Válogatott

Dárdai: a mai napig szövetségi kapitány lehetnék

Budapesten bemutatták a Hertha BSC edzőjének önéletrajzi kötetét.

Bemutatták Dárdai Pál, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a német Hertha BSC vezetőedzője önéletrajzi könyvét szerdán Budapesten.

A könyvbemutatón Szöllősi György, a Magyar Sportújságíró Szövetség elnöke elmondta, hogy a monológ formájában íródott, 300 oldalas, és 4000 forintért kapható kötet szerzője Pietsch Tibor, a Nemzeti Sport újságírója. A műről elhangzott, hogy némileg csapongó a szerkezete, hiszen néhány oldalon belül a Hertha mostani, a pécsi csapat évtizedekkel ezelőtti, illetve a magyar válogatott közelmúltbeli edzése is feltűnik helyszínként.

– Nem terveztem könyvet magamról, de annyian hívtak és próbálkoztak, hogy a végén azt mondtam, csinálja meg Pietsch Tibor. Úgy érzem, jó emberre bíztam, mert remekül megírta. Sokat nem kellett dolgoznom rajta, kint volt egy hétig Berlinben, amikor nem volt olyan nagy nyüzsgés körülöttem, utána pedig telefonon egyezettünk – mesélte Dárdai.

Ő maga még nem olvasta

A kötet címszereplője elárulta, hogy a lektorálást a feleségére bízta, aki a nyomdába küldés előtt alaposan átnézte az egészet. – Eddig csak jót hallottam a könyvről, de még nem olvastam végig, erre majd a jövő héten, a Balatonnál kerül sor. Biztosan vannak benne olyan dolgok, amelyek bennem is nosztalgiát ébresztenek. Bízom benne, hogy a könyvet elolvasó fiatalok sok motivációt szereznek majd belőle – tette hozzá.

Az önéletrajzi műből a többi között az is kiderül, hogy Dárdai Pál Németországban rokkantnyugdíjasnak számít. “Huszonhárom voltam, amikor a Milan elleni BL-meccsen Demetrio Albertini csúnyán rácsúszott a jobb lábamra, onnantól fogva egy egészséges bokával játszottam le a karrieremet. A pályán egyetlen hű társam volt: a fájdalomcsillapító” – áll a könyvben, arról pedig a sajtóbeszélgetésen tett említést, hogy a maradandó sérülése miatt havonta kisebb összeget folyósít számára a német társadalombiztosító.

Ott lesz a magyar válogatott meccsein

A június 10-én kezdődő Európa-bajnokság kapcsán elmondta, hogy egyrészt az M4 Sport szakkommentátora lesz, másrészt viszont tíz napot ő is Franciaországban tölt majd. – Nem fogok okoskodni, hogy az edző miért nem így vagy úgy csinálja a dolgát, de el fogom mondani, amit látok. Ez aktív pihenés lesz számomra – jegyezte meg a tévés szerepvállalásáról.

Úgy véli, Bernd Storck szövetségi kapitánynak nehéz dolga van, mert a magyar válogatott játékosai közül kevesen futballoznak valamelyik magasan jegyzett bajnokság élklubjában, éppen ezért kiváló csapategységre van szüksége a válogatottnak. Dárdai szerint akár a magyar együttes is a torna egyik meglepetéscsapata lehet, de hozzátette, már azt is meglepetésnek számítana, ha a válogatott továbbjutna a csoportjából, ezért ő a tisztes helytállásban bízik, és abban, hogy mindenki büszke lehet az együttesre. – Jól néz ki a csapat, nincs mitől tartaniuk – mondta. – Ha képesek lesznek a tudásuk felső határán teljesíteni, szép szereplés is lehet ebből, amit az egész országnak meg kell majd lovagolnia.

Azt kérhetett volna, amit csak akar

– Ki fogok menni tíz napra, megnézem élőben a mérkőzéseket – tette hozzá a szakvezető. – Egyelőre nincs bennem kellemetlen érzés, hogy én miért nem lehetek ott a csapattal, mert én sérülés miatt az olimpián sem szerepelhettem, nem tudom, milyen egy világversenyen részt venni.

Kiderült, amit eddig is lehetett sejteni: Dárdai a mai napig szövetségi kapitány lehetne, ha annak idején úgy dönt… Elárulta ugyanis, hogy Csányi Sándor közölte vele, mondja meg, mit kér, ő teljesíti, csak maradjon kapitány. Ő viszont a klubcsapatot választotta, mert fiatal edzőként kevés lett volna számára, hogy évente csak körülbelül nyolc mérkőzésen irányíthatja együttesét.

Túl gyorsan jöttek a feladatok

– Sikeres emberként ülök itt, ebben nagy része van a médiának, mert mindig korrekt volt velem, és én is megpróbáltam mindig korrektnek lenni. Céltudatos ember vagyok, nem a becsvágy hajt, hanem céljaim vannak, azokat szeretném elérni. Tehetséges fiatal edző vagyok, ezt köszönhetem Csányi Sándornak, mert megbízott bennem és rám bízta a válogatottat. Köszönhetem a játékosoknak, és köszönhetem annak is, hogy a Hertha hanyatlott, ezért át kellett vennem.

