Kovács Péter nem udvariasságból mondja, hogy a mieink kijuthatnak a 2016-os tornára, ám ehhez nagy-nagy önbizalommal, terhek nélkül kell futballozniuk. A Népszavaa holnapi és a vasárnapi párharc kapcsán kérdezte a 2002 óta Norvégiában élő, tízszeres magyar válogatott csatárt.
– Minden bizonnyal ezredszer hallja a kérdést: Norvégia, vagy Magyarország?
– Az elmúlt napokban, hetekben valóban sokan feltették már, ám senkinek sem tudtam válaszolni. Hallatlanul izgalmas párharc lesz, melyen a napi forma dönthet arról, melyik csapat jut el a franciaországi tornára.
– Valóban így gondolja, vagy csak udvarias?
– Tapasztalatból mondom, tudniillik ismerem a két válogatottat.
– Meséljen kicsit a norvégról!
– Fiatal, nagyratörő és roppant szervezett csapatról van szó, amely Per-Mathias Högmo szövetségi kapitány irányításával sokat fejlődött az utóbbi fél évben. Több norvég futballista erős bajnokságban, jó csapatban szerepel, és jobbára játszik is.
– Ki a kedvence a csapatból?
– A skót Celticben játszó Stefan Johansen, aki a csapattársam volt a Strömsgodsetben. Védekező középpályás, ragyogó labdarúgó, jó ideje elképzelhetetlen nélküle a norvég csapat.
– Nem úgy, mint a leghíresebb focista, a Real Madridot erősítő Martin Ödegaard. Kulcsemberré válhat a tinisztár az Eb-pótselejtezőben?
– Nem hinném, hiszen minden bizonnyal csak a kispadon kap helyet. Martin fantasztikus tehetség, még mindig csak tizenhat éves, fényes karrier vár rá. Jó helyen, nagyszerű klubban szerepel, ám még nagyot sokat kell fejlődnie.
– Egy-két lapban azt olvashattuk, hogy a norvégok lekicsinylően beszélnek az ellenfélről. Tapasztalt ilyesmit?
– Láttam én is, és csodálkoztam. Az itteniekre a legkevésbé sem jellemző, hogy bárkit is lenéznének, úgyhogy butaság ezt feltételezni, híresztelni.
– Emelkedik már a fociláz?
– Hétfő óta egyre többet foglalkozik a sajtó a magyarok elleni mérkőzésekkel. A norvégok bizakodóak, de nem elbizakodottak.
– Ha most a keretben lenne, mint tíz évvel ezelőtt, milyen üzenettel küldené csatába a magyar játékosokat?
– Azt hangsúlyoznám, hogy hatalmas lehetőség előtt állnak. Két mérkőzésre vannak az Európa-bajnoki szerepléstől, ezzel az eséllyel hiba lenne nem élni. Bízniuk kell magukban, a terheket mégis le kell venni a vállakról. A magyar válogatottban rutinos, nagy csatákat megélt labdarúgók is szerepelnek, az ő feladatuk, hogy utat mutassanak, a nehezebb szituációkban a hátukra vegyék az együttest. Mert bármennyire is dicsértem, a norvég válogatott közel sem verhetetlen társaság – nem Argentína, vagy Németország ellen kell futballozni.
