„Amit Lamine Yamaltól látunk, az egészen rendkívüli, és a világ labdarúgására gyakorolt hatása teljesen szokatlan és váratlan. A Barcelona-játékosok sokszor tőle várják a megoldást. Amikor az Inter elleni BL-elődöntő első meccsén a Barca kétgólos hátrányban futballozott, látványos volt, hogy a többiek rendre Yamalnak adták a labdát, mondván, majd ő kitalál valamit”.
„Ő nem egy gyerek. Rendelkezik a kellő magabiztossággal, és hisz abban, hogy amire képes, azt meg is tudja mutatni a pályán. Ráadásul nagyon okos. Ő hozott vissza minket a meccsbe a nagyon fontos góljával. Amit 17 évesen produkál, az hihetetlenül magas szint. És mi ezt is várjuk tőle”.
Hogy szoktam-e félni a meccsek előtt? Nem, sosem félek, ellenben mindig motiváltnak érzem magam. A félelmet Mataróban hagytam, a szomszédunkban lévő parkban hosszú évekkel ezelőtt.
Az első idézet a spanyol futballt kívül-belül jól ismerő szakírótól, Guillem Balague-tól, a második a Barcelona edzőjétől, Hansi Flicktól származik.
A harmadik pedig magától Lamine Yamaltól, aki idén ugyan nem fog triplázni a katalán klubbal (illetve fog, de csak belföldön, és a spanyol Szuperkupát minden bizonnyal szívesen elcserélné a BL-serlegre), mégis a lába előtt hever a futballvilág.
17 évesen Eb-győztesnek és spanyol bajnoknak mondhatja magát, magasba emelhette már a Király Kupát és a spanyol Szuperkupát, és egy apró lépésre van attól, hogy kétszeres aranyérmes legyen a LaLigában. Úgy, hogy ez mindössze a harmadik idénye (az elsőben csak egy meccsen kapott lehetőséget) a felnőttek között, miközben a Real Madridnál a rekordokat egyre-másra megdöntő Cristiano Ronaldo úgy számít kétszeres bajnoknak, hogy kilenc évet húzott le a spanyol élvonalban.
Yamal 103 tétmeccsnél tart klubjában, és amikor az Inter elleni elődöntő első felvonásán elérte a százas mérföldkövet, egymást érték az összehasonlítások a szakma kiválóságaival, hogy kontextusba lehessen helyezni a tényt:
A Barca szupertinije 17 évesen és 292 naposan érkezett el a centenáriumi meccshez, amely után 6859 játékperc, 22 gól és 27 gólpassz állt a neve mellett.
Yamalt nagyjából 12 éves kora óta hasonlítgatják a szintén a La Masiából induló Lionel Messihez, aki 20 éves és 248 napos volt, amikor a századik meccsét teljesítette a Barcában. Ezen a 100 meccsen 6747 játékperc jutott neki, és hogy nem lazsált a pályán, azt a 41 gól, valamint a 14 assziszt jelzi, ráadásul ez idő alatt öt trófea is bekacsintott a Barcának, ez kettővel több, mint amit Yamal tudott felmutatni az első százas etap végén.
Cristiano Ronaldo a századik meccse idején már a Manchester United mezében adta elő a biciklicseleit 19 évesen és 348 naposan, és a játékperceket (5785), a gólokat (13) és gólpasszokat (13), valamint a trófeákat (2) illetően is le volt maradva Yamalhoz képest.
Kylian Mbappé a Monacóban robbant be, de a századik meccsén, 19 évesen és 119 naposan már a PSG játékosaként száguldozott a pályán. Addigra a 6410 játékperce alatt berámolt 48 gólt, kiosztott 29 gólpasszt, és bezsákolt három trófeát is, ami tökéletesen visszaadta, milyen potenciál rejlik benne. Erling Haaland közelebb volt a húszhoz, mint a tizenkilenchez, amikor elérkezett a jubileumhoz, és igazán önazonos volt, hiszen a Dortmund csatáraként kétszer köszönt be a PSG-nek Párizsban.
Az viszont még Haalandnak sem jött össze, hogy nagykorúvá válása előtt öt gólt is szerezzen a BL-ben, ahogy azt az idei sorozatban a nyolcad-, a negyed- és az elődöntőben is eredményes Yamal tette. Akinek a spanyol válogatottban is van már 19 meccse (Ronaldo és Messi is elmúlt már 18, amikor először szerepelt a válogatottban) és 4 gólja, köztük a franciák elleni mesés csavarás a tavalyi Eb-elődöntőből, amit a torna legszebb találatának választottak
„Ez nem normális, ezért is beszél mindenki róla. De Messi számait nem lesz könnyű reprodukálnia, még úgy se, hogy 17 évesen már kulcsembernek számít” – mondta Yamalról a Barcelona korábbi középpályása, a holland Mark van Bommel.
