A klub hivatalos honlapján közölt interjúban Borsche Gábor elmondta, mi vezetett a jelenlegi helyzetig, és hogy milyen jövő áll az egyesület előtt. Szó esik az MLSZ felé fennálló tartozásról is, amelynek eltüntetésében a szurkolók is tevékeny részt vállaltak.
– Hogyan élte meg a kiesést?– Nem ez volt életem legszebb emléke…
– Hogyan értékeli az elmúlt bajnoki szereplést?– Voltak szép pillanatok, jó meccsek, sok izgalom, de miután kiestünk, így igen csalódott vagyok.
– Megérdemelte a csapat a kiesést?– Jó, és nehéz kérdés. Ha azt nézem, hogy a Rubeolát négyszer vertük a hét meccsből, ezeken a gólkülönbségünk 29-21 volt, az alapszakaszban tíz ponttal gyűjtöttünk többet, mint ők, a kupából is mi búcsúztattuk őket, akkor talán nem. De nem ez számított, és ezt tudtuk előre, hiszen így született meg a versenykiírás. Tehát a válasz mégis igen. Más a helyzet, ha azt nézem, hogy miként kerültünk egyáltalán az alsóágra. Egész szezonban nem voltunk a közelében egy pillanatra sem, de valahogy ott találtuk magunkat. Hogy hogyan, arról inkább ne kérdezzen, egyszer majd talán megírom… Egész más pszichikai alapokról indult a két csapat, hiszen a Csömör már hetek óta a rájátszásra készült, mi pedig egy nagyon csalódott állapotban kerültünk oda. Maga volt a csoda, hogy nyertünk két meccset.
– Reális esély volt a továbbjutásra, hiszen vezettek 2-1-re…– Megpróbáltunk mindent hogy felrázzuk a társaságot, hogy csak a következő meccsre figyeljenek, és sikerült is kicsit kibillenteni őket az apátiából. Három mérkőzés után vezettünk 2-1-re, de ez még nagyon csúszós és vékony jég volt számunkra. A negyedik meccsen 4-4-nél, egy percen belül voltunk, amikor mindkét csapatnak 5-5 faultja volt. Fülep Norbert és Smiri Norbert adjusztálták egymást, a Rubeola javára ítélték meg a faultot. Szerintem ez volt a fordulópont. Ha ott mi kapunk szabadrúgást, és belőjük, vége a párharcnak. Ők belőtték, győztek, így elfogyott az a kis levegő, amit kaptunk a két győzelemmel…
– Van egy olyan ok, amelynek súlya jelentősebb a többihez képest a kiesés szempontjából?– Sok ok van, és hogy melyik milyen jelentőséggel bír, az csak nézőpont kérdése. Mindenkinek van egy kis felelőssége benne, így nekem is.
– Akkor nézzük, mi az ön felelőssége az ügyben?– Rosszul mértem fel a közeget, illetve annak érzelmi, elkötelezettségi szintjét.
– Kit ért közeg alatt? A csapatot, az egész egyesületet, vagy a teremlabdarúgó-társadalmat?– Miután elhatároztuk a kezdetekkor, hogy nem használjuk a honlapot, vagy az interjúkat üzenőfalként, ezért erre a kérdésre csak kitérő választ tudnék adni, azt meg felesleges. Maradjunk annyiban, hogy ez az én felelősségem.
– Igaz az, hogy az MLSZ felé tartozik az egyesület?– Igen, igaz.
– Mekkora az összeg és mi az oka a tartozásnak?– Az összeg nem hatalmas, az oka pedig az, hogy egyik támogatónk nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit. Minden esetre szurkolóink – mint az év során már annyiszor – ismét kitettek magukért, és enyhítették a gondjainkat. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen emberek szorítanak ezért a csapatért, és ebből gondolom kiderült, hogy közeg alatt nem őket értettem.
– A kötelezettség nagyobb szám, mint a tartozás?– Igen, bőven rendezhető belőle, sőt…
– Mikorra oldódhat meg az ügy?– Nem tudom, de ott tartunk, hogy jogi lépéseket tettünk. Remélem, időben rendeződik a helyzet.
– Hogyan tovább?– Ha megkapjuk a jogos pénzünket, abból rendezzük az adósságot és elindulunk az NB II-ben. Ha nem kapjuk meg, akkor is… Csak akkor nyílván más alapokról, és esetleg más célokkal, de ha lehet, ezekről beszélgessünk néhány hét múlva.