– Nem szeretnék megelégedni, mert mindez túl gyorsan jött számomra – fogalmazott. – Úgy terveztem, hogy egyszer megkapom a Herthát, és majd ha megöregszem, a válogatottnak is az edzője lehetek. Ezek a tervek megváltoztak, de nem hordhatom fenn az orromat azért, mert sikeres edző vagyok, hiszen még vannak előttem komoly feladatok. Amíg ilyen maradok, továbbra is sikeres lehetek edzőként.

Hetekig alig aludt

A tréner kifejtette, hogy nagyrészt a komoly szakmai stábnak tulajdonítja csapatai sikerét, hiszen a kollégái tapasztalatot, lendületet visznek a közös munkába. – A sikereimet nem egyedül érem el, a Herthánál és a válogatottnál is komoly stábbal dolgoztam, dolgozom, amelyek tagjai nélkül ez nem működik. Tudom, hogy eljön az idő, amikor nem leszek sikeres.

Dárdai elmesélte, hogy az nemrégiben lezárult szezon során megint nagyon sokat tanult, és mindezt a következő idényben igyekszik hasznosítani. Elmondása szerint a szakmai stábja tagjain kívül senki nem hitt benne, hogy nem esnek ki a Bundesligából, ehhez képest sokáig a harmadik helyen álltak. A tavaszi idény hajrája nem sikerült jól a berliniek számára. Ekkor hetekig alig aludt, mert a válogatott meccsek miatti szünet után nem tudott reagálni a játékosai formahanyatlására. Az utolsó forduló előtt szakkönyveket olvasott, pszichológussal beszélgetett, aminek meglett az eredménye, ezért ezek a módszerek most bekerültek a munkastílusába.

Dzsudzsák könnyen berlini lehetett volna

Arról is beszélt, hogy életre szóló szerződése van a klubnál, addig dolgozhat a Hertha utánpótlásában vagy a profik mellett, ameddig akar. Ha pedig jön egy komoly megkeresés egy német élklubtól vagy külföldről, a családdal együtt megvitatják.

Dzsudzsák Balázs esetleges leigazolásáról elmondta: tavaly lett volna neki hely a berlini keretben. „Sokat beszélgettem vele, szerettem volna, hogy hozzánk jöjjön, de most nem tudom megmondani, hogy erre idén nyáron sor kerülhet-e, mert még nem tartunk ott, hogy nevekről beszélhessünk.”

Fogyókúrás vagy szakmai könyv?

Újságírói kérdésre viccesen megjegyezte: szívesen írna fogyókúrás könyvet, mert az azt jelentené, hogy végre sikerült leadnia azt a néhány kilót, ami egy ideje nem akar lemenni a hasáról. – Ez nyilván a stresszel függ össze, hiszen amikor hazamegyek, mindig megiszom egy pohár jó vörösbort.

Komolyra fordítva a szót, elmondta, hogy ha nyerne egy-két trófeát, tehát sikeres maradna, akkor szívesen írna egy szakmai könyvet arról, hogyan tett szert komoly névre a német labdarúgásban magyarként.

Dárdai Pál – Pietsch Tibor: DÁRDAI – Pál könyve

135×195 mm, 328 oldal, ára: 3.999,- Ft
Alexandra Kiadó, 2016.
– Voltam első áldozó, hittem istenben. Valamennyire még most is hiszek, de már nem úgy…
Abban azonban biztos vagyok, hogy a sors akaratából jutottam el Pécsről Berlinig. Voltak buktatók, értek tragédiák, de mindig talpra álltam. Senki és semmi nem tudott megtörni, egyenes gerinccel járom az utam. Igaz, már rokkantnyugdíjasként…
Huszonhárom voltam, amikor a Milan elleni BL-meccsen Demetrio Albertini csúnyán rácsúszott a jobb lábamra, onnantól fogva egy egészséges bokával játszottam le a karrierem. A pályán egyetlen hű társam volt: a fájdalomcsillapító… Még így is hatvanegyszer voltam válogatott, miközben 1999 őszén a Bayern is csábított. Karnyújtásnyira voltam attól, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmom – az egyik este úgy feküdtem le, hogy elmegyek Münchenbe, ám másnap reggel már úgy keltem fel, hogy maradok Berlinben. Azóta is itt vagyok.
Azt követően, hogy többszörös klubrekorderként visszavonultam, a Hertha vezetői a bokorból lesték, hogyan bánok a gyerekekkel kezdő edzőként. Amikor pedig nagy bajban volt az első csapat, azzal fordultak hozzám, hogy mentsem meg… Nem mondhattam nemet akkor sem, amikor Csányi Sándor felkért, hogy vegyem át a válogatottat. Miután kezet ráztunk, a hátsó ajtón kellett kilépnem, mert az elődöm az előszobában várt… Aztán minden úgy történt, ahogy ígértem, és negyvennégy én után kijutottunk az Eb-re!
Gyakran kérdezik tőlem, mitől vagyok ennyire erős. A testvérem, Balázs az Édesapám karjaiban halt meg huszonkét évesen, Édesanyám addig emésztette magát fia elvesztése miatt, amíg menthetetlenül belebetegedett a bánatba. Hát attól vagyok ilyen erős, hogy mellettem van az Édesapám, a feleségem, Móni és a három fiam. Értük élek.
Ha valakikben, bennük feltétlenül hiszek. És magamban.” (Dárdai Pál)

Olvasói sztorik