Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Lekics József személyében magyar hálóőr áll az osztrák első osztályú teremlabdarúgó-bajnokság címvédőjének kapujában. A zalaegerszegi születésű kapus a Rába ETO második csapatában kezdte futsal pályafutását, ahonnan az osztrák másodosztályból éppen feljutó Neusiedl am See együtteséhez került. Kiváló szezonjának köszönhetően a bajnoki címvédő hívására Bécsújhelyre, az 1. FC Murexin Allstars együtteséhez igazolt, és az UEFA Futsal Cup első körében is pályára léphetett.
– Zalaegerszegi születésű vagyok, nyolcéves koromban kezdtem el védeni a ZTE-ben, és a klub utánpótlás csapataiban nevelkedtem egészen a junior szintig – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Lekics József. – Ezután elkerültem Győrbe egyetemre, emiatt a foci egy kicsit háttérbe szorult. Azóta nagypályán megyei első és másodosztályban játszom. Két és fél éve jött az ötlet, hogy kipróbáljam magam, az akkori edzőm javasolta, hogy nézzek le egy futsal edzésre. Eleinte arról volt szó, hogy Balatonfüreden lenne erre lehetőség, azonban időközben pénzügyi problémák miatt megszűnt a klub. Ezért lementem az akkor portugál edzővel készülő Győri ETO-hoz, és szerencsére lehetőséget kaptam arra, hogy edzek a csapattal. Fél évet töltöttem itt, bajnoki mérkőzésen csak a második csapatban léptem pályára, de három alkalommal nevezve voltam a nagyok között is. Munka miatt aztán ott kellett hagynom az együttest, hiszen nem fért bele az időmbe a napi többszöri edzés. Így ősszel elkezdtem csapatot keresni magamnak Ausztriában, nem volt menedzserem, nem is ismertem senki, ezért én írtam bemutatkozó email-t több klubnak, és az akkor még másodosztályú, de feljutó Neusiedl am See csapatához kerültem. A tavalyi bajnokságban egy meccset leszámítva minden találkozón pályára léptem. Nagyon jól sikerült a szezonom, az edzők szavazatai alapján az osztrák első liga második legjobb kapusának választottak. Nyáron pedig megkeresett a bajnok Murexin Wiener Neustadt, és odaigazoltam a Bajnokok Ligája-részvétel reményében. Nyáron már játszhattam is az UEFA Futsal Cup-ban, de sajnos kiestünk az első selejtezőkörben.
– Azért biztosan nagy élmény volt a BL-ben pályára lépni…
– Nagyszerű érzés volt a Bajnokok ligájában szerepelni. Sajnos Ausztriában még nem annyira elterjedt a futsal, mint hazánkban, hiszen Győrben vagy Dunakeszin azért elég sokan járnak meccsekre. Az osztrák bajnokságban ez nem jellemző, ötven nézőnél nem szokott több lenni a találkozókon. A BL-ben azonban teltház, négyszáz-ötszáz néző előtt léptünk pályára. Teljesen más hangulata volt azoknak az összecsapásoknak, maga a várakozás is, a csapat akkor került egy kicsit profibb világba.
– Tavaly bajnok lett a csapata, idén hogy szerepelnek?
– A bajnokságban jelenleg holtversenyben állunk az élen. A gólarányunk jelenleg rosszabb a riválisunknál, és az osztrák bajnokság szabályai szerint először ez dönt, így hiába vertük meg őket kétszer is, ha a következő négy összecsapáson nem sikerül az arányt megfordítanunk, akkor sajnos csak a második helyen végzünk.
– Milyen az osztrák bajnokság színvonala a magyarhoz képest?
– A magyar bajnoksághoz képest mindenképpen lemaradásban van. Nálunk még tornarendszerben megy a lebonyolítás, tehát minden hétvégén, két helyszínen négy-négy csapat lép parkettre. Minden gárdának két mérkőzése van, és mivel tízcsapatos a bajnokság, minden hétvégén két együttes pihen. A szezon viszonylag gyorsan lemegy, november végén kezdtük és január végén lesz az utolsó forduló. Problémát jelent az is, hogy azok a nagypályás együttesek, amelyek a futsaljátékosok zömét adják, nem szívlelik annyira ezt a játékot, és nem mindig engedik el a labdarúgóikat a mérkőzésekre, arra is volt példa nálunk, hogy a BL-ben is voltak hiányzóink. Fontos még, hogy az osztrák bajnokságban nem nettó játékidő van, hanem futóóra, és csak a második félidő utolsó öt percében állítják meg az órát. Természetesen próbálnak ezen változatni, a következő szezontól már talán ez is rendben lesz.
– Ezek szerint januártól novemberig szünetel a bajnokság?
– Pontosan, bajnoki mérkőzések nincsenek. Júniusban rendezik az Osztrák Kupát, ami egy kétnapos rendezvény, első- és másodosztályú csapatok fakultatívan nevezhetnek rá. Tavaly nyáron ezt sikerült megnyernünk.
– Nagypályán véd jelenleg valahol?
– Igen, a Győr-Moson-Sopron megyei Bezenye csapatát erősítem, így legalább edzésben tudok maradni, hiszen Ausztriában nagyon nehéz az edzésekhez csarnokot vagy tornatermet találni, főleg a nyári időszakban. A bajnokság ideje alatt maximum egy tréningünk van, de az is ritkán. Nagyrészt hétvégén találkozunk és játszunk, a szezon kezdete előtt azonban folyamatosan készültünk. Próbáltunk új taktikai elemeket megvalósítani, hozzánk szerződött a korábban az ETO-ban játszó Peczár Csaba, aki azért hozott magával több olyan elemet, amit eddig kinn nem ismertek, gondolok itt szöglet- és szabadrúgás-variációkra.
– A válogatottság nem foglalkoztatja?
– Természetesen foglalkoztat, de tisztában vagyok azzal, hogy hátrányban vagyok azokkal a játékosokkal szemben, akik Magyarországon játszanak, ugyanis a legtöbb csapat legalább heti háromszor edz, illetve a bajnokság is sokkal hosszabb. Velük nem vehetem fel a versenyt, nem hinném, hogy reális esély lenne arra, hogy az osztrák bajnokságból valakit beválogassanak a magyar válogatottba. De ezúton szeretnék köszönetet mondani Balázs Zoltánnak, a magyar válogatott kapusának, akitől nagyon sokat tanultam, és rengeteg technikai dolgot mutatott, amiknek a mai napig a hasznát veszem.
Három magyar játszik a sógoroknál
Az 1. FC Murexin Allstars Wiener Neustadt több magyar játékost is alkalmaz. A hazai futsal világában a legnagyobb név a korábbi Rába ETO-játékos, Peczár Csaba, aki a közelmúltban még kulcsjátékos volt a győri együttesben, és a válogatottban is számítottak rá. Nem túlzás az osztrák liga legtapasztaltabb játékosának nevezni.
A másik mezőnyjátékos a Ferencvárostól érkező, de korábban Balatonfüreden, Romániában és az Aramisban is megforduló Fogarasi Csaba, akitől szintén azt várják a klub vezetői, hogy tapasztalatával, és meglátásaival segítse a gárdát a magasabb célok elérésében. A harmadik bécsújhelyi igazolás a kapus Lekics József volt, akinek előző csapata, a Neusiedl am See búcsúzni kényszerült az élvonal küzdelmeitől, azonban a teljesítményével meggyőzte a bajnokcsapat szakvezetőit, és szerződtetése óta sem okozott csalódást.
