Lőw Zsolt 2012-ben kezdte el edzői karrierjét, méghozzá elég magasan, a Red Bull Salzburgnál. A 25-szörös válogatott játékos mára a Bundesliga-tagsággal büszkélkedő Lipcse másodedzője, és az egyike azoknak a magyaroknak, akik a legközelebb állnak a tűzhöz az európai futball-vérkeringésben. A még mindig csak 37 éves szakemberrel a válogatott kilátásairól beszélgetett a Rangadó.hu.
– Mi a véleménye a magyar válogatott Elefántcsontpart elleni meccséről?
– Sajnos nem láttam, mert a hétvégét Németországban töltöttem, kilátogattam a berlini kupadöntőre, ahol a Bayern München a Dortmunddal játszott. Csak olvastam a válogatott találkozóról, illetve tudom, ami a lipcseieket érdekli, hogy Gulácsi Péter egy félidőt védett. Bernd Storck szerint inkább terheléses jellege volt a meccsnek, nem a taktika volt a lényeges.
– Huszonöt alkalommal lépett pályára nemzeti színekben. Melyik a legemlékezetesebb mérkőzése?
– Pozitív élményeim közül elsőként az izlandi találkozó ugrik be, amikor egyetlen gólomat szereztem. Emlékezetes még a spanyolok elleni barátságos meccs is (ez 1-1-gyel zárult). Ekkor volt egy félpályás kiugrásom, amikor kapufára emeltem a kifutó kapus felett… A nyomomban Carles Puyol loholt. Sok szép emlékem van.
– Milyen a magyar válogatott németországi megítélése az Eb-kvalifikáció után?
– Eddig nem igazán voltunk fent a világ labdarúgásának térképén. Sajnos a németek is pontosan így kezeltek minket. Persze jogos is volt a véleményük, miszerint mi egy kis ország vagyunk, hiszen 30 éve valóban nem jártunk világeseményen. A kijutással egy kissé felkerülhetünk, most azért már ők is figyelgetik, hogy Magyarország ott van. Természetesen ők is tudják, hogy ez nagymértékben köszönhető a torna lebonyolításának megváltoztatásának. Én azért igyekszem jó hírünket kelteni és hirdetni, hogy a magyar futball újjáéledt, feljövőben van.
– Valóban így is gondolja?
– Abszolút. Kis országokban a futball mindig politikafüggő. Amíg olyan kormány volt hatalmon, amely nemcsak a labdarúgást, hanem az egész sportéletet elhanyagolta, semmilyen anyagi támogatásban nem részesítette, addig lehetett látni, hogy minden sportágunk visszaesőben volt eredmények tekintetében. Boldog vagyok, hogy a jelenlegi vezetés évek óta tudatosan építi fel a kiemelt magyar sportágakat. Mindenütt nagyon komoly infrastrukturális fejlesztések történtek, ami alapja a jó teljesítménynek. Még egyszer mondom: kis országokban a sportélet nagyban függ a mindenkori politikától. Most már minden feltétel adott ahhoz, hogy a magyar labdarúgás régi fényében tündökölhessen, de ehhez még hosszú idő is kell.
– Milyen esélyei vannak a magyar válogatottnak az Európa-bajnokságon?
– Felesleges lenne hatalmas elvárásokat támasztani a magyar válogatott irányába. Nagyon boldog vagyok, hogy ennyi idő után ismét sikerült kvalifikálni, fontos lépés ez a magyar labdarúgás fejlődésében. Azt is látni kell viszont, hogy kevés labdarúgónk szerepel komoly nemzetközi bajnokságban és kap rendszeres játéklehetőséget. A nemzeti tizenegy gerincét inkább Magyarországon futballozó labdarúgók adják. Ezzel persze nem szeretném lebecsülni őket, a magyar bajnokság is rengeteget erősödött az elmúlt időszakban. Csodákat viszont ne várjunk. Dárdai Pál szerepe kiemelten fontos volt, megmozdította a társadalmat. A szakemberek elkezdtek kommunikálni egymással, a nézők azonnal a válogatott mellé álltak. Páratlan összefogás alakult ki, Bernd Storck kapitánysága is erre építkezik, ennek adott újabb lendületet az Eb-kijutás. Meg kell ragadni ezt a lendületet, de nem szabad, hogy a játékosokat bármilyen teher nyomja. Ha ezt sikerül elérni, okozhatunk meglepetést, akár már az osztrákok elleni első mérkőzésen is. A papírforma alapján ugyan a sógorok az esélyesebbek, sok játékosukat személyesen is ismerem, erősebb, jobb, összeszokottabb gárda, de képesek lehetünk szép eredményre. Arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy élvezzük az Eb minden pillanatát, ez óriási dolog!
– Ki lehet az a játékos a magyar keretből, aki az Eb-n robban be és válik ismert labdarúgóvá, akit a torna után akár több csapat is megkörnyékez?
– Az elmúlt időszakban Magyarországról nagyon nehéz volt bárkit is ajánlani. Nem volt olyan tehetségünk, aki nemzetközi szinten, magasan jegyzett bajnokságban azonnal megállná a helyét. Mostanában Nagy Ádámot kísértem figyelemmel. A játéka kifejezetten tetszik, főleg azért, mert a világ futballjában újra keresett poszt a védekező középpályás és főleg az a stílus, amit ő képvisel. Talán a Dortmund labdarúgóját, Weiglt tudnám leginkább hozzá hasonlítani. Labdabiztos, jól forgató, kitűnően passzoló, hatos pozíciójú játékos. A Ferencváros fiatalja is hasonlóan bátor, vállalkozó szellemű, elkéri a labdát, látszik, hogy élvezi, amit csinál, nincs benne nyomás, sokat fut, jó a technikája. A legtöbbet talán az előkészítésben kell fejlődnie, de kiváló alappal rendelkezik. Hallottam és olvastam néhány vele készült interjút, szimpatikus, remek hozzáállású srácnak tartom. Ő lehet az, aki az Európa-bajnokságon befuthat, meg is kértem a játékosmegfigyelőinket, hogy szorosan kísérjék figyelemmel.
– Mi a véleménye Bernd Storckról, mennyire ismert figura Németországban?
– Én nem ismerem személyesen és a német labdarúgásban is kevésbé ismert a neve – legalábbis, akikkel én beszéltem, nem tudtak bővebb információkkal szolgálni róla. Ennek fényében nem igazán tudok véleményt formálni, de az önmagáért beszél, hogy a magyar válogatott kijutott az Eb-re. A következő időszak eldönti majd, hogy milyen munkát végzett.
