Veendorp hazai pályafutása nem volt túl izgalmas, Groningenben mutatkozott be a holland élvonalban, de csupán ezt az egy meccset játszotta, majd 2017 és 2023 között 106 meccsen szerepelt az Eredivisie-ben.
A légiós kalandjai 2023 nyarán kezdődtek, amikor jelezte az emmeni klubvezetésnek, hogy külföldön szeretné folytatni.
Goed dat je blijft, Keziah!
Keziah Veendorp gaat op amateurbasis deel uit maken van de selectie. De 27-jarige verdediger trainde al vanaf november mee en blijft dus langere tijd verbonden aan Roda JC Kerkrade.#RodaJC pic.twitter.com/TVlsP5u2WA
— Roda JC Kerkrade (@RodaJCKerkrade) January 6, 2025
„Két ajánlatom volt, és aláírtam egy szerződést a Bali Uniteddel, új klubom még repülőjegyeket is foglalt nekem. Aztán teljesen eltűntek a klub emberei, semmit sem hallottam a klubról, az ügynököm sem ért el senkit. Azon a napon, amikor indulnom kellett, hirtelen közölték az indonézek, hogy másik játékost választottak” – mesélte.
A másik lehetőség Bengaluru FC volt, de mivel barátaik már jártak Indiában, és az ottani higiéniáról szóló történetek nem igazán voltak túl jók, így a feleségével ezt a lehetőséget elvetették. Ám a Bali Uniteddel kialakult helyzet miatt nem mertek tovább várni.
„A pénz jó volt, a kaland pedig magával ragadott bennünket, úgyhogy végül belevágtunk az indiai kalandba. Az első dolog, amit észrevettem, az a taxik dudálása volt. Egy tizenkétmillió lakosú városban kötöttünk ki, és az ottani tuktuk-sofőrök úgy vezettek, mint a kamikazepilóták.
Ott mindent robogóval szállítottak, láttam olyan embert is, akinek szó szerint harminc élő csirkét kötött a lábára, és úgy vitte őket.
A klub által felkínált lakásban rettenetes szag uralkodott a sok régi bútor miatt, nem volt meleg víz, az ágyra se takarót, se lepedőt nem kapott. Végül kivett tíz inget a bőröndjeiből, azokat terítette szét a matracon.
„Körülbelül három hétig laktam ott, mielőtt egy fényűzőbb épületbe költözhettem. Később a feleségem és a gyerekeim is eljöttek Indiába, de soha nem tudtuk megszokni a koszos országot.
Például az teljesen normális volt, ha valaki az út mentén vizelt vagy kakilt, ezen a legkevésbé sem lepődött meg senki.
A Bengaluru FC-vel a városon kívüli katonai bázison edzettek, öltöző nem volt, így a középpályás folyamatosan az edzőfelszerelésében közlekedett.
A csapat színeiben 16 tétmérkőzésen lépett pályára, egy gólpasszt tudott felmutatni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Egy év után úgy döntöttem, hogy otthagyom Indiát, és csatlakoztam a vietnami Hanoi FC-hez. Ez még az előzőnél is durvább kalandnak bizonyult. Valójában az érkezésem pillanatától kezdve minden nagyon homályos volt. Az orvosi vizsgálat során szinte semmit sem mondtak, majd a vezetők máris edzésre küldtek, pedig alá sem írtam a szerződésem. Végül amikor odabiggyesztettem a nevem, az összes aláírt papírt lefényképeztem, hogy biztos legyek a dolgomban.
A klub szállása szörnyű volt. Patkányok rohangáltak mindenhol, a villanykábelek lazán lógtak, és itt sem volt meleg víz.
Az edzőpályán senki nem volt, aki kezet fogott volna, vagy kommunikált volna velem. De azt azonnal észrevettem, hogy vietnamiul beszélnek rólam, majd kinevetnek. Nem sokkal később hallottam egy vietnami gyökerű amerikai játékostól, hogy folyamatosan rasszista megjegyzéseket tettek két afrikai csapattársamra, és valóban csúnya dolgokat mondtak rólam is.”
Úgy fogalmazott, az volt az érzése, hogy a klub azonnal megbánta, hogy szerződtette. Sohasem volt az a típusú játékos, aki hátulról indulva helyzetig cselezte magát, majd gólt szerzett vagy gólpasszt adott. Ott viszont ezt várták tőle.
Külön kellett készülnöm az erőnléti edzővel. Nem csinálhattam semmit a labdával, és teljesen kikészítettek. Megvalósíthatatlan időkben kellett körökön át sprintelnem a pályán, többször is hánynom kellett. El akartak pusztítani.
Hanoi munkavállalása során mindössze egy meccsen lépett pályára, még tavaly szeptember 22-én a Viettel FC ellen kapott 18 percet csereként.
„1-0-s vezetésnél léphettem pályára, végül 2-1-re kikaptunk. Nem voltam közvetlenül érintett a kapott gólokban, de a babonás szurkolók és vezetők azt mondták, ez a kudarc „annak a kopasz külföldinek a hibája volt”. Azaz az enyém” – mondta.
„Nagyon féltem, hogy történik valami. Nem bíztam többé senkiben. Néhány fárasztó hónap után végre megegyeztem a klub tulajdonosával, megtöltöttem egy hátizsákomat készpénzzel, kiszaladtam az épületből és felpattantam a robogóra. Elindultam a város felé, bár tudtam, hogy ennyi bankjeggyel nem lehet csak úgy kijutni az országból. De bankba menni nem akartam, mert a klub tulajdonosa több banknak is az igazgatója volt. Így aztán bementem Hanoi nyüzsgő forgatagába a pénzzel teli hátizsákommal, és elkezdtem kérdezgetni a turistákat, hogy szükségük van-e készpénzre. Mert ha igen, akkor adok, ők pedig utalják át nekem. Csak éppen senki sem akart segíteni.”
