Marco Rossi csapata leckét kapott hatékonyságból – ha egy mondatban kellene megfogalmazni a magyar–török NL-osztályozó tanulságát, ez lenne az. A magyar válogatott a párharc két mérkőzésén öttel többször lőtt kapura, a WyScout adatai szerint 3,14–2,37 volt a párharcban az xG-érték – tegyük hozzá, az xG nem rövid, hanem hosszabb távon értelmezendő mutató, közepes vagy nagy helyzetek tekintetében pedig fej fej mellett volt a két csapat –, ehhez képest az összesített végeredmény 1–6, és vitathatatlan a török nemzeti csapat sikerének jogossága.
Vincenzo Montella együttese hétszer találta el Dibusz Dénes kapuját, ebből hat gólt szerzett – kiemelkedő hatékonyság ez. A magyar szövetségi kapitánynak igaza van abban, hogy szinte minden „ötven-ötven” szituációban nekünk perdült rosszul a kocka, de a két mérkőzés alapján az erősebb keretű, helyzeteivel sokkal jobban gazdálkodó ellenfél megérdemelten nyert, az összesített gólkülönbség viszont túlzó.
A közvetlen elit tagjai ellen Marco Rossi együttese már igen sok tapasztalatot szerzett (és jó néhány bravúrt is bemutatott), az európai középmezőnybe – pláne annak erősebb részébe – tartozó válogatottak ellen viszont gyakran szenved. A B divízióban kisebb az ellenfelek erőfölénye, nyíltabbak a meccsek, a magyar válogatottnak többet kell(ene) támadnia, márpedig a támadójátékon van mit csiszolni. Persze az elmúlt év alapján a védőmunkán is.
