A 37 éves, magyar állampolgársággal is rendelkező védő szerezte csapata utolsó gólját a kvalifikációs sorozatban – az eswatini (korábbi nevén szváziföldi) együttes elleni 3-0-s győzelem alkalmával –, és érzelemdúsan élte meg ezt a pillanatot.
Nagyon különleges volt, mert korábban már majdnem visszavonultam a válogatottságtól. De aztán több csapattársam és a kapitány is hívott, mondták, hogy szükségük van rám, még mindig hozzá tudok tenni valamit a válogatott teljesítményéhez
– emlékezett vissza az M1 aktuális csatornának nyilatkozva.
Mint mondta, nemcsak számára bírt különös jelentőséggel a gólszerzés, hanem a családjának, a barátainak, a barátnőjének is, akik végig követik a pályafutását.
Stopira 17 éve mutatkozott be a nemzeti csapatban, amelyben eddig 58 alkalommal léphetett pályára. A jövőjét illetően ugyanakkor nem bocsátkozott jóslatokba, egyelőre élvezni szeretné a kijutás után helyzetet, és igyekszik jó idényt produkálni klubcsapatában, a portugál másodosztályban szereplő Torreensében, hogy mentálisan és fizikálisan is készen álljon, ha esetleg meghívót kap a világbajnoki keretbe.
Beszélt arról is, hogy a világbajnoki szereplés kiharcolása az egész országnak nagy öröm volt, az otthoniak és a külföldön élők is ünnepeltek, az első vb-részvételükkel pedig talán azok is megtudnak valamit az országáról, akik korábban nem is hallottak róla.
Megvalósítottuk az álmunkat. Hosszú utazás volt, sokat küzdöttünk, amíg eljutottunk eddig a pillanatig. Az egész ország büszke és boldog
– mondta.
Szóba került korábbi magyarországi klubja, a Fehérvár is. Stopira követi a csapat szereplését, és reméli, hogy visszajut majd az élvonalba, mint ahogy
(MTI)
