HIRDETÉS
Nemzetközi foci

A döntő, amiben a brazilok azt csináltak Argentínával, amit csak akartak

Ben Radford/Getty Images
Ben Radford/Getty Images
Brazília válogatottja uralta a glóbuszt húsz esztendővel ezelőtt. Egyszerre volt a világbajnoki cím (2002), a Copa America (2004) és a Konföderációs Kupa védője, ráadásul az utóbbi torna 2005. június 29-én megrendezett döntőjében kolosszális futballal kápráztatta el a frankfurti aréna 45 591 nézőjét és a televízió előtt ülők százmillióit.

A Konföderációs Kupa csúcstalálkozója a brazilok tizedik döntője volt tizenegy év alatt. Íme, a lenyűgöző lista:

  • vb-aranyérem, 1994
  • Copa America-ezüst, 1995
  • Copa America- és Konföderációs Kupa-arany, 1997
  • vb-ezüst, 1998
  • Copa America-arany és Konföderációs Kupa-ezüst, 1999
  • vb-arany, 2002
  • Copa America-arany, 2004

A fölényt híven jellemezte, hogy a 2004-es Copáról egy komplett csapat hiányzott: távol maradt DidaCafu, Lucio, Roque Junior, Roberto CarlosEmerson, Gilberto Silva, Kaká, Ze RobertoRonaldinho, Ronaldo. Aztán a döntőben Argentína a 93. percig 2-1-re vezetett a brazil vegyes ellen, de Adriano bravúros mentő góllal egyenlített, és a tizenegyes-párbajt a felnőtt tornán akkor még csak tizenegy éve – majd összesen huszonnyolc esztendeig – nyeretlen halványkék-fehérek nem bírták idegekkel.

A brazil dominancia abban is megmutatkozott, hogy a FIFA-világranglistán előbb 2491 napon át, 1994. július 20-tól 2001. május 15-ig, tehát csaknem hét évig, majd 2002. július 3-tól 2007. január 17-ig, 1659 napig, azaz négy és fél esztendeig egyfolytában listavezető volt a sárga mezes válogatott.

Az együttes 2002 és 2005 között 66 hivatalos mérkőzést játszott, ezek közül 39-et (59,1 %) megnyert, 18-at (27,3) döntetlennel zárt, és csupán 9-et (13,6) veszített el.

Hogy milyen teljesítményt nyújtott a csapat a Konföderációs Kupa döntőjében, azt hűen tükrözték a Jornal do Brasil című Sao Pauló-i napilap érdemjegyei: Dida 8 – Cicinho 10, Lucio 10, Roque Junior 7, Gilberto 8 – Kaká 9, Emerson 8, Ze Roberto 8, Ronaldinho 10 – Robinho 7, Adriano 10. Az átlag: 8,63.

Ezért még elázni is érdemes volt. Az ömlő esőben beszakadt a tetőszerkezet a Waldstadion egyik szegletében, és az ott szurkolók hideg zuhanyt kaptak a nyakukba. Frankfurt, úgy látszik, vonzza a felhőszakadást, mert hasonló vízözön zúdult a városra 1974-ben, az NSZK–Lengyelország vb-elődöntőn (1-0).

A brazil riporter 2005-ben már az első negyedóra múltán kétszer kezdett rá: „golaço, golaço, golaço…” A golaço kizárólag a nagy gólokra vonatkozik, és Adriano, majd Kaká is bámulatosan bebombázta Lux kapusnak. Adriano Leite az elődöntőben a németek (3-2), majd a döntőben az argentinok ellen is duplázott, egyszerre lett a torna gólkirálya és választották a Konföderációs Kupa legjobb játékosának. A döntőn – 23 évesen – huszonötödször játszott a válogatottban, ragyogóan jubilált.

Majd 2008-ban elvesztette az édesapját.

Miután a papám meghalt, az élet kicsúszott a kezeim közül – mondta. – Kimentem a pályára, hogy a futball elvonja a figyelmemet, de másnap még rosszabbul voltam.

Mások is parádéztak a KK-csúcson, például a hatvanadszor válogatott – és Cafu, Roberto Carlos, Ronaldo távollétében csapatkapitánnyá előlépő – Ronaldinho, valamint a Konföderációs Kupa előtt a selecaóban csak egyszer felbukkanó Cicinho. Az azon a nyáron a Sao Paulo FC-től a Real Madridhoz szerződő jobbhátvéd mind a négy brazil gólban szerepet játszott, azaz konkrétan főhőse volt a 4-1-es diadalnak.

