Legutóbb két évvel ezelőtt szerepelhetett a magyar válogatottban Guzmics Richárd, aki akkoriban még a Haladást erősítette, manapság viszont már a lengyel Wisla középhátvédje. Vitathatatlanul sokat fejlődött Krakkóban, és péntek este, a Románia elleni Európa-bajnoki selejtezőn (0-0) megtörtént a visszatérése a nemzeti együttesbe, hiszen az első félidő közepén Juhász Roland megsérült, és cserélni kellett.
Egyáltalán nem volt könnyű dolga, hiszen a védelem tengelyébe menet közben beszállni nem egyszerű feladat, másrészt a románok egyik legjobbja, Gabiel Torje rendkívül elemében volt. A mieink végül nem kaptak gólt, egy pontot szereztek, Guzmics pedig remek teljesítményt, sallangmentes, magabiztos játékot nyújtott. A lefújás után elmondta, a többi kerettaghoz hasonlóan ő is számított rá, hogy pályára léphet.
– Nagyon fontos volt számomra ez a mérkőzés, hiszen két évet vártam arra, hogy visszatérhessek a magyar válogatottba. Szerencsére ez éppen egy ilyen meccsen sikerült, ami a közönségnek nagyon fontos – kezdte Guzmics Richárd. – Azt gondolom, a védelem, és a csapat védekezése jól sikerült. Az én dolgom nagyon nem volt egyszerű, hiszen védőket nem igazán szoktak cserélni, ráadásul egy ilyen felfokozott hangulatú mérkőzésen kellett beszállnom. Viszont ezt nem éreztem nagyon nagy feladatnak, inkább pozitívan próbáltam felfogni, egy lehetőségnek tekintettem, és mint mondtam, nagyon vártam már erre az alkalomra. Bízom benne, hogy a szurkolóknak nem okoztam csalódást a játékommal. Próbáltam minden egyes szituációt úgy lehozni, hogy sikeresen kerüljek ki a párharcokból. Remélem, a mostani mérkőzés után pozitívabb lesz a megítélésem, és szeretnénk a következő meccseken kiharcolni az Európa-bajnoki részvételt.
A megbízható védőteljesítménye mellett egy ígéretes gólszerzési lehetősége is volt Guzmics Richárdnak, de a fejese végül nem ért célba, mert rendkívül szigorú őrizetet kapott.
– Próbáltam bevetődni a labdáért, el is értem fejjel, de a román védő rajtam volt, ezért nem tudtam irányítani. Egy hajszálon múlt az a lehetőség. Ha bemegy… De maradjunk a földön: szerintem ez a nulla-nulla számunkra nem olyan rossz, én pozitívumként próbálom felfogni.
Kétségtelenül meglátszanak a teljesítményén a Lengyelországban töltött hónapok, hiszen ott az edzésmunka is más, ahogyan a mérkőzések és a körülmények is.
– Próbáltam felépíteni magamat odakint. Teljesen más körülmények között kell mérkőzéseket játszanom, hiszen tizenöt-húsz-, vagy akár harmincezer ember előtt játszom, tehát valamilyen szinten megszoktam ezt, ami most fogadott minket, ezért teljesen máshogy léptem pályára, mint korábban. Nehéz dolog csereként belsővédő posztra beállni, aki valaha játszott, az tudja, milyen nehéz. Ezúttal ki tudtuk védekezni az összes szituációt, örülök, hogy így sikerült.
Mivel Juhász Roland sérüléséről sok szó esett hét közben, lengyelországi légiósunk számíthatott rá, hogy szükség lesz rá a románok elleni rangadón.
– Mindenki, aki itt van a válogatottban, számít arra, hogy szóhoz jut. Én is gondoltam, hogy ha Rolival, vagy bárkivel történik valami, akkor szóba kerülök, és végül így is lett. Kádár Tamással játszottunk párban, és lengyelül beszéltünk egymással… Nem, ez csak vicc! Nullára lehoztuk a mérkőzést, és úgy gondolom, többet nem is kell beszélni a védekezésről – mondta végül Guzmics Richárd.
