Már egy edző is lehet az a szilárd pont, amivel egy futballista kiforgathatja a világot a sarkaiból, hát még kettő. Mi lett volna például Andrea Pirlóval, ha nem kerül Carlo Ancelotti keze alá, aki visszavonta a kapu elől, és korszakos mélységi irányítóvá tette? És mi lenne most Casemiróval Ruben Amorim manchesteri érkezése és Ancelotti brazíliai kinevezése nélkül?
Casemiro költözni készülne a szaúd-arábiai aranyszínű pénzsivatagba, hogy a tevéspóló régiójában vezessen le, utolsó erejével még telelapátolva a családi széfterem üresen maradt részét. Mi történik helyette? Úgy néz ki, a manchesteri hűvösben fog megöregedni, és visszatér a brazil válogatottba, és ha az Európa Liga Tottenham elleni döntőjében minden számára kedvezően alakul, akkor ilyen körülmények között tölti fel a számláit kattanásig.
A változás Ruben Amorimmal kezdődött, de egyáltalán nem rögtön. A sokadik manchesteri megváltó nem tudta a helyi Lázár azonnali feltámasztásával kezdeni a munkáját, hiába szerepelt a pedigréjében a Sporting vízen járás értékű legújabb kori tündöklése. Az első hónapok közös munkája után arra jutott, hogy neki nagy intenzitással játszó futballistákra van szüksége, így pedig Casemiróra nincs. Ruben Amorim Casemiróról alkotott véleményét befolyásolhatta, hogy Jim Ratcliffe sportügyekért felelős társtulajdonos a bértömeg lefaragásában is számított rá, Casemiro pedig kiemelt összeget keres.
A téli átigazolási időszak előtt és alatt 11 bajnoki meccsből csak kétszer küldte pályára a négyszeres BL-győztest, és az a hír járta, hogy kölcsön is adják a Flamengónak még úgy is, hogy a brazil csapat közel sem képes fizetni a teljes bérét.
