Az év elkeseredett drukkere címre bátran pályázhat a valenciai Dani Cuesta és párja, Mireia Sáez, akiket Szingapúrban állítottak elő tiltott gyülekezés miatt. A nászúton levő két fiatal fociszurkoló „bűne” az volt, hogy a városállam több pontján megröptették a Valencia CF tulajdonosának szánt „Lim Go Home” feliratú transzparenst, és ezt meg is örökítették, ráadásul az egyik fotó a szingapúri mágnás állítólagos villája előtt készült. A párt a hazautazásuk előtt tartóztatták fel és állították elő, útlevelüket elvették – végül bírság nélkül megúszták, és visszarepülhettek Spanyolországba.
Az otthonuktól 11 ezer kilométerre demonstrálni a klubtulajdonos ellen – a nem mindennapi történet egyben betekintést nyújt abba is, milyen lelkiállapotban vannak a sokat szenvedett Valencia-drukkerek.
Spanyolország egyik tradicionális nagy klubjában belviszály dúl; a pénztelenség, a tulajdonosi közöny, a szurkolók tulajdonos iránt érzett gyűlölete és a szakmai krízis egyszerre vezetett odáig, hogy a Valencia a La Liga utolsó előtti, 19. helyén áll, és 1985/86 óta először eshet ki az élvonalból. A klublegenda Rúben Baraja a pocsék eredmények miatt – a csapat április 20. óta a megszerezhető 72 pontból 14-et gyűjtött be a bajnokságban – karácsony előtt repült, a helyére a West Bromwich Albionból kivásárolt Carlos Corberán érkezett. Corberán maga is a régió szülötte: Valencia mellett, Chestében nőtt fel, játszott a Los Ches színeiben, így pontosan tudja, mekkora felelősséggel jár a denevéres címerű klubot irányítani.
„A Valencia CF egy intézmény. (…) Tisztában vagyok azzal, mennyire nehéz a jelenlegi helyzet, de tisztában vagyok azzal is, milyen történelmű klubot képviselünk.
Valencianista vagyok, egy olyan házban nőttem fel, ahol a Valencia címere volt a nagyszobában. Szenvedély ez, amit megörököltem.
Remélem, fel tudom szítani a tüzet azokban a drukkerekben is, akikben ez már kialudt” – bizakodott az új tréner. Helyi kötődésnél és tűznél alighanem többre lesz szüksége, de kérdéses, hogy kap-e a klubházból elég támogatást a tervei megvalósításához.
„A Valenciának az év vége inkább a Halloween, mint a karácsony hangulatát idézi. A csapat újabb kudarca egy újabb fejezetet nyitott a drukkerek által átélt horrorsztoriban. (…) A dolgok még ennél is rosszabbra fordulhatnak, és minden jel arra utal, hogy rosszabbra is fordulnak” – ostorozta a nyomorúságos helyzetben levő csapatot a helyi Superdeporte.
A Valencia mélyrepülése már csak azért is meghökkentő,
– egy alternatív univerzumban manapság nem az Atlético Madrid, hanem a Valencia a nagy duó fő kihívója. A klub szurkolói az ezredfordulón valódi sikerkorszakot élhettek meg: 1999/2000-ben és 2000/2001-ben Bajnokok Ligája-döntős volt a csapat (igaz, veszített; előbb a Real Madrid, majd a Bayern München ellen), 2001/2002-ben és 2003/2004-ben spanyol bajnok. A Valencia olyannyira Európa topklubjai közé tartozott, hogy 2002-ben meghívták a kontinens topcsapatait tömörítő G-14 szervezetbe – a Real és a Barcelona után harmadik spanyol egyesületként. Amikor 2006-ban a klub bemutatta az új stadionja, a 80 ezer néző befogadására tervezett, ultramodern Nou Mestalla terveit, a jövő fényesnek tűnt.
Ehhez képest a Nou Mestalla modern kori romként, a nagyravágyás mementójaként búslakodik az Avenida de les Corts Valencianes sugárút nagy körforgalma mellett (2009-ben finanszírozási problémák miatt leállt az építkezés, a csapat még mindig a belvárosi, korszerűtlen, nem túl jó állapotú, de igen hangulatos Mestallában játszik), a Valencia pedig közelebb került a másodosztályhoz, mint két évtizede bármikor.
