csúsztak-másztak volna a mieink egymásért, mint ahogy azt tették az Európa-bajnoki selejtezőkön, vagy éppen az Eb-n. Nem volt előrejáték, nem voltak pontos passzok, nem mertünk vállalkozni az ellenfél kapuja előtt. Ezt nem értem, miért volt így, hiszen most a válogatottnak fantasztikus nagy önbizalomban kellene játszania: jól szerepelt az elmúlt időben, a média és a közönség is mellé állt. Bízom benne, hogy a következő selejtezőn már jobb játékkal rukkolunk elő.

Ma nem tetszett, amit mutattunk, nem volt középpálya sem a pálya közepén, sem a széleken. Szóba került, hogy nem volt Gera, ez látszott is. Senki nem volt, aki megszervezte volna a játékot, összeszedte volna a labdákat, adta volna a pontos passzokat jobbra-balra. Senki nem nyugtatta meg a játékot, a pontrúgásaink gyengék voltak, és a hatalmas szélben is próbálgattunk ívelgetni, valószínűleg azért, mert nem volt elég mozgás. Ehhez kellett volna egy labdabiztos, technikailag képzett játékos, aki összeszedi a labdákat, és laposan elosztogatja. Nagy Ádám ezt megpróbálta, de nagyon mélyen, Lang és Guzmics között, odáig lépett vissza. Előrejáték nem volt – Eleknek kellett volna ide visszalépni, de ő nagyon feltolva próbálkozott, így nem volt, aki szervezte volna a játékunkat, ráadásul nem mertünk kockáztatni sem.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.