Hogy miért futballoztak oly fergetegesen a brazilok? Erről Cicinho így beszélt: „A döntő előtti napon délután három óra körül edzettünk, és négy után indultunk vissza. Amikor felszálltunk a buszunkra, megérkezett az argentinoké. Valamennyi játékosuk a buszuk tetejét és ablakait ütögette, miközben azt üvöltözte, hogy »brazil szemétládák, ti rohadékok!«”. Arcukra kiült a gyűlölet. Ezek után mindegyikünk fejében az motoszkált, hogy nem veszíthetünk még akkor sem, ha vért izzadunk a pályán. Aztán akkor rúgtunk gólt, amikor akartunk. A negyedik előtt vagy ötven másodpercig passzolgattunk anélkül, hogy az argentinok labdához értek. Mintha zenére játszottunk volna.”

liewig christian/Corbis via Getty Images A csapatkapitány, Ronaldinho a trófeával.

A német lapok áradoztak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung főcíme ez volt: „Mennyei brazil éjszaka”. A Kickeré ez: „A gauchóknak vajmi kevés esélyük volt az Adriano, Kaká, Ronaldinho, Robinho csodanégyessel szemben.” A Deutsche Welle megállapította: „A felismerhetetlen Argentína elleni 4-1-es győzelem a brazil tehetség legjavát mutatta be.”

A Nemzeti Sport szerint „Brazília álomfutballal nyerte meg a döntőt.” A goal.com arról írt: „A brazilok fölénye annyira lenyűgöző volt, hogy még a német szurkolók is csatlakoztak a »Brasil, Brasil!« skandáláshoz.”

A Clarin című Buenos Aires-i napilap Argentína LuxZanetti, Coloccini, Heinze, PlacenteCambiasso (Aimar), Bernardi, Riquelme, SorinDelgado (Galletti), Figueroa (Tevez) összetételű együttesét „tehetetlennek”, a mérkőzést „rémálomszerűnek” látta. „Teljes volt a zavarodottság – szögezte le keserűen –, a brazilok azt csináltak, amit akartak.”

Brazília számára nevezetes dátum június 29. Hilderaldo Bellini napra pontosan 47 évvel korábban emelhette fel a szambafutballisták első világbajnoki trófeáját. A brazilok az 1958-as vb-döntőben is háromgólos sikert arattak, akkor Stockholmban a svédek ellen (5-2).

Majd 2006-ban Frankfurtban, ugyanabban a stadionban, amelyben oly fényesen ragyogtak a halványnál is halványabb kék argentinok ellen, a negyeddöntőben elbúcsúztak a világbajnokságtól, miután 1-0-ra kikaptak a franciáktól.

Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány azonban már 2005-ben látta a jövőt. „A múlt évben 852 brazil labdarúgó szerződött külföldre. Az exodus megállíthatatlan – állapította meg. – A folyamat a legkevésbé sem kedvező, mert csak ideálok képesek generációkat vonzani a futballpályákra. Miattuk telnek meg a lelátók, ők váltanak ki szenvedélyt a drukkerekből, és ha eltűnnek a színről, a brazil futball veszít. Ám mostanában még be sem érik egy brazil tehetség, már eladják. Aztán újabb ifjú labdarúgókba fektetnek pénzt és energiát, akiket aztán megint csak eladnak. Csupán akkor változhatna ez a képtelen helyzet, ha a brazil gazdasági helyzet akkorát javulna, hogy felvehetnénk a versenyt az európai élklubokkal. Ez azonban csak illúzió.”

A brazilok 2002 óta nem nyertek vb-aranyérmet.

Igaz, abból így is nekik jutott mindmáig a legtöbb (5). És bízhatnak a számmisztikában, mert 1970-től 1994-ig sem voltak világbajnokok, de huszonnégy év elteltével újra felértek a csúcsra. S mennyi van 2002 és 2026 között? Huszonnégy esztendő.

Ráadásul az 1994-es vb-n sem minden idők legjobb braziljai játszottak, az egyszer biztos.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik