Nemzetközi foci

Akármennyire is teper érte, sosem szabadul meg saját magától a brazil futball

Roberto Casimiro/Sports Press Photo/Getty Images
Roberto Casimiro/Sports Press Photo/Getty Images

A brazil futball nemhogy ellenállt a globalizációs folyamatoknak, és még csak nem is mindössze megállította, hanem egyenesen visszafordította azokat, és szigorúan nemzeti alapúvá tette saját versenyeit. Gondolhatnánk az alapján, hogy a Brasileirao 15. fordulójában csak brazil futballista lőtt gólt.

Ekkor azonban tévúton járnánk. Az egyetlen úton, amely kivezet a színek összemosásának nemzetközi trendjéből.

De már az is rendkívüli, hogy topbajnokságban előfordul ilyen: a 22 találat közül 21-et brazil játékos jegyzett, egy pedig öngól volt.

Már az öngól is árulkodó: az Atletico MG paraguayi védője, Junior Alonso nevéhez fűződik, ennyit a tisztán nemzeti bajnokságról. Könnyű poén lehetőségét kínálja az eset: a légiósok igazolása öngól. Jellemző módon ez a (gyenge) vicc rajtam kívül senkinek nem jutott eszébe, sőt a brazil sajtó egyetlen munkatársának sem szúrt szemet – vagy legalábbis nem annyira, hogy írjon róla –, hogy „bár a bajnokság játékosainak most már több mint 20 százaléka légiós, és a hírek alapján az újranyílt átigazolási ablakon is megállíthatatlanul további vendég focistákat fúj majd be a szél, mégis csak hazánk fiai találtak a kapuba”, ami elgondolkodtató a légiósok számát évről-évre kevésbé korlátozó szabályozásokat illetően. Nem úgy pár hónapja, amikor minden sajtótermék hozta, hogy a forduló szombati napján egyetlen brazil gól született, a maradék hetet viszont külföldiek érték el. (Akkor végül a teljes fordulóban a gólok 48 százaléka jutott idegenekre.)

Ricardo Moreira/Getty Images A paraguayi Junior Alonso, aki a saját kapuját vette be.

Brazília – ebből is jól láthatóan – a saját identitására tör, akad ennek ezer egyéb szembeötlő jele. Természetesen, minden a pénzzel kezdődött. Amíg a gazdasági társaságok helyett kizárólag egyesületek, egyesülések irányították a futballcsapatokat teljes volt az anyagi káosz, ami úgy tűnt, identitásképző eleme a brazil focilétnek, de nehezen elviselhető mások számára, és így egyszerre anyagi és egyszerre életviteli oka is volt annak, hogy légiósok csak kis számban szerepeltek a bajnokságban. Aztán eljött az üdvös rendezettség lehetősége, a klubokra vonatkozó törvények átalakításával megkezdődhetett a működő tőke beáramlása, az üzleti gondolkodás pedig mindent romba döntött idegenszerű racionalizmusával.

A Tisza szabályozása is jó ötletnek tűnt, a brazil futballé is. Persze, mit nevezünk eredménynek?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik