Féltávnál jár a női labdarúgó-válogatott a 2017-es Európa-bajnoki selejtezőkön. A mieink a világ egyik legjobb csapatával, Németországgal, illetve Oroszországgal, Törökországgal és Horvátországgal szerepelnek egy csoportban. Négy meccset követően jelenleg négy ponttal áll a válogatottunk. A németek elleni 12-0-ás zakót a törökök legyőzése, majd egy horvátországi döntetlen követte, végül november 29-én hazai pályán 1-0-ás vereséget szenvedtünk az oroszoktól. A Rangadó.hu a női válogatott fiatal tehetségét, a jelenleg Berlinben, a német másodosztályú 1. FC Lübars csapatában légióskodó, már több mint harmincszoros válogatott 21 éves Csiszár Henriettát kérdezte.
– Öt kalapból sorsolták a selejtezőcsoportokat, a magyarok a negyedik, “D” jelűben voltak, és jelenleg is negyedik helyen állunk. Mondhatjuk, hogy a helyén van a magyar csapat?
– Úgy érzem, igen, nagyjából a helyünkön vagyunk. A németek teljesen elérhetetlen távolságra vannak tőlünk, míg az oroszok a vártnál talán gyengébben muzsikálnak. A törököknek sikerült Oroszországban döntetlent játszaniuk, ám ezt nem tudtuk kihasználni, mert egygólos vereséget szenvedtünk tőlük. Rengeteg helyzetünk maradt kihasználatlanul, ők viszont szinte egyetlen nagy lehetőségüket gólra váltották.
– Reális cél lehet a csoport második helye, ami kijutást vagy pótselejtezőt érne?
– Nem vagyunk messze ettől, úgyhogy úgy érzem, igen. Szimatolok még meglepetést ebben a csoportban… Persze ehhez a törökök és a horvátok ellen kötelező nyernünk; valamint az itthoni meccs képe alapján Oroszországban sem vagyunk esélytelenek.
– A mostani selejtezőkön a nyolcból hat csoportban összesen két döntetlen született, négy csoport van, ahol eddig egy sem, pedig mindenhol a selejtezők nagyjából felénél járnak. Ekkora a különbség a csapatok közt?
– Az első két kalapból sorsolt csapatok abszolúte kiemelkednek. Általában azok, amelyeket hátrábbról sorsolnak, csak üldözők lehetnek, így mi is.
– A magyar csapat is összecsapott jóval erősebb ellenféllel, a németekkel; a végeredmény pedig igen nagy különbségű vereség lett. Milyen volt a világ női futballjának egyik vezető hatalma ellen pályára lépni?
– Nagyjából négyezer néző látogatott ki a meccsre. A hangulatra nem lehetett panasz, bár én valamivel több szurkolóra számítottam. Pocsékul sikerült az a találkozó, nem is szívesen emlékszem vissza rá. Messze a tudásunk alatt futballoztunk, a német csapat egyszerűen átgázolt rajtunk. Gondolkodásban, mozgásgyorsaságban, helyzetkihasználásban egyaránt felülmúltak minket.
– Milyen érdeklődés jellemzi itthon a meccseket? Hol lép pályára a magyar női válogatott?
– A felcsúti Pancho Arénában játsszuk a meccseinket, ez alól a törökök elleni találkozó volt kivétel, amikor Európa egyik legszebb stadionjában, a Groupama Arénában léphettünk pályára. Ennek oka az volt, hogy a felcsúti stadion akkor foglalt volt. Örömmel mondhatom, hogy egyre nő az érdeklődés a női foci iránt. A Groupamában közel 3000 néző szorított értünk, de még Felcsútra is 7-800 szurkoló utazott el. Mindkét mérkőzést közvetítette a televízió is. Nem óriási számokról beszélünk, de a fejlődés látványos az elmúlt évekhez képest.
– Mennyit tudnak együtt edzőtáborozni?
– Négy-öt nappal a mérkőzést megelőzően gyűlik össze a csapat Telkiben. Sajnos ennél többre nincs lehetőség, mert a keret nagy részét külföldön játszó játékosok alkotják, és a klubcsapatok érdekei sem elhanyagolhatók ebből a szempontból.
– Mik a hosszú távú célok?
– Természetesen a világversenyen való szereplés. Szerencsére még a mostani sorozatban sem veszítettük el minden esélyünket álmaink elérésére. Minden sorozatban évről vére egyre jobbak vagyunk, egyre több játékos igazol külföldi klubokba. A másik oldalról nézve az is segít, hogy egyre több a selejtezőben résztvevő csapatok száma, ezért a tornák mérete is időről időre növekszik.
– Milyen státuszúak a játékosok? Mindenki fő foglalkozásaként űzi a sportot?
– A Magyarországon játszó játékosok iskola, illetve munka mellett futballoznak. A klubok csak ösztöndíjjal tudják segíteni a játékosokat. Ennek megoldása még a jövő zenéje a női futballban.
