Válogatott

“Pintér a legjobb, Dzsudzsák a mi zsenink” – kemény szavak a magyar válogatottról

Ez a magyar foci! Markáns megnyilvánulásokat gyűjtöttünk csokorba a semmitmondó közhelyek tengeréből.

Jól bevált módszer a múlt felidézésére egy-egy emlékezetes nyilatkozat felől közelíteni a történtekhez. Abban a közegben, ahol a szándékosan semmitmondó közhelyeket hívják kommunikációnak, különösen élvezetes egy-egy markánsabb megnyilvánulást felidézni. A magyar labdarúgó-válogatott történetének hamarosan lezáruló újabb fejezetét összerakhatjuk néhány jól, vagy kevésbé jól sikerült megszólalás alapján. Ez következik most.

„Olyan terveket szövünk, olyan célokat tűzünk ki, amik nem reálisak” (Szalai Ádám)

Két éve hangzottak el ezek a mondatok, sok másikkal együtt, az emlékezetes telki délutánon, a hollandoktól elszenvedett 8-1-es vereség után. A meccsen pályára sem lépő (sérült) középcsatár, Szalai Ádám átvette a moderátor és a szakma szerepét, és hosszú monológban mondta el, amit tulajdonképpen minden jelen lévő régóta tud, csak nem szokás kimondani a magyar foci kapcsán. Nemzetközi szintű futballistáink nincsenek, edzőink még annyira se, áltatjuk magunkat, hülyítjük a népet – ez volt a veleje a monológnak, ami nagy vihart kavart a sajtóban és persze a futballszakmában is. Kis döbbent csend után (ami még az 1-8-nak is betudható volt) persze kórusban kezdte kikérni magának a király meztelenségéről szóló monológot a szakma, sőt, még az újságírók egy része is. Ők alighanem azért voltak megsértődve, mert helyettük egy játékos fogalmazta meg az evidenciákat.

„Pintér Attila szakmailag a legjobban felkészült hazai tréner” (Csányi Sándor)

Szalai magánszáma után még egyértelműbbnek tűnt, hogy Egervári Sándort csakis egy külföldi – még hiteles – edző követheti a válogatott kispadján. Nem így történt, 2013 decemberében Pintér Attila lépett elő a paraván mögül a nagy bejelentés napján. Csányi Sándor MLSZ elnök is érezhette a megrökönyödést, mert a helyszínen adott nyilatkozatában hosszú kacskaringók után ért el odáig, hogy végül is miért Pintér. A fenti mondatban minden benne van, a későbbiek ismeretében mondhatjuk: lehet, hogy Csányi még csak nem is tévedett – annál rosszabb.

„Elbeszélgettem Szalai úrral” (Pintér Attila)

Miután még a kinevezése előtt Pintér az elsők között kérte ki magának Szalai Ádám telki nyilatkozatát a magyar szakma nevében, borítékolható volt a feszültség kettejük között Pintér kinevezését követően. Ne feledjük, Szalai Ádám ekkor még többnyire játszott a Bundesligában, mindenképpen az első számú magyar csatárnak számított. A fenti stílusban üzengettek egymásnak: Szalai válaszában szintén „urazta” a szövetségi kapitányt – aztán nem lépett pályára a válogatottban, amíg Pintér volt az edző. Kis magyar vihar egy pohár vízben.

„Pintér Attila stílusán egy kis kommunikációs tréninggel segíteni fogunk” (Csányi Sándor)

Benne voltunk már a rövidke Pintér-éra sűrűjében, minden tekintetben. Az MLSZ vezetése is érezhette, hogy sem a játékosok, sem a sajtó felé nem képes elfogadtatni magát a rendre rosszul nyilatkozó kapitány, ám ennek az észrevételnek normális esetben falak közt kellett volna maradnia. Ehelyett 2014 májusában az MLSZ tudatta a külvilággal, hogy az általa kinevezett szakembert „tanulj meg beszélni” mottóval beülteti az iskolapadba. Labdarúgó szakembert jobban aligha alázott meg saját alkalmazója a futball történetében, anélkül, hogy kirúgta volna.

