„Van Basten kiejti az NSZK-t” – Knézy Jenő hangja még 27 év távlatából is tisztán a fülemben cseng, annyiszor láttam az 1988-as Németország-Hollandia Eb-elődöntő összefoglalóját.
A holland-német ellentét a második világháborúra vezethető vissza, a németek ugyanis 1940 májusában elfoglalták a szomszédos országot, amelyet öt évig a megszállásuk alatt tartottak. Ebben az időszakban közel negyedmillió holland halt meg, nem csoda, hogy az emberekben komoly gyűlöletet keltett minden, ami a németekkel kapcsolatos.
Holland szempontból az sem javított a helyzeten, hogy hiába volt az 1974-es, müncheni vb-döntő favoritja a Johan Cruyff-fal, Johan Neeskensszel, Arie Haannal, Ruud Krollal felálló Oranje, a második percben bekapott gól után a németek végül fordítani tudtak (mintha valahonnan ismerős lenne nekünk ez a forgatókönyv…), és megszerezték a második világbajnoki címüket.
De moeder aller nederlagen, vagyis Minden vereségek ősanyja, a holland köznyelvben így maradt meg az első elveszített vb-döntő, amit azóta még kettő követett (1978-ban Argentína, 2010-ben Spanyolország ellen).
A két csapat játékosai a folytatásban is rendre jelét adták annak, hogy nem kedvelik egymást, az 1980-as Eb-n Huub Stevens rontott rá a németek balhés kapusára, Toni Schumacherre, aki persze nem hagyta magát, míg René van de Kerkhof Bernd Schustert vágta szemen. A hollandok hiába emberkedtek, a meccset Klaus Allofs mesterhármasával 3-2-re megnyerték a végül tornagyőztesként hazatérő németek.
Ezek után jött az elégtétellel felérő, fent már említett 1988-as holland siker, amikor ráadásul otthonukban sikerült megfricskázni a németeket. Az elődöntőben tizenegyesből betaláló Ronald Koeman az ünneplés során azt imitálta, mintha a fenekét törölné az ellenféltől, Olaf Thontól kapott mezzel, míg Hans van Breukelen azt emelte ki, hogy 14 éve, az 1974-es vb-döntő óta erre a pillanatra várt.
Örülök, hogy a győzelem révén boldoggá tudtuk tenni azt a generációt, amelyik átélte a háború borzalmait
– mondta Van Breukelen.
Amikor a szovjetek elleni döntőt Ruud Gullit fejesével és Van Basten lehetetlen szögből lőtt csodagóljával 2-0-ra megnyerték a hollandok, Rinus Michels szövetségi kapitány úgy fogalmazott, mindenki tisztában volt azzal, hogy a valódi finálé a németek elleni csörte volt.
A sorsolás szeszélye révén aztán a szomszédok az 1990-es vébét megelőző selejtezőkön is egymásba futottak, Münchenben 0-0, Rotterdamban 1-1 lett a vége, az utóbbi mecset a holland drukkerek azzal igyekeztek emlékezetessé tenni, hogy az ellenfél csapatkapitányát, Lothar Matthäust Adolf Hitlerhez hasonlították egy molinón.
Az olaszországi vébére végül kéz a kézben jutott ki a két csapat, amely a tornán teljesen ellentétes utat járt be: az NSZK három meccsen tíz gólt jegyezve nyerte meg a csoportját,
Az ekkor már Leo Beenhakker által irányított csapat mindhárom csoportmeccsén ikszelt, és mindössze két gólt szerzett, így kottára ugyanúgy zárt, mint az írek, úgyhogy sorsolással kellett eldönteni, ki jut tovább csoportmásodikként, és ki kerül be a legjobb harmadikok kalapjába. A pénzfeldobás az írek javára döntött, akik így Romániával nyolcaddöntőztek, míg a hollandok újra összeakadtak a németekkel, de ezt leginkább maguknak köszönhették.
Az utolsó fordulóban játszott holland-ír meccs hajrájában ugyanis Gullit és Mick McCarthy megegyezett abban, hogy az 1-1 mindenkinek jó, mert így kigolyózzák a találkozó előtt még szintén 2 ponttal álló Egyiptomot, úgyhogy a két csapat szépen elcsalta az utolsó 20 percet.
Ha már 20 perc: épp ennyi pörgött le a nyolcaddöntőből, amikor Brian Moore, az ITV kommentátora kissé csalódottan állapította meg, hogy az általa nagyon tehetségesnek tartott Frank Rijkaard túlzottan defenzíven játszik, és a feladata kimerül abban, hogy folyamatosan Jürgen Klinsmannra felügyel.
Egy perccel később Rijkaard a másik német csatárnak, Rudi Völlernek is bemutatkozott egy nem túl kíméletes becsúszással. Az argentin játékvezető, Juan Carlos Loustau sárgát mutatott fel a hollandok 3-asának, aki bizonyára úgy érezte, még nem végzett a feladatával, mert újabb támadást intézett Völler ellen, amíg a spori a sárga lapot körmölte.
Még most is előttem van a lassított kép, amint Rijkaard, minden gyűlöletét, undorát, ellenszenvét, és utálatát nyálba gyűjtve leköpi Rudit. Mit leköpi? Beáztatja!
Alkalmam volt visszanézni az Eurosport lassítását, s csak ámuldoztam. Ilyen nincs!
