A Nemzetek Ligája záró szakaszának döntőjében végül Spanyolország és Portugália feszült egymásnak. A spanyolok nagyon fordulatos meccsen – 5-1-re is vezettek – győzték le Franciaországot 5-4-re, míg a portugálok Cristiano Ronaldo góljával fordítottak, és 2-1-re múlták felül Julian Nagelsmann Németországát.
Roberto Martínez kezdőcsapatában Diogo Costa előtt a lisszaboni Ignácio és a Cityvel gyengébb szezont futó Ruben Dias lett a két belső védő. A PSG-vel BL-győztes Vitinha–Joao Neves– Nuno Mendes hármasfogat mindegyike helyet kapott a kezdőben, csak nem egészen úgy, ahogy elsőre várná az ember.
Elöl Cristiano Ronaldo 40 évesen még mindig kihagyhatatlannak bizonyult a kilences pozíciójából – mint a döntő után kiderült, mégis marad szaúdi klubjánál. Az ő két oldalán pedig a friss Konferencia Liga-győztes Pedro Neto, és a Milantól távozó edző, Sergio Conceicao fia, Francisco futkároztak a széleken.
A spanyol oldalon Luis de la Fuente továbbra is egy hasonló rendszerbe keres játékosokat, mint ami tavaly már Eb-győzelmet hozott. Unai Simón kapus előtt Le Normand és Cucurella mellé a Bournemouth-ból Madridba igazoló Dean Huijsen és a Celta-jobbhátvéd Óscar Mingueza kerültek be a védelembe. A középpályán összeállt Zubimendi, Pedri és a friss BL-győztes Fabián Ruíz hármasa, elöl pedig a két villámléptű szélső, Nico Williams és Lamine Yamal mellett az Eb-döntő hőse, Oyarzabal lett a középcsatár.
Bár mindkét csapat képes a technikás játékosai segítségével birtokolni a labdát, ezúttal hamar eldőlt,
A mérkőzés nyitó szakaszában a portugálok többnyire 4-4-2-ben várták a spanyolokat, ami Ronaldo helyezkedésétől függően gyakran 4-2-3-1/4-4-1-1-re alakult. Ekkor még megpróbálták a spanyolokat magasan is letámadni, ám ők a nyomástűrő hármas középpályával és a szintén gyakran visszalépő Nico Williams segedelmével többnyire problémamentesen kihozták a labdát.
A portugálok így egyre többször szorultak vissza középső blokkba, ekkor Ronaldo és Bruno Fernandes alkották az első sort. Az Európa-bajnok spanyolok a portugál fal ellen ugyanazt a receptet alkalmazták, ami az Eb-n már sikert hozott nekik: egy pozíciós, ámde dinamikus, sokat mozgó alakzatban támadtak, vegyítve a spanyol válogatottra hagyományosan jellemző hosszú labdajáratást a dinamikus kombinációkkal.
Ennek megfelelően a védekező középpályás Zubimendi gyakran visszalépett a két belső védő közé, hogy 3 a 2 elleni létszámfölényt alakítson ki Fernandessel és Ronaldóval szemben. Ha pedig a portugálok 4-2-3-1-ben mégis kimozdultak embert fogni, akkor Zubimendi, Ruiz és Pedri rugalmasan mozogva vitték el az embereiket, megnyitva a passzsávokat az elöl szintén rugalmasan helyezkedő hármasnak.
Spanyol labdabirtoklás, portugál védekezés.
A spanyolok kezdetben inkább Nico Williams oldalán, a bal szárnyon próbálkoztak, ám a bilbaói szélső gyakran maradt egy az egyben a jobbhátvédjével, ezáltal kevésbé veszélyesen tudott helyzetbe kerülni és összjátékot kezdeményezni. Erre reagálva mintegy huszonöt-harminc perc után a spanyolok jobb oldala lett valamivel aktívabb.
Itt Lamine Yamal befelé és visszafelé mozogva vette fel a labdákat, hasonlóan, mint a Barcában – az egész mezőnyben ő mutatta fel a legmagasabb várható gólpassz-mutatót (xA). Eközben Oyarzabal is gyakran lépett vissza mintegy hamis kilencesként, valamint Pedri is sokat mozgott a jobb oldali félterület irányába.