„Dzsudzsák Balázs a mi zsenink” (Dárdai Pál)

Éles a váltás: a Pintér-korszak mindenkit lelombozó pesszimizmusa és reménytelensége után az MLSZ egy váratlanul életképes és jó döntéssel Dárdai Pált bízta meg a kapitányi feladatokkal (igaz, a megvalósítás megint magyaros lett, erről később) – és az új seprű „kiseperte” nem csak a szakmai gondokat, de a pesszimista, áporodott hangulatot is, ami a nemzeti csapatot körülvette. Dárdai pozitív és optimista volt, úgy beszélt, mint egy értelmes magyar ember. Fenti mondatán lehet mosolyogni, de szimbolikusan jellemzi egész tevékenységét: a játékosokat azonnal maga mellé állította, és a sajtóval, a szurkolókkal is elfogadtatta, hogy mindenkinek jobb, ha nem bántják, hanem dícsérik a magyar focistákat. Mindez persze csak verbális hókuszpókusz lett volna, ha nincs a pályán eredménye, de hát Bukarestben rögtön a zseninek nevezett Dzsudzsák Pazar szabadrúgásával mentettünk pontot.

„A feleségem dönt majd, maradok-e kapitány” (Dárdai Pál)

Megint egy jó bonmot, amit évekkel később is lehet emlegetni. Az eredetileg három meccsre megbízott Dárdai még a Feröer-szigetek elleni találkozó előtt poénkodott így, amikor a bukaresti pontszerzéstől megmámorosodott újságírók máris a véglegesítésről faggatták. A berlini munkahelyű edző vicces kiszólásában benne volt a vágy is, hogy ő maga szívesen folytatná, de ugyanúgy az egész helyzet némileg esetlen volta, ami aztán nem is a számunkra legjobb irányba terelte a történteket.

„Erkölcsi károkozás történt a Hertha részéről” (Vági Márton, MLSZ-főtitkár)

Ismét a magyaros valóság, avagy vissza a földre… Amint kiderült, hogy Dárdai Pál az egyszer már meghosszabbított ideiglenes megbízatását nem folytathatja a válogatottnál, mert az őt „kikölcsönző” kenyéradója jelezte, hogy vissza kellene térnie Berlinbe (ahol aztán nem sokkal később átvette a nagycsapat vezetését), a Dárdai népszerűségében is fürdőző szövetség a legmagyarosabb reakciót adta: megsértődött. Természetesen nem saját magára, amiért nem korábban próbálta meg Pintér helyett Dárdait megszerezni kapitánynak, hanem a berlini klubra, amely ragaszkodott a közte és Dárdai között hatályban lévő szerződéshez. Vági Márton még azt is megpedzette, hogy jogi útra terelik az ügyet – talán maga sem gondolta komolyan.

„Szakmailag megmagyarázhatatlan, ami történt” (Egervári Sándor)

És máris a jelenben vagyunk, itt van végre ismét a jól ismert hazai módi: a Dárdait váltó német, tehát nem a hazai szakmából jött szakember „szabad préda”, végre ismét meg lehet mondani a tutit. Miután a válogatott (balszerencsésen, de nem érdemtelenül) az utolsó pillanatban lemaradt a legjobb csoportharmadiknak járó egyenes ági Eb-kijutásról, megszólalt a kritika. Egervári Sándor némileg sajátosan átértelmezte az eggyel korábbi selejtezősorozatot, mely során az ő vezetésével kapott nyolcat Amszterdamban és hármat Bukarestben a válogatott, és megjegyezte, annak idején több esély volt a kijutásra, ezért Storck tevékenysége elfogadhatatlan. Szakmailag, természetesen. Mit lehet hozzáfűzni: itthon vagyunk.

„A felelősség az enyém” (Bernd Storck)

Ezt a mondatot a világ összes edzője kiejtette már a száján legalább egyszer, semmi eredeti nincs benne. Mégis érdemes feljegyezni, mert a Norvégia elleni pótselejtező után így vagy úgy, de felidézhetjük Berd Storcknak. Aki lecserélte a válogatott stábját és ezzel ismét támadási felületet biztosított a hazai szakmában és sajtóban. Meglátjuk, felelősségvállalása őszinte lesz-e vagy csak a szokásos lózung – már persze, ha nem sikerül a kvalifikáció. Akkor ugyanis nagyjából ugyanott tartanánk, ahol két éve, amikor Szalai Ádám elmondta az őszintét Telkiben. Vagyis, hogy a nyilatkozatok mögött, bárki bármilyen emlékezeteset mond, megint nincsen futball.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.