Óriási bravúrt könyvelhetett el a Rába ETO futsalcsapata, hiszen az UEFA Futsal Cup elitkörében az olasz Luparense felett aratott hétvégi 6-4-es győzelmének köszönhetően a klub fennállása során először bejutott a sportág Bajnokok Ligájának beillő sorozatának négyes döntőjébe (Final Four). A történelmi sikerről a győriek kapusát, a 22 éves Alasztics Marcellt kérdezte a Rangadó.hu.
– Nehéz szavakba önteni azt, ami a múlt héten, illetve hétvégén történt. Mi adtunk otthont az elitkörnek, így szombaton rengeteg néző, ismerős, rokon és persze sok-sok futsal-szerető ember kilátogatott Győrbe. Előttük hajthattuk végre ezt a nagy bravúrt, felemelő érzés volt.
– Előzetesen kimondott céljuk volt a történelmi bravúr megközelítése?
– Egyáltalán nem! Már az elitkörös sorozatnak is az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki. Igazából annak is nagyon örültünk, hogy a Main Roundból tovább tudtunk jutni. Az pedig, hogy végül a Final Fourba leszünk érdekeltek, az szinte felfoghatatlan számunkra. Eltelt majd’ egy hét a siker után, de még nem igazán realizálódott bennünk a hatalmas bravúr. Az biztos, hogy eddigi pályafutásom csúcsa a négy közé jutás.
– Igazi büszkeség most Győrben futsalosnak lenni?
– Hatalmas érzés! Óriási számban és elképesztő minőségben futottak be hozzám is a siker után a gratulációk. A mérkőzés után érezhettük a szurkolók szeretetét, majd később természetesen a közösségi oldalakon is elleptek a jókívánságok. Lokálpatriótaként sokan ismernek a városban, de több ismeretlen ember is olyan pozitívan nyilatkozott rólam, illetve a teljesítményemről, hogy az még számomra is meglepő volt. Hasonlót korábban még nem tapasztaltam.
– A címvédő spanyol Inter mellett a szintén spanyol Barcelona és a portugál Sporting ellen szerepelnek majd az UEFA Futsal Cup jövő áprilisi négyes döntőjében. Barátkozik még a nevekkel?
– Ránk nézve roppant hízelgőek ezek a nevek. A Barcelonával már játszottunk Olaszországban az előző körben, így őket valóban testközelből ismerjük. A katalánok roppant erősek, meglátásom szerint ők a döntő nagy esélyesei, igaz, hasonlóakat tudnék mondani az Interről is. A két spanyol csapatnál talán egy árnyalattal gyengébb a Sporting, persze ők is roppant magas szintet képviselnek. Élmény lesz ellenük játszani, hatalmas bravúr, hogy a győri csapat ilyen nagyágyúkkal került egy lapra.
– A Futsal-király Ricardinho ördögi megmozdulásaiból talán már most készül?
– Élmény lenne ellene játszani, hiszen jelenleg valóban a portugál klasszis a sportág legnagyobb álló csillaga. Még sohasem találkoztam vele, jó lenne vele ellenfélként szembenézni. Egyébként – ha nagypályáról beszélünk – Barcelona-drukker vagyok, így akkor sem lennék csalódott, ha velük meccselnénk, várjuk nagyon a tavaszi sorsolást.
– A nemzetközi mérkőzéseken klasszisok sorával találkozott. Egy-egy összecsapás előtt a nagy sztárokból egyénileg is készül?
– Csapatszinten sokat videózunk, az edzőktől pedig minden fontos instrukciót megkapunk az ellenfelekről. Ezentúl természetesen egyénileg is külön készülök a klasszisokból. Sok-sok videót nézek meg róluk, illetve a kapus-riválisok megmozdulásait is figyelem – ez mind-mind önszorgalom.
– Evezzünk kicsit hazai vizekre: itthon milyen célokat tűztek ki maguk elé a mostani idényre nézve?
– Reményeink nem változtak: bajnoki címet és kupát szeretnénk nyerni, igaz, kicsit nyögvenyelősen indult a szezonunk, hiszen velem együtt hat játékos is szerepelt a válogatottban. Történt edzőváltás, illetve játékosok is távoztak az alapozás során, így kellett idő, mire összeértünk.
– A sztárokkal telitűzdelt nemzetközi mérkőzések után mennyire nehéz felpörögni a magyar NB I-es összecsapásokra?
– Ha egy olasz vagy spanyol bajnok ellen lépsz pályára, értelemszerűen senkit nem kell motiválni. A magyar bajnokik előtt szeretjük magunkat még jobban felpörgetni. Motivációs problémáim azonban nincsenek, számomra az a motiváció, hogy hétről hétre magyar és külföldi csapatok ellen léphetek pályára, hiszen a sportág a szenvedélyem. A játék szeretete elég motiváció számomra.
– Az ETO-ban kezdte pályafutását, a győriek korosztályos csapatait végigjárta, igaz, mindezt nagypályán tette, mellette pedig futsalozott. Miért döntött végül a terem mellett?
– Amikor fiatal voltam, sosem álmodoztam arról, hogy futsalkapus leszek. Két évvel ezelőtt azonban a magasságom miatt abbahagytam a nagypályás focit, de ez az én döntésem volt. Mivel a legmagasabb szinten szerettem volna játszani, ezért tettem le a voksomat a terem mellett. Csak remélni tudom, hogy a mostani sikereknek még lesz folytatása és bizonyítom, bár nehéz, de tényleg jó döntést hoztam.
– Ikertestvérével, Benjáminnal hosszú éveket húztak le egymás mellett nagypályán. Akad olyan pillanat, amikor hiányolja őt?
– Tudtuk, eljön ez az idő, tehát számítottunk arra, hogy nem fogunk örökké egy csapatban játszani, illetve részemről jött a sportágváltás is. Roppant hosszú időt húztunk le egymás mellett, a mai napig sokat beszélgetünk arról, mennyire hiányoznak azok az évek. Teljesen azonban nem szakadtunk el egymástól, hiszen együtt élek Benjáminnal. Eddigi pályafutásom során a családom és a testvérem támogatását mindvégig élvezhettem, ez persze oda-vissza igaz.
– Amikor éppen nem edz vagy meccsel, mivel tölti szabadidejét?
– Sajnos az egyetemi tanulmányaimat megszakítottam, jelenleg passzív vagyok a Széchenyi István Egyetem rekreáció és egészségfejlesztő szakán. A rengeteg hazai és nemzetközi mérkőzés miatt nem tudtam bejárni az órákra, ezért döntöttem így, de ez ideiglenes állapot, szeretném majd folytatni az egyetemet. Napi két edzésünk van, némi idő így felszabadult. Itt, Győrben nagypályán és teremben tartok kapusedzéseket gyerekeknek, élvezem ezt a szerepkört is, szeretek velük foglalkozni. Az időm fennmaradó részét pedig a barátnőmmel töltöm.
– Mik a közeli céljai a teremben?
– Nem gondolkozhatom másban, mint hogy Győrben megszilárdítsam helyem a kapuban, fix kezdőkapusként, illetve a válogatottban is szeretnék magamnak helyet követelni – ezek az egyéni céljaim.
– Az elmúlt időszakban pénzügyi gondokról lehetett hallani az ETO háza-táján. Ön ezekből mit tapasztalt?
– Profi sportolóként azt vallom, nekünk csak a játékkal szabad foglalkozni, nem pedig a külső tényezőkkel. Az előző évekhez képest akadtak kisebb csúszások, de nagyon reméljük, ezekről már csak múlt időben beszélhetünk.
