Harminc évvel ezelőtt Mezey György vezetésével jutott ki legutóbb világversenyre a magyar válogatott. Most újra kijutottunk. Igaz, nem csoportelsőként világbajnokságra, hanem csoport-harmadikként, pótselejtező után Európa-bajnokságra. De végre kijutottunk, végre ott lehetünk, s idén a nagy európai futballünnepen a mieinknek is szurkolhatunk. Nem kell magyar identitásunkat zárójelbe tennünk, s választani kedvencet, angolt, spanyolt, hollandot, németet, franciát, olaszt vagy horvátot.
Természetesen mindenki tudja, hogy a futball csak egy játék, s a legnagyobb drukker is így fogalmaz: lehet élni futball nélkül is – de minek – jegyezte meg az Új Egyenlítő portál a Mezey Györggyel készített interjújában.
– Túl vagyunk a norvégok elleni mindenkinek nagy örömet szerző győzelmeken, van-e olyan kérdés, amelyre most mást válaszolna, mint a pótselejtező előtt tette volna? Vagyis: mi a jelentése, az üzenete ezeknek a győzelmeknek?
– Nem kerülöm meg a kérdést, de ki kell szakítani ezt a két meccset a történet egészéből. Egyedi jelenségről van szó, ami nem következik az előzményekből, s nem lehet tudni, mi következik utána. Végre egy olyan esemény tanúi voltunk, amiről nem kell sokat beszélni. Elég annyi, hogy jobbak, koncentráltabbak voltunk a norvégoknál, a játékrendszerünk is kidolgozottabb volt, s a szerencsével sem álltunk hadilábon. Megérdemeltük a továbbjutást, azt mondanám, jó hogy pótselejtezőre kényszerültünk. A csoportkör nem volt igazi megméretés. Szükség volt egy igazi próbára, hogy büszkén elhihessünk, s a világ is elhiggye, reálisan jutottunk ki az Eb-re, hogy vitathatatlanul ott a helyünk. Kiderült, amit senki se hitt el, mi sem, legkevésbé a norvégok, hogy a magyar focisták jobbak a norvégoknál. Volt tanítványom, Elek Ákos mondta is, az ellenfél játékosai úgy viselkedtek, mintha ők lennének a brazilok. Ez lehet az egyik oka a vereségüknek, de elsősorban az, hogy mi jobbak voltunk. S ezt nagyon jó volt látni – mondta Mezey György.
– Végül is minek, kiknek köszönhetjük a sikert harminc szűk esztendő után?
– Storck és csapata jól végezték a munkájukat. Jól fölkészítették a csapatot erre a két meccsre, fizikailag is, mentálisan is rendben voltunk. Arról fölösleges lenne beszélni, hogy mi történik, ha a két nagy húzása, Kleinheisler és Priskin beállítása nem jön be. Bejött. Kész. Gondolkodjon Högmo azon, neki miért nem jött be a tizenhat éves csodagyerek, Martin Ödegaard beállítása. Mindenesetre egyedi eredmény volt, sok edző életében csak egyszer történik ilyen.
– Ha egyedi jelenség, akkor nem következik az előzményekből, és nincs hatása a jövőre sem?
– Aki azt hiszi, hogy ez a siker egyenes következménye annak, hogy az állam néhány éve észrevehetően növelte a futball támogatását – TAO, stadion- és pályaépítések, fölújítások, az utánpótlás-nevelés bővebb finanszírozása stb. – az súlyosan téved. A kettőt ilyen rövidtávon nem lehet összekötni. Ez majdnem akkora hiba lenne, mintha azt gondolnánk, hogy a kakas szavára virrad. Ráadásul a magyar futballban még nincs világos, a két győzelem csak egy villám fénye a sötét égbolton. Ez a győzelem nem a rendszer terméke, azon kívüli, koncentrált, jó fölkészülés eredménye. Az én csapatom 1984-85-86-ban is majdnem független volt az akkori társadalmi, politikai, sportpolitikai viszonyoktól. Kivétel voltunk, nem szabály.
– Arra még nem válaszolt, milyen hatása lehet a jövőre nézve a norvégverésnek.
– Mert nem tudom. Olyan hektikusak a mozgások a világ labdarúgásában, s azokat oly soktényezős viszonyrendszer befolyásolja, hogy nagyon nehéz egy ok-okozati szálra fölfűzni a történéseket. A dánok a „strandról jövet” Európa-bajnokok lettek, ám ez nem egy fejlődés trambulinja lett, most például nincsenek sehol. A görögöknek Eb-győzelmük sem hozott semmilyen felvirágzást – szerencsénkre, mert akkor nem mondhattam volna, hogy ez a csoport nem volt igazi megméretés. Ezért akik most azt mondják, hogy ez a kijutás – nem Eb-diadal, csak kijutás – majd egy csapásra gyerekek tömegeit vonzza a focihoz, hogy magasabb lesz a bajnokság színvonala, s dől a közönség, az csupán a saját vágyait fogalmazza meg. Egy következmény persze biztosan van: ott leszünk Európa elitjében, játszhatunk a legjobbakkal, és senki se tiltja meg, hogy legyőzzük őket, vagy, hogy tisztesen helytálljunk.
A teljes interjú itt olvasható.
