2023 végén a brit üzletember, Sir Jim Ratcliffe 25 százalékos részesedést szerzett a Manchester Unitedben az INEOS-on keresztül, majd gyakorlatilag átvette az irányítást a futballügyek felett. Ennek eredményeként sorra érkeztek az új vezetők (Omar Berrada, Jason Wilcox, valamint Christopher Vivell foglalták el a legfontosabb pozíciókat a klubvezetés hierarchiájában), és a hangzatos nyilatkozatok, mint például a „visszatérünk oda, ahová tartozunk” és a „bajnoki cím hazatér” felütésű mondatok.
Az új vezérkar célja, hogy centralizált, adatvezérelt, profilalapú döntések szülessenek – olyanok, amik egy modern futballcsapatnál alappillérek legalább tíz, de inkább tizenöt éve.
Merthogy évtizedes gondok szakadtak a nyakukba, és a keret nagy része túlfizetett, egymáshoz rosszul illeszkedő játékosprofilok halmozásából tevődött össze.
Csigalassú a United a piacon, de miért?
A Manchester United eddig egyetlen játékost igazolt nyáron: Matheus Cunhát. Csatlakozott továbbá a felnőtt kerethez Diego Leon, egy 18 éves balhátvéd Paraguayból, aki a United gyenge bal oldala miatt akár meg is ragadhat a keretben. Eközben a szurkolók epekedve várják Bryan Mbeumót, a középmezőnybeli Brentford jobbszélsőjét, aki nagyszerű idényt futott, húsz bajnoki találattal zárt. A 24 esztendős játékosért 65 millió fontot kér jelenlegi klubja, amit a United csak vonakodva fizetne ki, és leginkább részletekben.
Néhány ajánlatot már visszadobott a Brentford a hírek szerint, viszont Rúben Amorim szeretné, hogy Mbeumo már ott legyen a csapat nyári túráján a portugál 3-4-2-1-es rendszerében szereplő dupla tízes egyikeként (a másik Cunha lesz). A huzavona is alighanem annak a túlköltekezésnek az eredménye, amit a klub produkált éveken keresztül, a kis- és középcsapatok addig feszítik a húrt, míg a manchesteriek ki nem pengetik az utolsó fontig azt az összeget, amennyit egy játékosért a pofátlanság határát súrolva el lehet kérni. Az idő ebben az esetben sem a United javára dolgozik.
Mbeumónál nagyobb nevek reálisan nézve nem igen kerülhetnek a csapat látószögébe (nincs ugye nemzetközi kupaszereplés), és a szurkolók frusztráltságát csak fokozza, hogy olyan, levitézlett játékosokra vetette ki a hálóját a United, akik ingyen igazolhatók – mint Dominic Calvert-Lewin vagy Jamie Vardy, akik fénykorukban valóban kitűnő játékosok voltak, ám nem véletlen, hogy sem az Everton, sem a Leicester nem kardoskodott a megtartásukért. Melléjük bedobták potenciális célpontként a Juventusnál ígéretesen kezdő, ám fokozatosan háttérbe szoruló Dusan Vlahovic nevét, akit anno a torinóiak gigászi összegért szerződtettek, most viszont szerződésbontással mihamarabb szabadulnának tőle. Az ok prózai: túl sokat keres, a szerződése pedig kimondja, a következő idényben még tovább nő a bére.
Gondolhatjuk, hogy ezek csak szokásos átigazolási kacsák, viszont azt látni kell, hogy a Manchester United jelenleg elsősorban kölcsönvételi opcióval rendelkező, vagy szabadon igazolható játékosokat keres, kerülve a további kiadásokat. De mi miatt?
