Harmadszor volt válogatott az Elefántcsontpart elleni, 0-0-ra végződő felkészülési találkozón a 26 éves Gulácsi Péter. A RB Leipzig hálóőre a második félidőben állt be, és tartotta kapott gól nélkül a magyar kaput, természetesen az Európa-bajnokságra készülő keretünknek is tagja. Most az Eb-ről és klubcsapatáról nyilatkozott a Rangadó.hu-nak.
– Milyen volt az Elefántcsontpart elleni meccs?
– Jól éreztem magam a pályán, bár mindenképpen hozzá kell tenni, hogy nagyon-nagyon kevés dolgom volt. Fő feladatom a védelem irányításában merült ki. Úgy érzem, a hátvédekkel együtt a ránk bízott feladatokat megoldottuk. Persze ehhez is kellett koncentráció, de azért védtem már nehezebb mérkőzésen is. A találkozót ugyanakkor egyelőre még nem elemeztük ki, így az esetleges hibákra sem derült fény.
– Mit gondol, ki lesz a kezdő kapus az Eb-n?
– Nagyon szeretnék védeni, de az ilyet nem hirdeti ki előre a szövetségi kapitány. Tisztában vagyok a hierarchiával, és azzal, hogy kinek mekkora tapasztalata van, mit tett le az asztalra. Amit én tenni tudok annak érdekében, hogy a javítsam az esélyeimet, az az, hogy jól szerepelek a klubcsapatomban – ez jelenleg már mögöttem van -, illetve hogy az edzőtábor és a válogatott mérkőzések alkalmával meggyőzöm a szakmai stábot. De még egyszer mondom, konkrétan még semmi sincs kimondva, még hogyha mindenki tisztában is van a sorrenddel.
– A németek elleni felkészülési meccsen pályára vonuló kezdővel kapcsolatban kiderült már bármi konkrétum?
– Egyelőre nem. Mindenki edz, teszi a dolgát annak tudatában, hogy már nemcsak arra megy ki a játék, ki lesz kerettag, de a kezdőbe kerülésért is harcolunk. Személy szerint én nagyon szeretnék a németek ellen is pályara lepni, de ez nem az én döntésemen múlik. A kapitány úr korábban azt nyilatkozta, Németországban már javarészt az első franciaországi mérkőzésen kezdőbe kerülő labdarúgók fognak játszani.
– Összességében mit vár az Európa-bajnokságtól?
– Nem fogalmaztunk meg célokat. Az, hogy ilyen hosszú idő után ismét ott vagyunk a kontinenstornán, már önmagában nagy dolog a játékosoknak és főleg a szurkolóinknak. Nyomás nélkül mehetünk Franciaországba, nem tőlünk várják az eredményeket. Ezzel együtt azok az alap dolgok, a stabilitás, a szervezettség, ami válogatottunkat az utóbbi időszakban jellemezte, segíthet kiváló eredmények elérésében. Olyan csoportba kerültünk, ahol bármi megtörténhet. Az új lebonyolításból adódóan akár egy győzelem és egy döntetlen vagy adott esetben három pont is elég lehet a továbbjutásra. Jó lenne pontokat szerezni, de ehhez mindenkinek a saját maga által nyújtható száz százalékot kell kihoznia.
– Mi a véleménye a csoport többi kapusáról? Ausztriánál Almer, Portugáliában Rui Patríció, Izlandnál Halldórsson véd majd a papírforma szerint.
– Nem szoktam belemenni más kapusok elemzésébe, nem ismerem őket személyesen, és a kollégáimról egyébként sem szeretek beszélni. Csak dicsérő szavakat tudok mondani, aki a válogatottságig eljut, ráadásul első számúnak számít az Eb-n, az már rengeteget letett az asztalra, csak jó kapus lehet.
– Mennyire ismeri az osztrák válogatottat? Többen is a csapattársai voltak Salzburgban.
– Ha valakit, őket volt szerencsém nyomon követni, bár a válogatottjuk magja Németországban játszik. Magas szinten teljesítő futballistákról van szó. Ellenük is az a szervezett csapatjáték lehet a kulcs, amit mostanában nyújtunk. Egy-egy villanással a magunk javára fordíthatjuk a mérkőzést.
– Térjünk át a klubcsapatra. Elégedett lipcsei szezonjával? Amikor oda igazolt, milyen szerepet szántak önnek?
– Ígérni semmit nem ígértek, azt mondták, ez egy 50-50 százalékos harc lesz köztem és riválisom között. A klubváltásnál azt tartottam szem előtt, hogy a két kiválóan sikerült ausztriai évem után valamivel erősebb, kiélezettebb ligába igazoljak. Így jött a lipcsei lehetőség. Ők is szerettek volna engem, nekem is szimpatikus volt az, amit felvázoltak rövid- és hosszútávon. Ezt követően azonban a 2014-15-ös szezonom végéből adódóan a 2015-16-os is rosszul kezdődött. A Salzburgból hozott eltiltásom miatt nem is igazán kaphattam esélyt arra, hogy az idény elejétől első számú kapus lehessek. Riválisom, Coltorti ráadásul jó teljesítményt nyújtott, a csapat pedig szárnyalt. Egy sérülés hozta el a változtatást, hála égnek sikerült úgy védenem, hogy meg is ragadjak a kezdőben. Összességében így, hogy az elmúlt három hónap során 14 meccsen játszottam, fel is jutottunk, jó érzések vannak bennem.
– Ha nincs Coltorti sérülése, a válogatott keretben sem számolnának Gulácsi Péterrel?
– Majdnem biztos, hogy nem. Kapusposzton mindig az a mérvadó, amit az ember klubjában nyújt, az edzőtábor alatt már csak apró dolgokkal lehet rontani vagy javítani a helyzetemet. A fő benyomást meccsen lehet megszerezni.
– Mi a helyzet a nyárral? A Bundesligára nagy erősítéseket tervez a Lipcse, kapust is keresnek?
– Valóban erősítést tervez a RB Leipzig, semmiképpen sem csak a kiesés elkerülése a cél, tovább szeretnénk építkezni. Néhány éven belül az európai kupaindulást érő helyek megszerzése lebeg a szemünk előtt. Azt, hogy milyen posztra igazol a klub, szerintem csak az idő fogja megmondani…Az viszont tény, hogy mi kaptuk a legkevesebb gólt a bajnokságban – ez persze nemcsak az én, hanem vetélytársam, a védelem és az egész csapat érdeme is. A nyártól új edzőnk lesz, úgyhogy legalább Coltortival újra meg kell majd küzdenem a helyemért. További információim erről nincsenek, de nem is elsősorban ez foglalkoztat most.
– Mivel korábban ön is játszott a Mersey partján, essen szó Bogdán Ádámról és a Liverpoolról is. Az utóbbi időben a “vörösök” sorozatos kapusproblémái kapcsán már arról lehetett hallani, hogy a kapusedzővel, John Achterberggel lehet valamiféle probléma. Milyen személyes tapasztalata van vele?
– Három évig dolgoztam Achterberggel. Én minden kapusedzőmmel úgy vagyok, hogy valamit mindegyikőjüktől tanultam. Az angol médiában rengeteg dolgot felerősítenek, de abba, hogy ők hogyan dolgoznak, nyilván nem látok bele, és nem is az én dolgom. Mindenesetre továbbra is jó viszonyt ápolok vele. Azok közé a kevesek közé tartozik, aki ex-kapusai pályafutását is követi, nagyon rendes ember. Bogdán Ádámról nem beszéltünk.
– Ádámmal kommunikáltak az ottani helyzetről?
– Igen, vele rengeteget beszélek, közeli barátom. Egy napon kerültünk ki Angliába, szoros a kapocs köztünk. Ezek viszont olyan dolgok, amiket inkább megtartunk magunknak, nem is szeretnék erről nyilatkozni.
