Zé Roberto a Bundesliga egyik legkáprázatosabb sztárja volt, négy leverkuseni év után 2002 és 2006, majd 2007 és 2009 között a Bayern Münchent erősítette, ahol négy bajnoki címet és négy Német Kupát is nyert.
Egy interjúban azonban most elárulta, hogy karrierjének árnyoldalai is voltak. A középpályás 22 évesen szerződött a brazil Portuguesa csapatától a Real Madridhoz, ám hiába szerepel az eredményei között az 1996-97-es bajnoki cím és az 1997-98-as Bajnokok Ligája-győzelem, két év alatt mindössze 21 tétmérkőzésen lépett pályára a spanyol sztárcsapatban.

Olyan volt, mint egy kakas
„Az egyik álmom, amellett, hogy híres futballista akartam lenni és autót szerettem volna venni, az volt, hogy legyen egy PlayStationöm. Fiatal voltam, friss házas… és a videojátékok teljesen kikészítettek” – mesélte a brazil Globónak adott interjújában.
Olyan voltam, mint egy kakas: egész nap szexeltem, hajnalig pedig videojátékoztam. Folyamatosan egészségtelenül ettem, és nagyon keveset aludtam.
Azt mesélte, hogy teljesen beszippantott a népszerű videojáték, a Crash Bandicoot világa, szerette volna teljesíteni, de képtelen volt rá.
„Sötét karikák voltak a szemem alatt, amikor edzésre mentem, tiszta stresszben voltam, hogy képtelen vagyok végigmenni a játékon. Közben pedig úgy híztam, hogy észre sem vettem: csak faltam a kekszeket, a rágcsálnivalókat és az egészségtelen üdítőket.”
Visszalépés után lendület
A történet vége az lett, hogy a Real Madrid nem tartott rá igényt, ő pedig kölcsönjátékosként visszatért hazájába, a Flamengóhoz.
„Németországban sokkal nehezebben illeszkedtem be, szerencsére Leverkusenben sokat segített, hogy a klub már felkészült a külföldiek fogadására. Előttem Paulo Sérgio és Jorginho szerepelt ott, ez megkönnyítette az alkalmazkodásomat” – magyarázta.
Gyászolta a pillanatot
Pályafutása során összesen 1051 mérkőzésen játszott, 103 gólt szerzett és 49 gólpasszt adott. Ugyan a brazil válogatottban 84 meccsen hatszor is eredményes volt, mégis csalódottan gondol vissza sok mindenre. Ugyan nyert kétszer Copát, és 1998-ból van egy világbajnoki ezüstérme, a 2002-es vb-keretből kimaradt, így nem lehetett ott az aranyérmes együttesben.
A csúcson nem hívtak be a 2002-es világbajnokságra. Mérges voltam? Persze, nem is néztem meg a meccseket. Gyászoltam azt a pillanatot
– mondta.
Karrierje legnehezebb pillanatának azt nevezte, amikor meghozta a visszavonulás döntését, tudva, hogy még bírt volna futballozni.
„Manapság az egyetlen vágyam az, hogy továbbra is vigyázzak magamra, hogy céltudatosan éljek és példakép legyek az új generáció számára.”

