Andoni Iraola, a Bournemouth (és a magyar balhátvéd, Kerkez Milos) edzője januárban interjút adott a The Independentnek a Nottingham Forest elleni bajnoki előestéjén. A baszk szakember részletesen beszélt játékelképzeléséről, aminek köszönhetően a Bournemouth jelenleg a világ legelitebb bajnokságának hetedik helyén áll, és amiről két évvel ezelőtt a Rayo Vallecanónál végzett munkája kapcsán már mi is írtunk.
„Néha többre értékelem, ha egy játékos vezeti a labdát, és csak hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek. Ha túlságosan pozíciósan játszol – két érintés, találd meg a szabad embert –, akkor néha a saját játékosaidtól veszed el a lehetőséget, hogy megverjék az emberüket és az üres területeket támadják […] Mi is készülünk pozíciós mintázatokkal, de ez nem lehet prioritás. Ha azt látod, hogy nincs előtted csapattárs, akinek passzolhatnál, csak felejtsd el a sémákat, lépj be a labdával, és kényszerítsd ki a dolgokat.”
Első hallásra ez homlokegyenest szembe megy azzal a pozíciós felfogással, ami a futballpiramis legtetején kőbe vésett dogmává vált, és a Manchester Citytől kezdve az Arsenalon és a Chelsea-n keresztül a Brightonig szinte az összes angol élcsapat így futballozik. De másodikra is, hallgassuk csak:
„Ahhoz, hogy a játékod teljesen pozíciós legyen, nagyon-nagyon jó játékosokra van szükséged […]
Az a célunk, hogy ne adjunk időt a többi csapatnak, hogy lejátsszák a saját sémáikat. Mindenki ugyanazokat a területeket akarja bejátszani; edzésen csak ezt gyakorolják. Ha bátrak vagyunk, egy olyan játékra kényszerítjük őket, ami nem a sajátjuk.
Ezeket a jeleneteket próbáljuk kikényszeríteni, különösen a nagycsapatok ellen. Ők az abszolút kontrollhoz vannak hozzászokva, ahhoz, hogy mindig a sémáikat játszhatják.”
Az interjúban azt is felvetették neki, hogy a taktikai változatosság miatt talán most még kiszámíthatatlanabb a Premier League, amire Iraola így felelt: „Látjuk azokat, akik még hozzánk hasonlóak: a Forest vagy a Fulham is dupla széljátékkal, felfutó szélső védőkkel játszik. Mégis nagyon különböznek tőlünk […] A Forest például teljesen más, a védekezésük elit kategória, és noha sok időt töltenek labda nélkül, mégsem szenvednek. Jó játékosaik vannak – akárcsak nekünk –, hoznak egy alap szintet, de aztán náluk is ott van az a pici plusz.”
Iraola dicsérete az ellenfélről nem volt kincstári udvariasság: a Nuno Espirito Santo vezette Nottingham a Premier League harmadik helyén áll, miközben tavaly hajszál híján maradt csak benn az élvonalban. Mindezt úgy, hogy a Forest gólok számában és xG-mutatóban is bőven a mezőny második felében van. Eközben labda nélkül a legtöbb passzt engedik az ellenfél térfelén az egész mezőnyben, miközben labdával messze a legkevesebbet teljesítik a saját térfelükön.
