Nyithatnám a fókuszt szélesebbre is, és foglalkozhatnék a Chelsea amerikai tulajdonosa által a klubnál meghonosított üzletimodell-játékospolitika általános hatásaival, etikájával, de ahogy tengerben az óceán, a londoni kékek brazil ügyeiben benne vannak azok is.
Brazília és a Chelsea viszonya kezd teleregényesen (vasúthálózat-szerűen) kacifántossá válni.
A jelenlegi legfontosabb – a londoni kékek Palmeiras és Fluminense elleni győzelme – csak a napokban elhalt mellékszál (bezárt szárnyvonal). De mégis. A Chelsea kiütött két brazil csapatot a klub-vb kieséses szakaszában, ami a megegyezésesen elfogadott trendnek felel meg: nagyobb pénz, nagyobb csapat, nagyobb esély a győzelemre. A brazilokat – akik nem igazán elkeseredettek – az vigasztalhatja, hogy a Flamengo, ha csoportmeccsen is, de nyert Enzo Maresca tanítványai ellen ugyanezen a tornán. És a kiesésekben is ott a szépség, mint egy csokor szárított virágban: a Palmeirasban csodagólt lövő Esteváo nagy reménység, a Fluminense ellen pedig csak az amúgy Fluminense-nevelt Joao Pedro bombagóljai repítették a kékeket.
Esteváo a futball alaptörvényének egyik passzusához – „egy játékos mindig gólt lő, ha új együttesében lép pályára régi csapata ellen” – hozzátoldott egy bekezdést, miszerint: „a már aláírt szerződéssel, de még régi csapatában új munkáltatója ellen szereplő futballista is gólt lő”, amikor Palmeiras-mezben lejátszott utolsó meccsén bevette a Chelsea kapuját. Ez a labdarúgó életében extatikus, de pusztán pillanatnyi öröm – akármennyire is rendkívüli kivitelezésű volt is a gól –, mert ugyan Cole Palmer beszélhet arról, hogy milyen felfokozott érdeklődéssel várják új társukat, és Maresca mester is formálhat kedves szavakat, de Estevao aligha kap majd sok játéklehetőséget a következő szezonban. A jobbik eset az lenne számára, ha kölcsönadnák, de az eddigi tapasztalatok alapján az sem kikövezett út a siker csúcsaira.
Amióta a Chelsea beindította új projektjét, amelynek keretében nagykereskedelmi mennyiségben, de luxusáron veszi a rendkívül fiatal tehetségeket, Estevao előtt három brazil labdarúgót vásárolt. Közülük a Santostól beszerzett Angelo Gabriel a strasbourgi kölcsönben eltöltött időt követően 20 évesen már a szaúdi ligában szerepel, Deivid Washington, akit a klub két szezonon keresztül magánál tartott, de összesen 11 Premier League-perccel ajándékozott meg, ebben a szezonban pedig már a kispadra sem ültette le, teljesen leépült önbizalommal, és ehhez passzoló teljesítménnyel tért vissza év végéig nevelő klubjához, a Santoshoz. Hogy kétévnyi kölcsönszerződés után Andrey Santos londoni kalandja jó irányba kanyarodik-e, az is erősen bizonytalan. Az előző szezonban, Strasbourgban a Ligue 1 egyik legjobb középpályás teljesítményét mutatta be, ezért is veszik most számításba a Stamford Bridge-en, de a számára megfelelő pozíciókban két abszolút klasszis és kirobbanthatatlannak látszó futballista, Caicedo és Enzo Fernandez szerepel a Chelsea-ben, akik, ha mással esetleg nem is, de rutinjukkal biztosan előtte járnak.
